Ajándékötletek pedagógusok számára

2011. 07. 01.
Szerző: aggod
Remélem, mindenkinek van életre szóló jó tapasztalata olyan pedagógusokkal, akik a bölcsődétől kezdve az egyetemig dadusként, óvónőként, napközisként, tanítóként, tanárként, előadóként önzetlenül osztogatták a tudásukat, emberségüket, szeretetüket. Ezek a pedagógusok ilyenkor, év vége tájékán megérdemlik, hogy egy kis időt szánjunk rájuk: gondolkozzunk el a gyerekekkel azon, mi az az apróság, aminek örülnének, ami egyedi, amit saját kézzel, személyesen készíthetünk el.

Kevesebb a pénzünk, de most mégsem bánom: végre megszűnőben van az a trend, hogy a jómódú szülőtársak szervezik és irányítják a rongyrázós-pénznyelős, személytelen ajándékdömpinget, jöhet a kreatív energiák felszabadításának, egymás jobb megismerésének, a közös ajándékkészítésnek az öröme.

Hagyjuk a virágbolt kifosztását másra és csináljunk ehelyett valami hasznosat és maradandót!

Ki sem merem számolni, a három gyerekkel hány, egyedi ötletekkel fűszerezett ajándékkészítést csináltunk végig az évek során. Mindig fontos szempont volt, hogy a gyerekeket bevonjuk a tervezésbe és az elkészítésbe, hogy az ő és a megajándékozott egyénisége is érvényesüljön az ajándékokban – arra biztatlak, hogy ti is ilyen módon gondoljátok át, mit készítenétek, vagy mivel egészítenétek ki a boltban beszerezhető ajándékot az arra érdemes pedagógusok számára. Néhány ötletet megosztok veletek.

Készítettünk só-liszt gyurmából tároló dobozokat, díszítettünk vékony lakkfilccel egyszínű fém teásdobozt, amit finom teával töltöttünk meg. Csomagolópapírral vontunk be kiürült és alaposan kimosott niveás dobozt, és a megajándékozott kedvenc cukorkáját rejtettük bele.


Volt, hogy könyvet adtunk, és ebbe tettük a sajátkészítésű könyvjelzőt. Ehhez felelevenítettük a diafilmes korszakot, emlékszel, amikor a szakadt filmből két egyforma hosszú csíkot vágtunk le, és színes fonallal körbeöltögettük. Fehér kartonlap került a két réteg közé, és egy bojttal fejeztük be díszítést, ami a lapok közül kilógva jelzi a megajándékozottnak, hol hagyta abba az olvasást. A diafilmet most „nyersanyaghiány” miatt nálunk régi falinaptár átlátszó fóliája helyettesítette, melyet végiglyuggattunk, hogy a kisgyereknek könnyebbé tegyük az öltögetést. Kislányom festett virágokat a két filmréteg közé egy lapra, de szép kézírással, rajzzal vagy préselt virágokkal is díszíthetik a gyerekek a könyvjelzőt.

Nagyon szépek lettek a „fakönyvek”, melyek elkészítésére a Természettudományi Múzeum több száz éves példányai inspirálták biológus érdeklődésű fiamat: két, méretre vágott rétegelt lemez volt a borító, melyet faragasztó segítségével díszített fel Bence az erdőben gyűjtött fakérgekkel, mohával, száraz bogyókkal, préselt virágokkal, levelekkel. A fa-borítókra 2-2 lyukat fúrtunk, és természetes rafiaszállal fűztük bele a merítettpapír-lapokat. A fakönyv persze csak a csomagolása volt az első oldalra vetett szép gondolatoknak, de kerülhetnek bele fényképek is.


És természetesen mindig nagy gondot fordítottunk a kísérőkártya díszítésére is.

Kétségkívül a legizgalmasabb feladat egy egész osztály összehangolása közös ajándék készítésére. A legemlékezetesebb búcsúajándékot minden bizonnyal nyolcadikos fiam osztályával sikerült előállítanunk, egy anyukatárs-barátnő ötlete nyomán és segítségével: az összes osztálytárs aktív bevonásával készítettünk memoryt a gyerekek képeivel az őket tanító pedagógusok számára.

A gyerekekre volt bízva egymás lefotózása az iskola előtt. A digitális képeket aztán számítógép segítségével egységes méretűre szerkesztették, és elhelyezték a nyomtatás szempontjából a legtakarékosabb módon (ez igazán nekik való feladat volt). Színes nyomtatóval kinyomtatták ezeket, tanáronként két példányban. Felragasztották kartonlapokra – nyugodtan használjunk feleslegessé vált kartondobozt. Arra is volt gondjuk, hogy lefényképezzék, a portrék méretével összehangolják, és kinyomtassák az iskola előtt álló szimbolikus szoborcsoportot a megfelelő példányszámban – ez került egységesen a kartonlap hátoldalára. Az egyik szülőtárs segítségével sikerült laminálnunk is, de ma már vagy ragasztólakkot, vagy füzetborítóként árult átlátszó öntapadós fóliát használnék – mindkettővel ugyanolyan szép lesz az eredmény.


Végül néhány biztos kezű osztálytárs felvágta a kész lapokat egyforma négyzetekre, és a lányok rajzaival díszített, hajtogatott papírdobozokba kerültek a memory-készletek, a tanárok nagy örömére.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!