Szimpatika – Jó és rossz hashajtók: székrekedés és bélrenyheség esetén

A székrekedés és bélrenyheség kezelésére egészséges megoldást nyújtanak a gyógyvizek, melyek káros mellékhatások és a hozzászokás veszélye nélkül fejtik ki kedvező hatásukat. A hashajtó típusú gyógyvizek egyike a kíméletes hatású Ferenc József keserűvíz. Két fő alkotója a keserűsó és glaubersó. A gyógyvíz végigöblíti a bélfalat és leoldja a baktériumokat, gyulladásos váladékot, s tovább viszi magával és eltávolítja a széklettel. A bél tisztításának eredményeként csökkennek, megszűnnek a kellemetlen hurutos panaszok, a puffadás és a fájdalmak.

A gyógyvíz étkezések után fogyasztva gátolja a zsírok és fehérjék felszívódását, ezért fogyókúra kiegészítőjeként, vagy elhízás ellen is alkalmazható. Egyszeri hashajtáshoz kb. 2-3 dl gyógyvíz elfogyasztására van szükség. Amennyiben a gyógyvizet töményen fogyasztjuk, a hatás csak 12-24 óra múlva jelentkezik, ha azonban éhgyomorra fele-fele arányban vízzel hígítva, langyosan fogyasztjuk, a hatás már 1-2 órán belül bekövetkezik. Bélrenyheség tartós kezelésére naponta 1-2 dl gyógyvíz fogyasztása ajánlott, szintén éhgyomorra. Fogyókúra esetén, elhízás ellen naponta 3x1-2 dl ajánlott a főétkezések után.
A növényi hashajtók közül eredményesek és egészségesek a széklettömeget növelő, magas rost- vagy nyálkatartalmú lenmag, görög szénamag, bolhafűmag. Ezek a növények a bélben lévő vízzel érintkezve megduzzadnak, és a bél reflexes összehúzódását segítik elő. Elsősorban krónikus székrekedésben szenvedőknek, gyermekeknek és várandós anyáknak ajánlott a használatuk.
A rossz hashajtók közé tartoznak a bélfal izgatásával ható hashajtók. Ilyen a szenna levele, a rebarbara gyökere és a varjútövis, mely olyan vegyületeket tartalmaz, amelyeknek hatása drámai. Ezeket a szereket tartós használatra nem ajánlják, mert rendszeres fogyasztásuk esetén számos kedvezőtlen mellékhatás jelentkezhet. Szintén kevésbé ajánlottak a kémiai hashajtók. Tartós szedését az orvosok elutasítják, csak ritka esetben tartják elfogadhatónak.