Szimpatika – Vecsei H. Miklós - Semmelweis Ignác megformálója

Az anyák megmentőjéről készített nagyszabású, kosztümös filmet Koltai Lajos, amelyet a hónap végén mutatnak be a mozik. Semmelweis Ignácot Vecsei H. Miklós játssza, aki számos népszerű és szakmai elismerést hozó alakítás után először visz címszerepet mozifilmben.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a Semmelweis-film forgatása során?

Az egyik mindjárt, hogy a magyar kultúrpolitika úgy döntött: történelmi filmeket készít. Ez kétélű dolog, de el tud sülni szépen és pontosan is. Ha az alkotók komplex emberi személyek helyett egyarcú hősöket próbálnak ábrázolni, ha makulátlan alakokat akarnak hazudni, és a szeplőtlenség koszorújáért vetekednek, az hosszú távon biztosan kontraproduktív.

Ezért talán az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban: akármilyen hősként is tekintünk az adott emberre, mégiscsak ember volt, meg kell találni a mélypontjait és a bukdácsolásait is. És ha ezeket megtaláljuk, és hitelesen tudjuk ábrázolni, akkor válik majd valódi példaképpé a komplex ember, akinek alkalmasak lehetünk megfogni a kezét.

Semmelweis figuráját és élettörténetét veszi górcső alá a film, aki orvosként praktizált egy bécsi szülészeti klinikán. A címszereplő megformálása milyen próbatételek elé állított?

A technikai dolgok is kihívást jelentettek: hogyan zajlik egy boncolás, hogyan kell megfogni a kést, mire használható, miként kell vizsgálni a méhlepényt, mik voltak a tünetei az egyes fertőzéseknek. De ezúttal is a szerep átélése volt a legnehezebb.

A színész megnézi, mik a karakter történései, mivel kell szembesülnie, mit kell átélnie, és hozza a saját életéből a legközelebbi momentumokat, illetve próbálja újraélni a saját életében a karakter megfelelő történéseit. Minél jobban hasonlít az életed egy-egy pontja a szereplőjéhez, annál hitelesebb lesz az alakítás.

Talán ez volt a legnehezebb Semmelweis esetében: pokolian drámai, ahogy százasával veszíti el az újszülötteket és a kismamákat, gyakran olyanokat, akik az ő kezei között szültek és születtek. Elvesztésük szinte felfoghatatlan tragédia.

Ahogy egyre mélyebbre merültem a szerepben a forgatás során, már szinte nem bírtam ránézni az őket játszó kisbabákra vagy színésznőkre, mert annyira fájt a szívem attól, hogy újra és újra végigfutottak rajtam az 1840-es évek bécsi kórházában történtek.

Befolyásolták a forgatáson átélt élményeid a családalapítási terveidet?

A párommal egy kis pulikutyával vagyunk hármasban, de várjuk, hogy kiegészüljünk. Maga a szerep nem változtatott e téren a gondolkodásomon, hiszen a tudomány rengeteget fejlődött az eltelt száznyolcvan évben.

Ugyanakkor nagy hatással volt rám, amikor a forgatáson a szülőszobai jeleneteket vettük fel, és a kezembe adták az újszülötteket. Ők a valóságban két-három hetes babák voltak, tíz-tizenöten, velük forgattunk.

Négy kistestvérem van, tehát voltak hasonló tapasztalataim, de így is minden alkalommal lenyűgöző, torokszorító élmény volt megfogni a kicsiket, látni őket sírni, mosolyogni, összenézni, látni az édesanyjukat, ahogy vigyáz rájuk. Meghatározó élmény volt.

A korabeli dokumentumok alapján Semmelweist erőszakos embernek írták le a kollégái. Te milyen embernek „ismerted” meg?

Inkább jellembeli nehézségekről tudunk, mint a hirtelen harag, a talán túlzott önfejűség, vagy a sokszor nem megfelelő szavak használata hierarchikus körökben. Könnyen meg tudott bántani embereket. Ezek mind olyan dolgok, amiket fontos volt megmutatni a filmben, mert ha végig egy saját útját igazul járó, nagy felfedező hősről beszélünk, abból egyszerű kalandfilm lesz, talán nem jut el a szívek mélyére igazán.

A jó tulajdonság pedig a hihetetlen szaktudás mellett az állhatatosság volt, ami a bécsi orvosokkal szemben vitte őt végig az úton a klórmeszes kézmosás felfedezéséig. Ilyen szembeszélben ezerből kilencszázkilencvenkilenc ember megtört volna.

A Semmelweis premierje után várnak Rád további filmszerepek?

Novemberben kezdek el forgatni egy másik nagy filmet, ami Romzsa Tódor életéről – vagy inkább életének második feléről – szól. A kárpátaljai fiatal püspök az 1900-as évek első felében élt: különleges, tragikus, bizonyos elemeiben tragikomikus sorsa volt.

Érdemes róla filmet készíteni, én pedig hálás vagyok, hogy ismét címszerepet játszhatok. Szóval most az ő szerepére készülök a legintenzívebben. Próbálok elmélyülni benne, illetve fogyni hozzá, és e szerep kedvéért vágattam le a hajamat is.

A Szabó Balázzsal és Ratkóczi Hubával közös Cseh Tamás-esttel év eleje óta járod az országot. Tervezitek a folytatást?

Talán most ez a legfontosabb munkám: Cseh Tamás élettörténetén és dalain keresztül ad vissza egy néha már elveszettnek hitt hangulatot, ami sokunknak fontos. Január 5-én, a Kongresszusi Központban tartunk nagykoncertet, amelynek vendége Bereményi Géza lesz.

De van egy QJÚB nevű kis csoportosulásom is. Egy Pilinszky-esszéről kapta a nevét, és velük a szakrális színházi hagyományokat kicsit újragondolva koncertszínházi előadásokat hozunk létre.

Készülünk jövőre a harmadikra, ez Radnóti Miklós életműve nyomán készül. Jövőre lesz nyolcvan éve, hogy elhunyt a költő. Ez alkalomból szeretnénk végiggondolni az életművét és a háború hatását az életére és a költészetére.