Szimpatika – Véletlen volt!

A kinin a malária egyetlen természetes ellenszere, melyet a kínafa (Cinchona) kérgéből nyernek. Ez volt az első feljegyzett gyógyszer, amelyet fertőző betegség ellen használtak, méghozzá sikerrel.

Először 1640-ben említik dél-amerikai jezsuita szerzetesek feljegyzései, akik vélhetőleg az indiánoktól tanulták meg a kínafa szárított kérgének por alakban való felhasználását, amellyel a lázas rohamokkal jelentkező maláriát gyógyították.

A legenda szerint egy maláriától szenvedő indián egy kínafa tövében keletkezett pocsolyából ivott, és bár a víz rettentő keserű volt, lázas szomjúságában mit sem törődött vele. Hamarosan jobban lett, és csodálatos gyógyulásának titkát megosztotta törzse többi tagjával is, így terjedt el a varázsszer, amely néhány évtized elteltével a tonik alapanyagául is szolgált.

Az első védőoltást egy Edward Jenner nevű angol sebésznek köszönhetjük. Állítólag egy tehenészkislánytól azt hallotta még gyerekkorában, hogy a lánynak sohasem lesz csúnya az arca a rettegett feketehimlőtől, mivel a tehenek megfertőzték őt az ártalmatlan tehénhimlővel, és ez megvédi őt.

Jenner felnőtt orvosként megpróbálta igazolni a kislány állítását, és egy James Phipps nevű ötéves kisfiúnak egy tehénhimlővel fertőzött lány kezén lévő hólyagból származó váladékot adott be, 1796-ban. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy aztán a gyereket feketehímkővel is megfertőzte! A kis James hál’Istennek nem betegedett meg, így Jenner találmányának köszönhetően az emberiség is felvehette a harcot a fekete himlővel.

Ha valaki azt állítja, hogy az antibiotikum tulajdonképpen penész, nem jár messze az igazságtól. A penicillin felfedezője, Alexander Fleming, nem tartott akkurátus rendet a laboratóriumában – szerencsére.

Miután visszatért egy hosszabb utazásból, azt tapasztalta, hogy a laborban a baktériumokkal végzett kísérleteihez használt mosatlan Petri-csészéi nagyrészt bepenészedtek, ám talált közöttük egyet, amiben a kékeszöld penész borította területen a kísérleti baktériumok valami rejtélyes oknál fogva nem szaporodtak el.

Később tiszta tenyészetet hozott létre a penészből, és néhány év múlva megszülethetett az antibiotikum, amely milliók életét menti meg a mai napig. Fleming érdemeit pedig egyáltalán nem kisebbíti aza tény,hogy a beduinok legalább ezer éve készítenek gyógykenőcsöt a szamarak hámján keletkezett penészből.

A fentiekhez hasonlóan bizarr történet az is, ahogyan Constantin Fahlberg, orosz származású kémikus 1879-ben felfedezte a szacharint, az első édesítőszert, amelyet cukor helyett alkalmaztak.

Fahlberg egyik este egyenesen a laborból jövet ült le vacsorázni – itt a beszámolók megoszlanak arról, hogy a kutató mosott-e kezet vagy sem – és rántottás zsemléjébe beleharapva szokatlan édes ízt érzett.

Visszatérve a laboratóriumba valami olyat tett, amivel az életét és egészségét is kockára tette: minden edénybe belenyalt, amit csak a helyiségben talált. Végül is rábukkant egy túlhevített lombikra, amiben jelen volt az édeskés anyag.

A kutató hamarosan kidolgozta az előállításhoz szükséges legmegfelelőbb körülményeket, szabadalmaztatta a találmányt és elindulhatott a sorozatgyártás. 1886-ban Fahlberg New Yorkban megkezdte a szacharin árusítását, a termék pedig rövid idő alatt világszerte népszerűvé vált, ugyanis a készítményt a cukorbetegek és fogyókúrázó hölgyek is előszeretettel alkalmazták.

Borítókép: elements.envato.com