Szimpatika – Mit tehetünk az inkontinencia ellen?

Alapvetően 3 csoportra osztható a megjelenési formája:

1. “urge” / késztetéses inkontinencia: erős, nem elnyomható vizelési inger, fizikai aktivitás, hasi nyomásfokozódás nélkül, jó záróizom-funkció mellett, hirtelen fellépő, heves és nehezen elnyomható vizelési ingerrel jár;
2. stressz / terheléses inkontinencia: vizelet szivárgással jár a köhögés, tüsszentés, fizikai erőfeszítés, csökkent záróizom-működés mellett;
3. mix / kevert inkontinencia: késztetéses és terheléses inkontinencia tünetei együtt jelentkeznek;

További speciális csoportok:

• reflex inkontinencia: neurogén betegség, inger nélkül bekövetkező akaratlan vizeletvesztés, melyet a hólyagizom összehúzódása vált ki;
• túlfolyásos inkontinencia: telt hólyag mellett jelentkező vizeletcsepegés, mely alsó húgyúti szűkületek/elzáródások következtében alakul ki.

A stressz inkontinencia a leggyakoribb, az esetek több, mint 60%-ban ez okoz panaszt.

A leggyakoribb fizioterápiás kezelési módszer a stressz inkontinencia vagy a késztetéses vizeletürítés problémájával küzdő nők esetében a Kegel-gyakorlatok, más néven medencefenék izomzat edzése.

Mi a gátizomtorna?

Dr. Arnold Kegel alkotta meg a Kegel gyakorlatokat 1940-ben, amit a gátizomtornával azonosítunk: gátizom összehúzások és elernyesztések sorozata. Kegel azt állítja, hogy előnyös a húgycső körüli izmok rendszeres akaratlagos mozgatása, rugalmasítása, erősítése. Ezeket a gyakorlatokat napjainkban főként a gyógytornászok és a szülésznők tanítják meg.

Inkontinencia torna alapgyakorlatai:

• egyszeri összehúzás + elengedés,
• kétütemű összehúzás + elengedés / kétütemű összehúzás + kétütemű elengedés,
• összehúzás + megtartás (izometriás aktiválás),
• gyors összehúzások ismétlése (“pulzáltatás”).

A páciensnek pedig rendszeresen gyakorolnia kell a medencefenék izmainak kontrollját a mindennapi életben, hogy növelje annak állóképességét.

A medencefenék izomzatának edzése egy rehabilitáció része, amihez hozzátartozik a törzsizmok aktiválása: lábemelések, guggolások, kitörések, plank pozíciók megtartása, egyensúlyeszközökön való gyakorlás.

Miért van rá szükség?

Azt már jól tudjuk, hogy az inkontinencia jelentősen gyakrabban fordul elő a kor előrehaladtával, a testtömeg-index növekedésével és akkor is, ha a légzésszám tartósan megnő. Továbbá kedvezőtlenül hat rá a magas pulzusszám és a szingliség (pár nélküli élet).

Befolyásolja az általános jólétet, főként az érzelmi és a szociális szférában; a szexuális életet, így az életminőség jelentősen függ tőle, mint ahogy az is, hogy mennyire tudják ellátni a mindennapi teendőket vagy mennyire tudnak részt venni a különböző életeseményeken az érintettek.

A túl alacsony testtömeg-index, az étkezési zavarok és az inaktív életmód is negatívan hathat a vizelettartási képességre. Összetetten nézve pedig elősegíti a depressziót, az önbizalomhiányt, a szomorúságot és a szégyenérzetet.

A nők többsége nem kér egészségügyi segítséget, mert úgy tartják, hogy a szülés és az öregedés velejárója ez a sok kedvezőtlen tünet, nem pedig egy betegség jelei.

Kockázati tényezők:

• várandósság,
• természetes szülés,
• nőgyógyászati műtétek,
• elhízás,
• étkezési zavarok,
• öregedés.

Az inkontinencia konzervatív kezelése nem igényel sebészeti beavatkozást, korlátlanul ismételhető, kevés mellékhatással jár és sokszor hatékony. Inkontinencia műtéti kezelést csak eredménytelen konzervatív terápia esetén illetve olyan esetekben érdemes végezni, ha a súlyos inkontinens panaszok konzervatív úton nem befolyásolható anatómiai eltérések (pl. jelentős hüvelyfali süllyedés) következményei.

Konzervatív kezelések

• nem gyógyszeres: viselkedésterápia, medencefenéki izomzat rehabilitációja, elektrostimuláció, kiegészítő kezelések, segédeszközök használata, rektális ballon-tréning,
• gyógyszeres: antikolinerg szerek, Beta-3 agonisták (hólyagizom relaxáció), hormonterápia (ösztrogénhiány pótlás), deszmopresszin (vizelet mennyiség csökkentés), triciklikus antidepresszánsok (záróizom tónusfokozás).

Mennyire hatékony önmagában a gátizomtorna?

Egy tanulmány célja az volt, hogy értékelje a Kegel-gyakorlatok hatásait. A kutatás során 292 inkontinenciában szenvedő nő töltötte ki a kérdőívet arról, hogy hogyan változott az életminősége a 12 hetes program alatt. Heti kétszer 50 perces vezetett foglalkozáson vettek részt és naponta gyakoroltak önállóan. 

A kutatásban részt vevő nők 25 és 35 év közötti korosztályhoz tartoztak, többségük férjezett, háztartásbeli feleség volt és körülbelül fele befejezte a középiskolát, korábban nem esett át semmilyen nőgyógyászati műtéten. A résztvevők többsége 3-4x szült, nagy része elhízott volt, testtömeg-indexük meghaladta a 30 kg/m2-t.

A vizeletinkontinencia típusát tekintve közel háromnegyedük vegyes típusúban szenvedett. Rövid távon eredményesnek bizonyult a napi gyakorlás, javult a vizelettartási képesség és az életminőség. Több mint egyharmaduk teljesen meggyógyult. Hosszútávon ezt nem tudjuk, hogy így maradt-e, mert nem folytatták a méréseket.

Jógával kombinálva hatékonyabb?

Egy másik kutatás szerint az inkontinenciával küzdő betegek 60%-a választja a viselkedésterápiát, aminek a javulási aránya 73%, a gyógyszeres kezelésnek pedig 75%.

Mivel a gátizomtorna mellett nehezen tartanak ki a páciensek, így alternatív mozgásformákat javasoltak a hétköznapokra a kutatók: jóga, pilates, Thai Chi, amikben van testtartás korrekció, légzőgyakorlat és hasizom erősítés.

Ezek segítségével fejlődött a láb izomereje, a légzési funkció, az egyensúlyozó és relaxációs képesség a menopauza előtt álló nőknél. Majd kombinálták a jógát és a medenceizom-tréninget, aminek az az eredménye, hogy a 8 hetes program alatt jelentősen fejlődött a vizelettartási képesség és a záróizmok ereje.

15 hétre bővítették a programot, hogy a hosszú távú hatást is mérni tudják, viszont ezek után megnőtt a lemorzsolódási arány (20%). Főként azok a nők léptek ki a programból, akik magasabb testtömeg-indexszel rendelkeztek, mert számukra a jóga túl megterhelő volt.

Számottevő javulást a vizeletcsepegés gyakoriságában kaptak, valamivel kevesebb javulás volt az erőkifejtés hatására veszített vizelet esetén. A 6 hónapos program során pedig már a szexuális élet és az életminőség is fejlődött.

Ez alapján jól látható, hogy a medencefenék tréning mellett beiktatott rendszeres mozgások, mint a jóga, pilates, Thai Chi kedvezően hat a panaszokra és számos előnnyel jár, főként a átlagos testsúlyú, mozgékony páciensek körében.

A műtétek után tényleg segít a gátizom erősítése?

A császármetszésen, gátmetszésen, húgyhólyagfelvarráson, méheltávolításon átesett nőknél vagy akár prosztata műtéteken átesett férfiaknál hatékony lehet a regeneráció során a PFMT (gátizomtorna) közvetlenül a műtét után.

A lábadozási időszakban fontos, hogy kezdjen el újra aktivizálódni a medencefenék és ezt támogatjuk a záróizmok akaratlagos, rendszeres mozgatásával.

Valóban képesek a záróizmok a gyengülésre? Van-e ennek szerepe a funkcióban?

Az izomgyengeség alapvetően egy fájdalommentes állapot és van, hogy nem is tudunk róla, mert nem változtatja meg a funkciót. De vannak azok az esetek, amikor a funkció romlik pl. vizeletcsepegést tapasztalunk vagy UH-on méhsüllyedést mutatnak ki, akkor elsőre azt feltételeznénk, hogy a gyengülés az oka, de valóban így van ez?

Fontos különbséget tennünk az izomgyengeség és az izomgátlás között. Bár gyakran egy kalap alá vesszük ezt a  két fogalmat, a kettő között lényeges különbségek vannak.

Míg az izomgyengeség annak a következménye, hogy nem akarjuk az izmot használni, például ha az autót választjuk a biciklizés helyett, addig az izomgátlás esetén az izom valamilyen oknál fogva gátlás alá kerül. Ennek oka lehet egy sérülés utáni jatrogén izomgátlás, egy belső szervi diszfunkció vagy egy korábbi sérülés. 

Mindez azt sugallja, hogy a gátolt izom nem a fájdalom forrása, hanem sokkal inkább a fájdalom egyik lehetséges következménye. Így ebben a kontextusban egy gátlás alatt lévő izmot erősíteni annyit tesz, mint egy lyukas vödörbe vizet tölteni, anélkül hogy megjavítanánk.

Azaz, a terápia célja nem (csak) a gyengeség, hanem az alapvető ok – a gátlás – feltárása és kezelése kell legyen.

Milyen alternatív kezelési módok vannak?

1. Viselkedésterápia

Hiperaktív hólyagpanaszok, késztetéses és kevert inkontinencia kezelésében lehet hatásos a hólyagtréning.

Célja: a hólyagkontroll javítása, vizelések közötti időtartam meghosszabbítása, vizelések számának csökkentése.

2. Késleltetett vizeletürítés technikája

Vizelési inger jelentkezésekor a páciens nem megy a mellékhelyiségre, hanem záróizmait összehúzva várja míg az inger lecsendesedik és csak ekkor üríti ki a hólyagját. Akár hetente 20 perccel is sikerül növelni a vizelések közötti időtartamot. A tréning feltétele a jól működtethető záróizom. 

A metaanalízisek szerint a késztetéses inkontinenciától szenvedő páciensek 30% panaszmentessé vált 6 hét alatt, 50%-nál pedig felére csökkent az inkontinencia epizódok száma.

3. Toalett tréning: 

Bizonyos időközönként (a vizelési napló alapján) a vizelési inger előtt el kell menni a mellékhelyiségre hólyagot üríteni. 

4. Elektrostimuláció (gátizom erősítő készülék):

Célja: javítani a medencefenéki izomfunkciót (stressz inkontinencia), csökkenteni a “hólyagizom” (detrusor) hiperaktivitását

Két formája ismeretes:

• direkt terápia: hüvelybe vagy végbélbe helyezett elektródákkal a medencefenék izomzatának aktiválása
• indirekt: a n. pudendus ingerlése (pl. clitorisra vagy péniszgyökre helyezett elektródákkal)

Ezek a technikák ötvözhetők a Kegel gyakorlatokkal és a manuálterápiával egyaránt.

Az emberi test az evolúciós fejlődés során úgy alakult ki, hogy automatikusan ellássa feladatait, anélkül, hogy kitüntetett figyelemmel kísérnénk ezt.

A célzott gyakorlatoknak korlátai vannak, így ha nem következik be a kívánt hatás, akkor lépjünk tovább és keressük meg az okokat, hogy miért nem működnek megfelelően a záróizmok, majd próbáljunk ki új megoldásokat.

Borítókép: Envato Elements