Miért veszélyes a tej?

Jellegzetes tünetek

A tejcukorra érzékeny betegek esetében a leggyakoribb tünetek: a robbanásszerű, gyakori vizes hasmenés, haspuffadás, szélgörcs. A laktóz-intolerancia felismerését nehezíti, hogy a tünetek kialakulása nem mindig mutat közvetlen összefüggést a tejfogyasztással. Óvodás- és iskoláskorú gyermekek esetében görcsös köldöktáji fájdalom, lesápadás, kellemetlen szájszag lehet a panasz.

Tejcukor, vagy tejfehérje?

A hétköznapokban gyakran keveredik a két fogalom, s így a laktóz-érzékeny betegek is inkább mellőzik a tejtermékek fogyasztását, noha esetükben bizonyos készítmények nem okoznak tüneteket. Fontos tehát, hogy első körben tisztázzuk, hogy a panaszokat, mely összetevő okozza – magyarázza dr. Polgár Marianne, a Budai Allergiaközpont gyerme-gasztroenterológusa. A tej étkezésünk egyik értékes eleme. Számos előnyös tulajdonsága ellenére a tej fogyasztása tejre érzékeny egyéneknél panaszt okozhat. Mennyiségében és minőségében is két olyan jelentős összetevője van a tejnek, mint a fehérje és a tejcukor, melyek betegségi tüneteket válthatnak ki.

A tejfehérje és a tejcukor hasznosítása a szervezet számára különböző módon történik. A fehérjék bontásában az emésztőenzimek játszanak szerepet. Ha a fehérjék bontása nem megfelelő, és a bél immunrendszere fokozott érzékenységet mutat, a tejfehérjék a bélen keresztül átjutva az egész szervezetre kiható immunválaszt, allergiás reakciót váltanak ki. Ez a tejallergia.

A tejben jelentős mennyiségben jelenlevő laktóz két cukormolekulából, glukózból és galaktózból áll. A laktóz bontását a vékonybél bolyhain található finom szerkezetben, a kefeszegélyben található laktázenzim végzi. A tünetek és a panaszok oka, hogy a táplálékok enzimatikus bontása nem történik meg. A tejcukor érzékenységet tehát a szervezetben lévő tejcukor bontását végző enzim (laktáz) hiánya, vagy csökkent mennyisége okozza.

A laktázenzim a magzati életben alakul ki, csecsemőkorban éri el aktivitásának csúcsát, 3 éves kor után mennyisége lassan csökken. Csecsemő- és kisdedkorban inkább csak a bélnyálkahártya károsodásával járó betegségek esetében csökken mennyisége, mivel a laktázenzim nagyon érzékeny, és a bélboholy felszíni károsodása miatt az enzim működése nem kielégítő. Nagyobb gyermekekben és felnőtteknél betegség nélkül is lehetséges a laktázenzim csökkent működése.

A laktóz-intolerancia genetikusan meghatározott kórkép. Úgy tűnik, hogy a laktózbontó képesség főként azoknál a felnőtteknél marad meg, ahol ezeréves hagyománya van a tejfogyasztásnak. A teljes laktázhiány rendkívül ritka veleszületett rendellenesség (primér laktóz-intolerancia). A laktáz csökkent működése esetében mindig van működő enzim is, így feltételezhető egy bizonyos mennyiségű tejcukor fogyasztása panaszok nélkül. Ez a szekundér laktóz-intolerancia, ami abban az esetben jön létre, ha a laktázenzim működése elégtelenné válik vagy megszűnik valamilyen bélbetegség vagy genetikai adottság miatt.

A laktóz-intolerancia kimutatását hidrogén-kilégzési vizsgálattal végezzük. A vizsgálat alapja, hogy normál körülmények között a tejcukor (laktóz) bontását a vékonybél kefeszegélyében található laktázenzim végzi a bélben. A lebontott cukrok a véráramba kerülnek és felszívódnak. Laktóz-intolerancia esetén azonban a laktóz bontása nem történik meg. A vastagbélbe jutó bontatlan cukorból a vastagbélben lévő erjesztő baktériumok hatására CO2 és H2 gáz szabadul fel, ami diffuzióval eljut a keringésen keresztül a tüdőbe és a kilégzett levegőben mérhető a mennyisége. Ha a vizsgálathoz használt, kimért mennyiségű tejcukor elfogyasztása után 1-2 órával a kilégzett levegő hidrogéntartalma kórosan megemelkedik, a cukor felszívódásának zavara igazolódott. Amennyiben ez a vizsgálóeljárás nem áll rendelkezésre, a tejcukorral történt terhelés utáni vércukorszint mérése, vagy az enzim aktivitás meghatározása vékonybélből nyert szövetmintából, segítheti a laktóz intolerancia diagnózisának felállítását. Annak eldöntésére, hogy laktóz-intolerancia maradandó formája áll-e fenn, ma már egyszerűen elvégezhető genetikai vizsgálat áll rendelkezésre.

A ritkán előforduló veleszületett laktóz-intolerancia esetében, vagy szoptatott csecsemőnél enzimpótlás (Lactase) alkalmazható.

Szekundér laktóz-intoleranciában az alapbetegség kezelésével a tejcukor-felszívódás zavara rendszerint megszűnik. A laktózfelszívódási zavar megszűnéséig tejcukormentes, illetve az állapottól és az egyéni tűrőképességtől függően tejcukorban szegény étrend javasolt. A tejcukor bontását biztosítja a tejjel együtt fogyasztott laktázenzim-készítmény (Lactase), ami enyhíti az étrendi megszorításokat.

A laktázenzim csökkent aktivitása miatt felnőttkorban kialakuló tartósan fennálló laktózfelszívódási zavarban, a tejcukorban szegény étrend, szükség esetén az enzimkészítmény alkalmazása jelent megoldást.

forrás: allergiakozpont.hu