Szimpatika – Szociális kapcsolataink és a halálozási kockázat

A kutatók rámutattak, hogy ennek egyik oka a kortizol nevű stresszhormon túltermelődése, amely hosszú távon negatívan befolyásolja a szervezet működését.

A Harpini Orvosi Egyetem két munkatársa, Csao Jasuang és Vang Maocsing vezetésével működő kutatócsoport metaanalízisében 90, különböző országokban készült tanulmányt vetett össze. A kutatásokban összesen 2,2 millió ember adatait elemezték.

Az elszigeteltséget a társas kapcsolatok objektív hiányaként határozták meg, a magányosságot pedig egy szorongással járó szubjektív érzésként, amely akkor keletkezik, amikor nincs összhang a kívánt és a tényleges társas kapcsolatok között.

Már korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy a magányosan és elszigetelten élő embereknél nagyobb a halálozás kockázata, de olyan kutatások is akadtak, amelyek nem támasztották alá ezt az összefüggést.

Csao, Vang és munkatársaik több mint 14 ezer – a témával foglalkozó – tanulmányt vizsgáltak meg. Ezekből kilencvenet választottak ki, amelyek 1986 és 2022 között jelentek meg, és megfeleltek bizonyos kritériumoknak. A kutatásokból végül átlagértékeket számítottak.

Eredményeik szerint az elszigeteltség 22, a magány 9 százalékkal növeli a rákbetegség okozta halálozás kockázatát.

A szív- és érrendszeri betegségek esetében úgy találták, hogy az elszigeteltség 34 százalékkal növeli a halálozás kockázatát, míg a magánynál az eredmény statisztikailag nem volt szignifikáns.

Borítókép: unsplash.com