Vigasztaló gipsztakaró

2011. 03. 02.
Szerző: Szimpatika
Alighanem a tél „örömeinek” velejárója, hogy több begipszelt karú-lábú gyerekkel és felnőttel találkozom mostanában. Hozzá lehet már jutni professzionális eszközökhöz, melyek könnyítenek a gipsz-viselés nehézségein – kár, hogy a tervezőik nem enyhítenek orvosisegédeszköz-formájukon, és nem teszik egyénibbé és kissé barátságosabbá őket. Egy házilag készített gipsztakaró nem csak a fájdalmas hetek elviselését teszi kicsit vidámabbá, melegebbé, de védi a gipszet is a „környezeti ártalmaktól”.
Élesen él bennem az első alkalom, amikor legkisebb fiam (nálunk ő a „törős”, nála biztosan megtérülne az iskolai balesetbiztosítás, ha egyszer vennénk a fáradságot, és utánajárnánk) alig kétévesen először jött haza a sebészetről parányi gipsszel a kezén. Tudtam, hogy nagy szükség lesz valami vigaszra, hogy ne azt a búbánatos szoborkezet kelljen néznie, és ismerve örökmozgó gyermekemet, azt is gyanítottam, hogy a gipsznek sem árt némi védelem az előttünk álló hosszú hetekre.

Nyár lévén nem volt szükség a melegítésre, a lyukas vagy párjukat kereső zoknik gyűjteményét túrtam hát fel gyorsan.
Találtam egy nagyobb méretű csíkos térdzoknit az utóbbi kategóriából.
Levágtam a szárát, és fércöltésekkel leszegtem a szélét. Vékony kalapgumi került bele, persze csak lazára eresztve, hogy könnyű legyen a bebújás. Levágtam a sarkát, tömtem bele egy kis csomó vatelint, és rávarrtam a zoknira orrnak. Kapott még egy bolti szemet is, fonalból hajat és karokat.
Tíz perc alatt kész volt a vigasztaló gipszvédő. A zokni maradékából (a lábfej- és orr-rész még felhasználásra várt) varrtam gyorsan egy rizzsel töltött négyszemű manó-testvért a gipsz-ruhának.
Ez a maroknyi kis játékszer nem csak kedvenc állatka lett, de a gyürködése és nyomkodása jótékony hatásúnak bizonyult kisfiam pihenésre kárhoztatott kezének megdolgoztatásában.
Tipp: Fontos, hogy olyan védőburkot készítsünk, amit kényelmesen rá lehet tenni a gipszre.

A második gipsztakaró téli korcsolyabalesetet enyhítendő készült, műszőrme-maradékból.
Nem vagyok nagy híve a tépőzárnak, számos kedvenc kendőm esett áldozatul már a ruhaipar korlátlan tépőzár-imádatának, de most tépőzárt alkalmaztam annak érdekében, hogy könnyű legyen fel- és lecsatolni a gipszvédőt.
Mérd le a gipszet körben, és a hosszát is. A körméretre hagyd rá a tépőzár szélességét, úgy szabd ki a szükséges téglalapot. Szabd ki a nyuszi fülét és négy kis kört a pofácskáinak, tappancsainak és a farkának.
Varrd össze a füleket és fordítsd ki. Varrd fel a tépőzárat a helyére.
(Én ezen a ponton szoktam a többi hozzávalóval: tűvel, cérnával, ollóval, a kiszabott korongokkal, egy kis vatelinnel, két gombs
zemmel és egy fagyöngy-orral, a fülekkel, na meg egy jó bögre teával a varrógép elől a TV elé telepedni, és egy kedvenc filmet betenni, hogy ne teljen hiába az idő.)
Fércöltésekkel varrj körbe hármat a korongok közül, kicsit húzd össze, tömd ki puhán vatelinnel, és varrd fel pofácskáknak és a farkincának.
A maradék négy korongot is fércöltésekkel varrd körbe, tömd ki, és húzd össze egészen.
Varrd fel a lábakat úgy, hogy lazán lógjanak.
Varrd fel a szemeket, az orrot és a füleket – máris melegíthet a nyuszi-takaró.

Ha még több maradék műszőrméd van, varrhatsz vigasztaló nyuszi-pajtást is az előbbi „recept” alapján.

Gipsztakaró lábra

Lábra való gipsztakaróknál fontos, különösen télen, hogy jó meleg legyen! Készülhet maradék termovelúrból, megunt sálból, takaróból, kinőtt pulóverből. Érdemes szegést nem igénylő anyagot használni, hogy a járást könnyítő gumibetét helyét egyszerűen ki lehessen vágni.

A lábgipsz védőjénél fontos az is, hogy ne legyen túl sok „sallang” rajta, ami akadályozhat a mozgásban.
A képen látható egyszerű, meleg, szárán gombbal csukódó gipszvédő jó szolgálatot tesz ilyenkor, de nyugodtan eleresztheted a fantáziádat! Választhatsz pingvint, fókát, nyújtózkodó macskát is mintának – a hosszúkás formájú állatok jól működnek ötletadóként a lábra való gipsztakaróhoz.

Mérd le a gipszet, és arra tervezd meg a ruhát. Ha eléggé elasztikus anyagot használsz, nyugodtan lehet cső-formája, kevésbé nyúlós anyagnál viszont jobb, ha a szabásminta követi a gipsz ívét.
Ügyelj arra is, hogy könnyű legyen belebújni: alkalmazz a száránál tépőzárat, gombot vagy cipzárt, ha kell.
Az orrába varrhatsz egy jó meleg bélést, hogy ne fázzanak a lábujjak.

Kívánom, hogy sose legyen szükséged ezekre az alkalmatosságokra!

További, részletesebb ötleteket itt találsz!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!