Házasság céljából megismerkednék
2011. 02. 20.
Amikor fiatalon nekivágunk a felnőtt életnek, a szülőktől való elszakadás folyamatában először barátokat keresünk magunknak, majd egyre gyakrabban szerelmesek leszünk. Amikor vonzónak vagy ellenkezőleg taszítónak érzünk egy másik embert, azt gondoljuk, hogy szabad akaratunkból választunk. Maguk mögött hagytuk a szüleink ódon szempontjait, a szívünkre hallgatunk. De így van ez valóban?
– A párválasztás szempontjai különbözőek fiatal felnőtt korban és az élet előrehaladtával – mondja Kunsági Andrea pszichológus. – De minden választásunk alapja egyfajta imprinting, bevésődés. Kora gyerekkorunktól őrzünk kellemes emlékeket, mozdulatokat, illatokat, arcvonásokat, hangokat egykori gondtalan, nyílt és fontos kapcsolatainkból.
Az ellenkező nemű szülő rajongása, egy gyerekkori játszótárs, egy hozzánk közel álló felnőtt, akivel boldogok és nyugodtak voltunk, mélyen beleíródik emlékeinkbe. Amikor választunk, tudattalanul ismerős számunkra valami régről. Azt az embert, aki ezek közül a bevésett emlékek közül valamit hordoz, ismerősnek érezzük, és közel engedjük magunkhoz. Fontossá válik számunkra. A közelség pedig megteremti az intimitás lehetőségét, amelyet gyerekkorunkban elvesztettünk, de amelyre mindörökké vágyunk. S ez az újra felfedezett, átélt intimitás a boldogság, a szerelem képzetét nyújtja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a választás jó. A taszításokkal ugyanez a helyzet. A legmegfelelőbb társat is elutasíthatjuk azért, mert hordoz valami, számunkra kora gyerekkorunk óta ellenszenves vonást. Olyan a hangja, a gesztusai, a mozdulatai, mint valakié, akit egykor nem szerettünk. Tehát nem ő maga olyan, csak a hanghordozása, a mosolya, a harsánysága hasonló, s ez taszít. Fiatalkorban ez az imprinting a legfontosabb szempont a választásnál. Ehhez járul egyfajta kép az ideális férfiról vagy nőről. Ezek az ideálok divattól függenek, és ugyanúgy nem biztosítékai a jó párválasztásnak, miként a bevésődések sem. Idősebb korban mindehhez még hozzájárulhatnak bizonyos tapasztalatok előző kapcsolatainkból, valamint egyéb társadalmi, anyagi meggondolások is. Azt azonban, hogy milyen a jó választás, nehéz megmondani. Valószínűleg akkor érezzük úgy, hogy megtaláltuk az igazit, ha ezek közül a szempontok közül a legtöbb stimmel. Ha a párunkkal képesek vagyunk megteremteni a kora gyerekkorban átélt intimitást, környezetünk, szüleink elfogadják őt, anyagi, társadalmi biztonságot teremt számunkra, és alapvetően egyforma értékek mentén tudjuk nevelni gyerekeinket, élni mindennapjainkat. Hogy mindez mennyire bonyolult folyamat, bizonyítja, hogy keveseknek sikerül, és hogy gyakran követjük el ugyanazt a hibát, s választunk ugyanúgy rosszul.

Az ellenkező nemű szülő rajongása, egy gyerekkori játszótárs, egy hozzánk közel álló felnőtt, akivel boldogok és nyugodtak voltunk, mélyen beleíródik emlékeinkbe. Amikor választunk, tudattalanul ismerős számunkra valami régről. Azt az embert, aki ezek közül a bevésett emlékek közül valamit hordoz, ismerősnek érezzük, és közel engedjük magunkhoz. Fontossá válik számunkra. A közelség pedig megteremti az intimitás lehetőségét, amelyet gyerekkorunkban elvesztettünk, de amelyre mindörökké vágyunk. S ez az újra felfedezett, átélt intimitás a boldogság, a szerelem képzetét nyújtja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a választás jó. A taszításokkal ugyanez a helyzet. A legmegfelelőbb társat is elutasíthatjuk azért, mert hordoz valami, számunkra kora gyerekkorunk óta ellenszenves vonást. Olyan a hangja, a gesztusai, a mozdulatai, mint valakié, akit egykor nem szerettünk. Tehát nem ő maga olyan, csak a hanghordozása, a mosolya, a harsánysága hasonló, s ez taszít. Fiatalkorban ez az imprinting a legfontosabb szempont a választásnál. Ehhez járul egyfajta kép az ideális férfiról vagy nőről. Ezek az ideálok divattól függenek, és ugyanúgy nem biztosítékai a jó párválasztásnak, miként a bevésődések sem. Idősebb korban mindehhez még hozzájárulhatnak bizonyos tapasztalatok előző kapcsolatainkból, valamint egyéb társadalmi, anyagi meggondolások is. Azt azonban, hogy milyen a jó választás, nehéz megmondani. Valószínűleg akkor érezzük úgy, hogy megtaláltuk az igazit, ha ezek közül a szempontok közül a legtöbb stimmel. Ha a párunkkal képesek vagyunk megteremteni a kora gyerekkorban átélt intimitást, környezetünk, szüleink elfogadják őt, anyagi, társadalmi biztonságot teremt számunkra, és alapvetően egyforma értékek mentén tudjuk nevelni gyerekeinket, élni mindennapjainkat. Hogy mindez mennyire bonyolult folyamat, bizonyítja, hogy keveseknek sikerül, és hogy gyakran követjük el ugyanazt a hibát, s választunk ugyanúgy rosszul.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
Nyereményjátékok
Megfejtő
Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!
Facebook játék
Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Szívem, szívem
- A szem figyelésével korán fény derülhet a hallásromlásra
- Magyar kutatók új módszereket találtak az öregedés megállítására
- Átfogó weboldal segíti a daganatos betegeket
- Miért költenénk mosóporra, amikor itt a vadgesztenye!
- Ez veszélyezteti legjobban a házas emberek boldogságát
- Mennyivel zöldebb a távmunka?
- Maradandó változásokat okozhatnak a traumák az ember agyában
- Ínhüvelygyulladás: nem sorscsapás, van remény
- Lékai-Kiss Ramóna – A mértékletesség a kulcsszó
- Alvás közben is figyelnek ránk a kutyák
- Boldogság ősszel
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!