Orsi Ghánában

2011. 05. 24.
|
A legkisebb lány a meséből elindult szerencsét próbálni. A Jólét Földje nem próbálta meg eléggé a szerencséjét, ezért átkelt az Óperenciás-tengeren, hogy megnézze, milyen a világ másik arca, s meg sem állt addig az országig, ahol megtanulhatta mindazt, amiért útra kelt. Ahogy egy ismertebb mese lánya megrázta a roskadozó almafát, kivette a kemencéből a kiabáló sült cipókat, ő is tette a saját dolgát. A saját történetében, amely valóságos ugyan, mégis megvan benne minden, ami az igazi mesék sajátja: ártatlanság, bölcsesség, báj.
Hogy kerül egy magyar egyetemista Afrikába?
Mikor építészetet kezdtem tanulni, hamar kiderült, hogy Magyarországon nagyon messze van egymástól az elmélet, és ami megvalósítható. Már másodévtől gyakornokként dolgoztam, azután tavaly jelentkeztem egy nemzetközi mérnökhallgatói csereprogramra. Így kerültem Svájcba fél évre, nyáron pedig Ghánába két és fél hónapra. Önkéntesként, ami azt jelenti, hogy annyi pénzt kaptam, amiből éppen megéltem. 24 évesen az embernek nincsenek nagy igényei. Svájcban megtanultam, milyen fontos a világlátás, tapasztalatszerzés. Ott a korombeliek már több országban éltek. Afrikát itthon ijesztőnek tartják, ahol betegségeket kapni, de Svájcban nem félnek tőle, sokan jártak ott. Két afrikai ország volt a munkahely-listán: Ghána érdekelt, ahol szinte nincs is fehér ember.

Hatalmas váltás Svájc után.
Svájc – bár sok jó ember vett körül – összességében taszított: nagyon hideg, anyagias világ. A kényelem és a szerzés áll a középpontban, csak arról beszélnek, hogy lehet a legolcsóbban hozzájutni valamihez; holott kivételes gazdagságban élnek. Ez a szemlélet lassan rám is hatni kezdett, pedig nem akartam. Arra gondoltam, hogy a világ nem ilyen, és szerettem volna valami nagyon mást is látni. Persze, bátorságot adott, hogy Svájcban könnyen boldogultam; ott minden flottul működik. De a svájciak jól megvannak nélkülem, nekem pedig fontos, hogy úgy érezzem, én is adhatok.

Ghánában nem megy minden flottul. Nem. De szerencsém volt, mert családba kerültem. A kint dolgozó külföldiek zöme kollégiumban lakott, és nem tudott úgy beleolvadni az afrikai miliőbe, mint én, akit a főnököm családja fogadott be. Hatodik gyerekként laktam velük. A kollégisták egymásban erősítették a negatív hangokat: ez rossz, az nincs. Néha tényleg két hétig nincs víz, de nem mindegy, kívülállóként éled-e át; nekem az öt „kistestvérem” megmondta, hogyan kell megoldani a fürdést. Ghánában semmi nem úgy történik, ahogy eltervezed. Semmi. Ők erre rendezkedtek be. Amikor megkértek, főzzek valami magyar kaját, hozzátették: „ha Isten engedi”. Svájcban az „ember tervez, Isten végez” mondás értelmetlen, mert az ember végez. Afrikában nem az életemet kormányzó felnőtt voltam, hanem egy 6 éves. Még enni sem tudtam volna, ha nem mondják meg, mi ehető, mi nem. A banánon kívül egyetlen ételt sem ismertem föl.

Mik voltak az első benyomásaid?
Amikor megtudtam, hogy mehetek Ghánába, írtam egy hosszú, kérdésekkel teli levelet. Erre egysoros választ kaptam: „Drágám, várunk a reptéren”. Megérkezve a lerobbant fővárosi repülőtérre, nem tudtam, ki vár rám – ugye, mindenki fekete volt, egy személyleírás se segített volna. Öt taxis akart meggyőzni, hogy hozzá szálljak be. Aztán előkerült egy legújabb generációs telefon, benne az e-mailemmel, bizonyítva, hogy ki jött valóban értem. Másnap utaztam tovább Kumasiba egy brokátüléses, plazmatévés VIP mercédesz busszal – az épülő autópálya mellett, a földúton. De igazából még Brüsszelben ért a sokk: akkor fogtam föl igazán, hogy Afrikába megyek, amikor az átszállásra vártam 300 feketével. Elvesztettem a biztonságérzetem. Pedig a feketék tüntetően nem foglalkoznak velünk. Azt gondolják, lenézzük őket.

Van egy mély elnyomottsági tapasztalatuk.
Igen. Még a repkedő jómódúaknak is. Mennek a tévéjükben az amerikai és brazil szappanoperák, és azt látják, hogy mi, gazdag fehérek csak dőzsölünk. Sokféle negatív hatással vagyunk ám Afrikára. Mondok példát. Láttam egy gyönyörű krátertavat, amely körül 22 halászfalu a megélhetéséért küzd. Az egyetlen aszfaltútján mindig akad turista, a gyerekek pedig nem akarnak iskolába járni, inkább ott sündörögnek: a turistáknak tett kisebb szolgálataikkal a szüleik fizetésének a sokszorosát keresik meg. Nagyon romboló. Ez adta a diplomamunkám ötletét. Az első faluban, ahova már nem jut el a fehér ember (mert 10 percet kellene gyalogolnia a sárban), olyan tanulóközpontot tervezek, amely vonzóbb, mint a fehérek adakozására várni.

Hogyan sikerült beilleszkedned?
Nyelvi akadály nem volt, mert mindenki beszél angolul, aki járt iskolába. De én is tanulgattam a „családom” nyelvén, twiül. Értékelték, hogy hajlandó vagyok idomulni hozzájuk, mert a fehérektől azt szokták meg, hogy elfalazzák magukat, nem eszik az ő fűszeres ételeiket, és csak drága európai boltokban vásárolnak. Amikor megérkeztem, a család kukoricapehellyel és tejjel várt, pedig náluk nincs tej, a cornflakest pedig aranyárban adják. Ez az amerikai álomból jövő termék, mint a pizza; ezekért, aki teheti, képes kifizetni rengeteg pénzt, csak az életérzés kedvéért. Megdöbbentek, hogy én tényleg azt szeretném megtapasztalni, ahogy ők élnek. Mikor látták, hogy nem félek az ételüktől, vagy felszállni a buszaikra, teljesen elfogadtak.

A családban a gyerekek biztos csodálkozva nézegettek: fehér bőr, kék szem…
Igen, és a hajamat fogdosták, mert az övék teljesen más minőségű. Eleinte nem mertek a közelembe jönni, mert ott a hierarchiában ők vannak legalul. Mikor megérkeztem, a család az európai luxussal berendezett nappaliban fogadott, és nem számítottak rá, hogy én egyáltalán bemegyek a nedves falú konyhába, de arra sem, hogy emberszámba veszem a gyerekeket, akik ott tüsténkedtek, mosogattak. Éreztem, hogy át kell lépnem ezeket a korlátokat ahhoz, hogy befogadjanak. Gondoltam, játsszunk Ki nevet a végén?-t. Rajzoltam hozzá táblát, kerültek figurák botocskából. Türelmesen végigvárták, hogy elmondjam a szabályokat, és akkor az egyik kislány mondta, hogy nekik ez a játék megvan, kihozhatja-e.

Ők jómódúnak számítottak?
Egyszerűen éltek, és a ház eléggé leromlott a sok esőtől. Egyszer megrázott a vizes fal, mert áram alá került. Pedig a főnökömé a Budapest nagyságú város négy építészirodájának egyike. Viszont sok gyereke van, és az ő taníttatásuk rettentő drága. A tradíció szerint a leggazdagabbak több feleséggel több gyereket tudnak felnevelni, taníttatni. Mivel 90%-ban keresztény ország, ez nagy ellentmondás, amit ők is látnak, de a tradíció erősebb. A mi családfőnk két feleséget tart el, két külön háztartásban. Volt felesége, aki meghalt, volt, akitől elvált. Úgy harminc gyereke lehet, én kb. tízzel találkoztam. De közben a szegényebb nővérének a gyerekeit is neveli, az ott lakó öt gyerekből kettőt. Ez az egész téma nehéz nekem, mert nem látom át. Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. De éreztem a nők szomorúságát. A családfő király... Annak minden felelősségével, amit ténylegesen visel. Én azt választottam, hogy alárendelem magam neki. Helyezkedhettem volna kívül, de akkor nem is hívhattam volna fel bármikor segítségért – amikor pl. eltévedtem (ami gyakran megtörtént, mivel nincsenek utcanevek). Egyik lánya lettem a sokból, akire vigyázott.

A ghánai munkanap megfeleltethető egy itthoni munkanapnak?
Kevésbé intenzíven lehet dolgozni, mert 25–35 fok van egész évben, nagyon magas páratartalommal. A légkondi ritka, és úgy örülnek, ha van, hogy maximumon járatják; sokat fáztam. Furcsa, hogy amiről itthon nem beszélnek a munkahelyen – politika, magánélet, vallás –, ott azok a legfőbb témák. A munkába járás körülményes volt, de engem lenyűgözött az alulról szerveződő tömegközlekedés. Valaki vesz egy régi német buszt, és vezeti, a segédje pedig kiabálja, merre mennek. Le kell inteni, mint az iránytaxit. Nincs menetrend, gyakran órákkal később érsz valahova, beáll a dugó, mert pl. a mahagónifákat szállító autók belesüllyednek a sárba. Mindez senkit nem zavar. Nem veszélyes az utca. Ebbe belejátszik, hogy még nincsenek megrontva az erőszakkal és szexszel operáló marketingtől. Pl. a fogkrémreklám úgy néz ki, hogy egy férfi elveszti a fogait, és szomorkodik, hogy nem mosott fogat. A kereszténységük is védi őket. Egyszer hajnali 5-kor üvöltésre ébredtem. Félelmetes volt. Azután rájöttem, hogy valaki épp evangelizál.

Mi volt a legkülönösebb élményed?
A főnököm elvitt a szülővárosába hétvégére. Végül napokig maradtunk. Részt vettünk egy temetésen, ami náluk a legnagyobb ünnep. Zenélnek, adakoznak a hozzátartozóknak. Előtte az egész városban színes plakátok tudatják, hogy meghalt valaki. Nincs sírás. Soha, sehol. A gyerekre is rászólnak, ha sírni kezd. Ha megengednék maguknak, talán gátszakadás következne, mert nagyon kemény az életük. A gyerekek nem lehetnek igazán gyerekek, háromévesen már a saját ruháikat mossák. De a munka mindenki számára természetes, nem szenvedés.

Mire emlékszel vissza legszívesebben?
Azokra a pillanatok, amikor a sztereotípiákból sikerült kitörni. Egyszer a piacon véletlenül nekimentem egy bácsinak, aki kaszavát (krumpliszerű zöldséget) vitt a fején egy kosárban: mind szétgurult, összetört. Körülöttem kiabáltak az emberek, semmit nem értettem. Miután segítettem felszedni a kaszavát, a velem lévő „kistestvéremtől” megtudtam, miket mondtak: győzködték a bácsit, vetessen velem új kaszavákat – „biztos sok pénze van az amerikai nőnek”. Ő meg azt felelte: „Miért gondoljátok, hogy gazdag? Látjátok, milyen kedvesen segít.” A legszebb emlékem mégis talán a második este, amikor hazamentem a családhoz, és a gyerekek olyan lelkesen vártak, hogy a fiúk dobolni, a lányok meg táncolni kezdtek.

Változtatott rajtad a ghánai nyár?
Igen. Itthon sosem éreztem, hogy kiváltságos vagyok, inkább, hogy nekem kevesebb jut, mert mi hárman vagyunk testvérek. Most úgy látom, hogy különleges lehetőséghez jutottam azzal a tudással, amelyet ingyen kaptam, és ez felelősség. A ghánaiak nagyon megbecsülik, ha tanulhatnak, és sokaktól hallottam, hogy másokat akarnak szolgálni a tudásukkal. Már nem dolgoznék pl. multicégnél, fontos, hogy a munkámnak mások számára is értelme és célja legyen. A diplomatervemmel is erre készülök. Egy kis ghánai faluban sok változást lehet elérni, akár egyetlen közösségi épülettel. Találtam is olyan kezdeményezéseket, hogy a szegényeknek építsünk, figyelembe véve a helyi sajátosságokat.

Visszamennél?
Igen. Néha egyszerűbbnek tűnik Ghánában segíteni, mint a saját hazánkban prófétának lenni. De ha visszatérek, ha nem, amit kint kaptam, gazdagítja az életem. Megtanultam várni, nyugodtan fogadni a változásokat; rájöttem, hogy az ember sokkal több, mint a környezete, és hogy érdemes a nehézségeken vagy kudarcokon nevetve túllépni. Mindezen túl valami határtalan derűlátást is hazahoztam.
Szeptemberi akció

Béres Csepp Extra® belsőleges oldatos cseppek + C-vitamin Béres 50 mg tabletta

4×30 ml + 120 db

4 570 Ft

Vény nélkül kapható gyógyszer

Magnézium Béres 375 mg + B6 filmtabletta

30 db

1 740 Ft

58 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Novo C Plus® liposzómális C-vitamin lágykapszula

60 db

3 495 Ft

58,3 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Centrum gumivitamin gyermekeknek eper/málna ízű

30 db

2 045 Ft

68,2 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Bioextra Grapefruit mag kivonat

20 ml

1 435 Ft

71,8 Ft/ml
Étrend-kiegészítő készítmény**

Artelac® CL szemcsepp

10 ml

1 225 Ft

122,5 Ft/ml
Gyógyászati segédeszköznek minősülő orvostechnikai eszköz*

Tebofortan® 120 mg filmtabletta

30 db

3 530 Ft

117,7 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Exoderil® 10 mg/g krém

30 g

2 380 Ft

79,3 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Calcium-Sandoz® + Vitamin C 1000 mg pezsgőtabletta

10 db

885 Ft

88,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Dorithricin® szopogató tabletta

20 db

1 560 Ft

78 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Zovirax ajakherpesz krém

2 g

1 420 Ft

710 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Sinupret® belsőleges oldatos cseppek

50 ml

1 850 Ft

37 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

Mucopront 375 mg kemény kapszula

50 db

2 070 Ft

41,4 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Amorolfin-Teva 50 mg/ml gyógyszeres körömlakk

2,5 ml

4 070 Ft

1628 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

Smecta® 3 g por szuszpenzióhoz

10 db

1 040 Ft

104 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Ambroxol-TEVA 3 mg/ml szirup

100 ml

1 590 Ft

15,9 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

Algoflex® Forte filmtabletta

20 db

1 890 Ft

94,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Blend-a-dent extra erős protézisrögzítő krém

47 g

1 270 Ft

27 Ft/g
Orvostechnikai eszköz*

Neo Citran megfázásra és köhögésre kemény kapszula

16 db

1 670 Ft

104,4 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Salvequick® Aqua Resist vízálló sebtapasz

28 db

640 Ft

22,9 Ft/db
Orvostechnikai eszköz*

Apranax Dolo 100 mg/g gél

100 g

1 880 Ft

18,8 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Dona® 1500 mg por belsőleges oldathoz

20 tasak

3 235 Ft

161,8 Ft/tasak
Vény nélkül kapható gyógyszer

Dipankrin® Optimum 120 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta

60 db

1 995 Ft

33,3 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

Hírlevél feliratkozás

A hírlevélküldő szolgáltatás – rajtunk kívülálló okok miatt – nem támogatja a Freemail-es és Citromail-es címeket, hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Megjelent a Szimpatika magazin 2019. szeptemberi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el