„A szeretet határozza meg a mindennapjaimat”

2018 óta játszik a Győri Audi ETO női kézilabdacsapatában Veronica Kristiansen. A norvég klasszis – közismert becenevén Vikki – gyorsan a helyi szurkolótábor kedvencévé vált, így az is nagy örömre adott okot a rajongók körében, amikor nyáron megszületett a kislánya, Olivia.

Mi minden változott meg az életedben Olivia érkezésével?

Nagyon sok új érzés jelent meg az életemben, de elsősorban természetesen a szívmelengető, mély szeretet határozza meg a mindennapjainkat. Igazán szerencsések vagyunk, Olivia jó baba, rendesen eszik, nyugodtan alszik. Nagyon gyorsan megtanulta a nappal és az éjszaka közötti különbséget.

Az anyai örömök mellett mennyire kellett lemondanod a mozgásról?

A terhességem alatt is végig mozogtam: futottam, illetve az otthoni futópadon edzettem. A kézilabdás edzéseket, az ottani mozdulatokat a kilenc hónap során persze hanyagolni kellett. Örültem, hogy a szervezetem jól reagált a várandósságra, nem okozott nehézséget a mozgás.

A terhességed alatt sikerült odafigyelned a helyes táplálkozásra?

Szerencsém volt, nem éreztem csillapíthatatlan éhségét, az étkezés sem jelentett problémát. Nagyjából ugyanazt ettem, mint előtte. Kézilabdázóként az a legfontosabb, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot vegyünk magunkhoz, benne a megfelelő arányban fehérjével, szénhidráttal és zsírokkal, hiszen másképp nem lehet végigküzdeni egy meccset.

Vagyis a mindennapokban is odafigyelek a táplálkozásra, nassolni pedig egyébként is csak ritkán szoktam. De a diétáknak nem vagyok nagy híve.

Ősszel erősítő edzésekkel és futással már meg is kezdted a felkészülést a visszatérésre. Hol tartasz most ezzel?

Lassú, kényelmes ritmusban, lépésről lépésre haladok előre. Természetesen nem olyan egyszerű ennyi idő után visszazökkenni, de mindent megteszek.

Magyarországon ismerted meg a párodat, Devecseri Ádámot, a győriek korábbi fizikoterapeutáját. Szeretnétek, hogy Olivia majd beszéljen norvégul és magyarul is?

Oliviához magyarul, norvégul és angolul is beszélünk, hogy mindhárom nyelvet jól megtanulja. A magyar persze nagyon nehéz. Mostanra, hat év magyarországi élet után már szinte mindent megértek belőle, de a helyes beszéddel még mindig vért izzadok.

De szeretek itt élni, még ha más is, mint Norvégia. Az én tapasztalataim szerint az emberek nagyon kedvesek, mindenki barátságos egymással. Emellett pedig repülővel Norvégia sincs messze, és évente három hónapot mindig ott töltünk.

A szerződésed Győrben 2025-ig szól. Ezután még tervezed folytatni az aktív versenyzést?

Utána még legalább két évig szeretnék játszani, de majd meglátjuk. Most, hogy kihagytam egy évet, buzog bennem a tettvágy. Remekül érzem magam a csapatban, remek bajtársi összhang alakult ki közöttünk, jól összebarátkoztam a lányokkal.

Norvégiában vagy Magyarországon töltitek idén az ünnepeket?

Tavaly Norvégiában karácsonyoztunk, így idén itt leszünk. A két országban persze kicsit minden más ilyenkor: az étel, a Mikulás, az időjárás. Remélem, lesz azért némi hó, de összességében úgyis az a lényeg, hogy együtt legyek a családdal, finomakat együnk, és jó legyen a hangulat.

Milyen norvég hagyományokkal és ételekkel készülsz a karácsonyra?

A kedvenc norvég karácsonyi menüm a báránybordából készülő pinnekjøtt. A magyar ételek közül a pörköltet szeretem leginkább, karácsonykor azonban a halászlére szavazok.

Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy nagy hó volt odakint, és karácsony napján érkezett a Mikulás. Tőle igazság szerint kicsit féltem. Oliviánál is szeretnék meghonosítani néhány szertartást, a Mikulás hozza majd az ajándékot.

A nővéremnél és a gyerekeiknél már él egy szokás: a manó a polcon, vagy ahogy Norvégiában nevezik, a létrás manó kicsit összekutyulja a dolgokat, vagy csinál valami vicceset minden decemberi reggelen a gyerekek kedvéért. Ezt a kedves hagyományt én is szeretném majd folytatni, amikor a kislányom már megérti.

Egersundban nőttem fel, anyukám családja ebből a városból származik. Ilyenkor mindig csodálatos a belváros, imádok sétálni, karácsonyi édességeket enni, gyönyörködni a fényekben és hallgatni a dalokat. És persze az unokaöcsém karácsonyi sortáncát is nagyon szeretem.

Pinnekjøtt

Hozzávalók:

• kb. 2,5 kg birkaborda
• 600 g kolbász
• 1 csomag nyírfaág (az edény aljára)
• víz

A klasszikus zöldséges raguhoz:

• 800 g fehérrépa
• 200 g lisztes burgonya
• 4 darab sárgarépa
• 1 dl főzőtejszín
• 2 teáskanál reszelt szerecsendió
• só
• bors
• 2 evőkanál vaj

A pinnekjøtt sózott és szárított hús, az áztatás biztosítja, hogy visszanyerje az állagát – a só nagy részének eltávolításával ízletesebbé is válik. Tegyük a húst lábasokba, és öntsük le bő vízzel.

Hagyjuk szobahőmérsékleten állni körülbelül 30 órán át. Utána öntsük le a vizet, és tegyük félre a húst. A legnagyobb lábas(ok)ba helyezzük be a nyírfaágakat, majd öntsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi az ágakat.

Tegyük rá a húst, és fedjük le fedővel. Kis lángon hagyjuk óvatosan, gőzben főni körülbelül 3 órán át. Az utolsó 15-20 percben a kolbászt is hozzáadhatjuk 2-3 centis darabokban, hogy biztosan átfőzzük azt is. A hús akkor van kész, ha könnyen lejön a csontról.

Hámozzuk meg a zöldségeket, és vágjuk egyenletes méretű darabokra. Enyhén sós vízben főzzük őket puhára, hagyjuk három percig száradni, majd pürésítsük.

Adjuk hozzá a tejszínt és a vajat, majd alaposan keverjük össze, utána ízlés szerint sózzuk és borsozzuk. Adjunk hozzá csipetnyi – az igen markáns íze miatt semmiképp sem túl sok – őrölt szerecsendiót, ha szeretnénk, ennek enyhén édeskés zamata nagyon jól illik a sós húshoz. Ha túl sűrűnek találjuk a ragut, a pinnekjøtt főzővizével hígíthatjuk. Vörösáfonya-lekvárral, és burgonyával tálaljuk.