A világ a pusztulás útjára lépett. 2.
Módosítva: 1/16/2011 Szerző: Szimpatika 1 perc TudományKatasztrófa
A tévék híműsorai előtt ülve, a szinte hetente bekövetkező katasztrófák képeit nézve, az összedőlt házak előtt a túlélők zokogását hallgatva, a segélyszállítmányok fölött acsarkodó csontsovány, éhező embereket, beesett arcú, szenvedő gyerekeket látva az ember hajlamos elhinni, közeleg a világ vége.
A tudományos intézetek és meteorológiai kutatóállomások pontos kimutatásokat vezetnek a természeti katasztrófákról. Ezekből az adatokból látszik, hogy a földrengések, vulkánkitörések száma nem nő. Más a helyzet a légköri eseményekkel. Ezek száma, gyakorisága, erőssége az elmúlt 40-50 évben nyilvánvalóan növekszik. A trópusi ciklonok, a tájfun-, hurrikánszezon korábban október elejéig tartott, ma november végén is előfordulnak ilyen viharok. Szerencsére ezeket a 800–1200 kilométer átmérőjű ciklonokat műholdakról jól lehet látni, irányukat, erősségüket pontosan jelezni lehet előre. A ciklonok gyakoribbá válásának oka mindenképpen a globális felmelegedés. Hiszen akkor alakulnak ki, amikor az óceánok vizének hőmérséklete tartósan 26 fok fölé emelkedik. Ugyanennek a globális felmelegedésnek az oka az is, hogy egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események. A kánikulából napok alatt beköszöntő hideg, a teljesen egyenlőtlen eloszlású zivatarok, esőzések. Az egyik napról a másikra mínusz tíz fokról plusz tíz fokra emelkedő hőmérséklet.
A 2010-ben bekövetkezett, összesen 950 természeti katasztrófa mérlege 295 ezer halott. A legtöbb áldozatot szedő katasztrófa 2010-ben a januári haiti földrengés volt, ahol 222 570 ember halt meg. Az orosz hőhullám és az ottani erdőtüzek 56 000 áldozatot követeltek, az áprilisi chilei földrengés pedig, kétezer-hétszázat. A tavaly bekövetkezett 950 természeti katasztrófa jóval több az elmúlt harminc évre érvényes 615-ös átlagnál. Ha ez a tendencia tartósnak bizonyul, az emberiség az elkövetkező harminc évben sok jóra nem számíthat.