Nyugodtan bízz a megérzéseidben
Módosítva: 2/19/2011 1 perc InformációLélekÖsszes cikk
A híres pszichiáter C. G. Jung szinkronitásnak nevezte az élmények, gondolatok véletlenszerű találkozását. Ilyen például, ha eszünkbe jut, milyen szívesen ennénk egy fagyit, és abban pillanatban elsétálunk egy cukrászda előtt. Vagy. Eszünkbe jut egy rég nem látott ismerős, aki ugyanebben a pillanatban felhív.
Gyakran előfordul, hogy megérzünk valamit előre. Olykor hallgatunk ezekre a belső hangokra, máskor nem. Ha nem, rendszerint megbánjuk. Tudtam, mondjuk magunkban, éreztem. De akkor már késő. A Jung által szinkronitásnak nevezett pillanatokat, véletleneket magunk is előidézhetjük. Létrehozhatjuk a hétköznapok mágiáját. Ha szelíden hagyjuk éppen csak átsuhanni a problémát, amit meg akarunk oldani, és ha hiszünk abban, hogy sikerül, a nap folyamán a legváratlanabb pillanatban megkaphatjuk valahonnan a választ.
Néha napokat, heteket görcsösen gondolkodunk egy probléma megoldásán, hiába. Ilyenkor éppen a görcsös akarás, az értelem nem engedi a tudatalatti felszínre jutását. Ezt a kényszeres kontrollt kapcsolhatod ki az "automatikus írás" technikájával.
Írj le mindent egy papírra, ami a téged foglalkoztató kérdésről az eszedbe jut, mindent, még azt is, amit butaságnak tartasz. Engedd, hogy a gondolatok, érzelmek szabadon áramoljanak. Majd tedd le a teleírt papírlapot valahová, ahol gyakran rátekinthetsz. Észre fogod venni, egyszer csak szemedbe ötlik a megoldás, mely ott van a papíron. Ott van a sorok között.
Előfordul, hogy a megérzés, amely ránk tör, inkább félelem. Hogyan különböztessük meg a félelmet a valódi megérzéstől? A félelem mindig felzaklató. A megérzés pedig érzelmileg tiszta állapotban tör ránk, és megnyugvást hoz.
Egyet azonban nem szabad elfelejtetni! Sokan összekeverik az intuíciót az erősen kívánt dologgal. Ez önbecsapáshoz vezethet. Ilyen például, amikor kitartunk egy partner mellett, aki nem illik hozzánk, aki megcsal, mégis maradunk mellette, csak azért, mert nem akarjuk elhinni, észrevenni a valóságot. Ha rendszeresen edzed a megérzéseidet, elkerülheted a hasonló csapdákat.
Néha napokat, heteket görcsösen gondolkodunk egy probléma megoldásán, hiába. Ilyenkor éppen a görcsös akarás, az értelem nem engedi a tudatalatti felszínre jutását. Ezt a kényszeres kontrollt kapcsolhatod ki az "automatikus írás" technikájával.
Írj le mindent egy papírra, ami a téged foglalkoztató kérdésről az eszedbe jut, mindent, még azt is, amit butaságnak tartasz. Engedd, hogy a gondolatok, érzelmek szabadon áramoljanak. Majd tedd le a teleírt papírlapot valahová, ahol gyakran rátekinthetsz. Észre fogod venni, egyszer csak szemedbe ötlik a megoldás, mely ott van a papíron. Ott van a sorok között.
Előfordul, hogy a megérzés, amely ránk tör, inkább félelem. Hogyan különböztessük meg a félelmet a valódi megérzéstől? A félelem mindig felzaklató. A megérzés pedig érzelmileg tiszta állapotban tör ránk, és megnyugvást hoz.
Egyet azonban nem szabad elfelejtetni! Sokan összekeverik az intuíciót az erősen kívánt dologgal. Ez önbecsapáshoz vezethet. Ilyen például, amikor kitartunk egy partner mellett, aki nem illik hozzánk, aki megcsal, mégis maradunk mellette, csak azért, mert nem akarjuk elhinni, észrevenni a valóságot. Ha rendszeresen edzed a megérzéseidet, elkerülheted a hasonló csapdákat.
Az automatikus írás technikájával fejleszthetjük megérzéseinket.