Újévi fogadalmak – Apaszemmel

2011. 01. 22.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Küttel Dávid
Sok mindent megfogadtam már az élemben! „És betartottam?" – kérdezem magamtól. Az önvizsgálat kemény dolog, de néha hasznos szembenézni saját hibáinkkal, hiányosságainkkal. Vissza-visszatérő gondolat nálam a gyerekek száma miatt: vajon elég időt töltök-e velük? Nem. Hiszen sohasem elég a gyerekekkel eltöltött idő!
Ezek közhelyek, de egy decemberi fogadóóra alkalmával Bencénél megtudhattuk, hogy a karácsonyi ajándékoknál is jobban vágyik arra, hogy apával (azaz velem!) több időt lehessen. Uff! Ez szíven ütött, de végiggondoltam az őszt: hetente kétszer mentem érte biciklivel, és ilyenkor csak ketten voltunk. Néha megálltunk a közeli bicikliboltban, és felfújattuk a kerekeket, vagy – amikor a KRESZ-t módosították – vettünk mindenkinek a családból 180 Ft-ért macskaszemet az első kerekére. Óriási dolgok! Legalábbis egy 7 éves gyerek szemével. Ahogy elromlott az idő, eltettük a bicajt, és megszűnt az „édeskettes" hetente kétszer. Az ominózus fogadóórán persze a nejem szembesült a problémával, de végig kellett gondolnom a többi gyereket is. Miért ne bírna el az a fránya naptár – az én idegesítően „baromiokos" telefonomban – az ügyfeleken, kollégákon és mindenki máson kívül még egy rubrikát? Az eredmény:



-         Ádámmal gitározom a stúdióban minden hétvégén közösen!

-         Borival csavargunk: könyvtár, színház, új csizma, mindig, ami éppen kell!

-         Rozival hegedülünk, és én viszem az edzésre.

-         Bencével péntekenként úszás, én viszem a hegedűre, és meg is várom! (ez utóbbit egyedül ő igényli...)

-         Dávidkával is lassan ki kell találjak valamit, mert ő is kezdi a közösségbe járást, és neki sem fognak megmaradni a reggelek, amikor mindenki elment, és együtt lehet készíteni a kakaót.

Ezzel meg is volnánk! – gondoltam, de ahogy a sor végére értem, kimaradt valaki: a feleségem.
Nem éppen elhanyagolható. Mit is teszünk mi, férfiak (bocsánat a kivételektől)?
Rettentő büszkék vagyunk a gyerekeinkre, a feleségünkre és MAGUNKRA, ha elvisszük az asszonyt egy színházba vagy egy vacsira, vagy bármire, ami anyagilag mérhető. Ennyi. Ha jobban belegondolok, én mindig csak akkor takarítottam, ha gyermekünk született, vagy bármi más miatt a feleségem kénytelen volt pihenni. A hétvégén úgy hozta a sors, hogy porszívóztam, főztem, felmostam. A végén persze a kellő büszkeséggel kibontottam egy sört, és hozzá is tettem: „ksssz, mert megérdemlem...". Szánalmas voltam kívülről, ezt utólag bevallom, és továbbgondoltam: mi is akadályoz meg engem abban, hogy időről időre segítsek, hogy valóban részt vegyek a családi életben? Ha elhangzik a kérés: szívem, át tudod nézni Rozival a leckét? Akkor arra ne az legyen a válasz, hogy mindjárt, mert most értem haza, és borzalmas napom volt! A feleségem a színházon túl néha kaphat „csak úgy!" felmosást is, segítséget, bevásárlást...

Mert MEGÉRDEMLI!

...na, lassan én is felnövök!

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!