Támpontok iskolakezdéshez

Ezért is fontos, hogy a nyári szünetben engedjük meg a gyermekünknek, hogy egy ideig „semmit se csináljon”: sokat aludjon, pihenjen. Természetesen aktív pihenésre is szükség van emellett, de mindkét kikapcsolódási mód elengedhetetlen ahhoz, hogy a szeptembert mindenki újult erővel tudja elkezdeni.

A hatévesek előtt az iskolakezdés megpróbáltatása áll: a kicsik, akik már iskolaérettnek bizonyultak, életük egy jelentős változásához érnek el. Ilyenkor egy sor új feladattal kell megbirkózniuk: egyhelyben megülni, koncentrálni, a tárgyaikat, taneszközeiket, házi feladatukat számon tartani, és napi minimum öt tanórán keresztül összpontosítani. Ez jelentős terhet ró a kicsikre, így aztán a délutáni szabad mozgás, fizikai aktivitás elengedhetetlenné válik. Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy kisgyerek hatéves korára nem lesz feltétlenül egy csapásra „iskolaérett”. A kifejezés talán megtévesztő, hiszen minden gyermeknek egyéni fejlődési útja és tempója van, az egyes területeken pedig soha nem egyenletes a fejlődés, a haladás. Van olyan kisgyerek, aki nehezen ül meg, más még lassabb munkatempójú, vagy éppen nehezen formálja a betűket, tehát a finommotorikája gyenge. A kisebb eltérések, lemaradások az évek során szépen kisimulnak, a gyerekek többsége beéri egymást.

A másik fontos dolog, hogy az iskolakezdéshatására gyakran regresszív jegyek mutatkoznak a gyerekek viselkedésében, vagyis például a korábbinál jobban kötődnek az édesanyjukhoz, nehezen alszanak egyedül, válogatósabbá válnak, vagy éppen a magatartásuk lesz kirívó, „hisztiznek”, agresszívvé válnak. Ha ezek nem oldódnak néhány hónap alatt, érdemes a tünetek mögé nézni, és szakember segítségét kérni. Az alsósoknál a viselkedésváltozásnak sokszor nem, vagy nemcsak pszichés okai lehetnek, hanem gyakran valamilyen képességterén való elmaradás áll a tünetek hátterében.

Amennyiben a pedagógus és/vagy a szülő úgy látja, hogy a gyermek az iskolai teljesítménnyel kapcsolatban szorongóvá, elkerülővé válik, vagy a magatartására lesz sok panasz, kudarcok érik, nem tud jó jegyeket szerezni annak ellenére, hogy tanul, úgy érdemes elkezdeni gyanakodni, és ilyen esetben javasolt az ún. tanulási képességvizsgálat, melyet mind a szülő, mind a pedagógus kezdeményezhet. Ennek menete egy szakértői vizsgálat iránti kérelem (szülő és iskola általi) kitöltése, melyet el kell juttatni a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, ahol a tanuló egy komplex pedagógiai és pszichológiai vizsgálaton vesz részt, és erről szakvélemény készül.

A vizsgálat alapján lehetséges, hogy az egyes területeken semmilyen jelentős eltérést nem találnak az életkori átlaghoz képest, mégis javaslatokat kapnak a szülők és a pedagógusok arra vonatkozóan, hogy mi segít egy gyermeknek abban, hogy a fejlődése harmonikus és zökkenőmentes legyen.

Amennyiben a szakemberek úgy látják a vizsgálatok alapján, hogy BTMN, azaz beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézség megállapítással élnek, akkor a gyermek számára a vizsgálat során beazonosított területeken fejlesztőpedagógiai foglalkozást írnak elő, ami az iskolában valósul meg. Emellett a tanuló számos kedvezményben is részesülhet, amennyiben szükséges: példáultöbb időt kap a dolgozatoknál, inkább szóban feleltetik, az írásbeli munkáit számítógéppel készítheti el.

Vannak olyan esetek is, amikor a szakemberek további vizsgálatot kérnek a megyei/országos szakértői bizottságnál, mert úgy látják, a tanuló valószínűleg sajátos nevelési igényű (SNI-s). Ebben az esetben újabb vizsgálat folyamán – ha a feltételezés igazolást nyer – a diák akár tantárgyi mentességet is kaphat (ilyen lehetséges például ADHD, diszkalkulia, diszgráfia vagy diszlexia esetén), illetve gyógypedagógus által vezetett fejlesztést írnak elő számára.

A tanulási nehézségeket meg kell különböztetni a tanulási zavaroktól. Míg az előbbiek általában megfelelő terápiás segítséggel (fejlesztőpedagógus, pszichológus) mérsékelhetők, akár megszüntethetők, a tanulási zavar esetében idegrendszeri meghatározottságról van szó, ígykomplex ellátásra van szükség, melybe gyógypedagógust, pszichológust és pszichiátert egyaránt be kell vonni.

Amit szeretnék nagyon erősen kiemelni, hogy ezeket a vizsgálatokat, megállapításokat és diagnózisokat nem szabad megcímkézésként értelmezni. Sajnos még nagyon gyakori az, hogy a családok félnek ettől, és bizony nem egyszer tapasztalható, hogy egyes intézmények is eszerint állnak a „papíros” diákokhoz. Egyrészt minden vizsgálatot kontrollvizsgálatok követnek a következő években, így nyomon követve egy tanuló teljesítményét, nagyon könnyen lehet, hogy egy BTMN-es gyermek a későbbiekben már nem igényel fejlesztést, és megszűnik ez a megállapítás. Bizonyos esetekben viszont elengedhetetlen a diagnózis felállítása és megtartása (a szülőknek figyelniük kell, hogy az alapvizsgálatot követően mindig megtörténjen a kontrollvizsgálat, így a szakvélemény ne veszítse el aktualitását), ugyanis ennek mentén az érettségin és a felvételin is megilletik a tanulót a szakvéleményben foglalt könnyítések, segítségek.

Összességében a szülők és a tanárok számára fontos volna, hogy nyomon követve egy diák tanulmányait, figyelve a viselkedését, annak változásait, tanulási motivációját, időben nyújtsanak számára megfelelő segítséget, így az iskola nem egy kellemetlen nyűg lesz, hanem egy olyan dolog, amiben sikerélmények érik, és ezáltal a suliba is nagyobb kedvvel fog járni.

Borítókép: stock.adobe.com