Sokan ismerik, de kevesen vallják be maguknak: párkapcsolati szorongás
Számtalanszor tapasztalom a saját praxisomban, hogy a pszichés problémák, zavarok hátterében a párkapcsolatból eredő szorongás áll – mondja Dr. Belső Nóra piszchiáter. Félelmek sokasága jelenik meg az egyén lelkében, ezek egy része tudatosul, más része viszont tudat alatt zajlik.
Sokan nem is tudják, hogy mindennapi szorongásaik alapja a kapcsolatból eredő belső konfliktus. Könnyű a helyzet, amikor mindez megfogalmazódik, felszínre kerül. Könnyű vele elbánni, ha szembenézünk vele és felszámoljuk.
Ám sokan vannak, akik annak ellenére, hogy tudják, min kellene változtatni, mi az, ami a gondokat, ezáltal a szorongást is okozza, homokba dugják a fejüket. Ez sohasem jó megoldás, hiszen a probléma magától nem fog megoldódni, és a feszültség folyamatosan megmarad, ami fenntartja a szorongásérzést.
Mindannyian hallhattuk már a kifogásokat, hogy „nem akarom megbántani a páromat”, vagy „nem szeretnék felesleges vitát, veszekedést gerjeszteni”. Pedig ez a legrosszabb hozzáállás azokban az esetekben, amikor tudjuk, hogy mi a baj, amikor meg tudjuk fogalmazni, hogy mit szeretnénk másképpen csinálni.
Közös érdek
Ilyen esetekben a nyílt kommunikáció a leghatékonyabb módszer ahhoz, hogy rendbe tegyük a lelkünket. Le kell ülnünk a társunkkal, és el kell mondanunk neki, hogy mit érzünk, és szerintünk mi az oka. Szinte minden problémára lehet közös megoldást találni, ugyanakkor tényleg nem mindegy, mikor és milyen formában beszélünk róla.
Ha már attól is rettegünk, hogyan is beszéljük meg a másikkal az adott konfliktust – induljon az felőle vagy belőlünk –, akkor a baj sokkal nagyobb. Stabil párkapcsolatban két ember közös érdeke, hogy a felmerülő nézeteltéréseket, bajokat meg tudják oldani, tehát előbb meg kell tudni osztani egymással a gondokat.
Ha egyenlőtlen a kapcsolat, akkor ez nem igazán működik. Ha már az is félelemmel jár, hogy le kell ülni beszélgetni, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon a megfelelő emberrel vagyunk-e együtt.
Nyílt kommunikáció
Ha igen, akkor találjunk olyan nyugalmas pillanatot, amikor kellő érzékenységgel, a saját érzéseinket feltárva hozzuk elő a dolgot, hogy a másik érezze, milyen belső vívódásaink vannak. Magunkról, az élményeinkről, a probléma lényegéről beszéljünk, és ne a párunkat minősítsük, hiszen lehet, hogy ő nem is érzékeli a gondjainkat, és azt, hogy bármin is változtatni kellene.
Próbáljunk higgadtak maradni, és találjunk olyan megoldásokat is, amelyekkel ő is egyet tud érteni vagy azonosulni. A kommunikáción múlik szinte minden.
Borítókép: freepik.com
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
- Gördülő sportok tavasszal
- Útmutató kismamáknak a genetikai vizsgálatokhoz
- Miért nevetnek a babák?
- Evészavarok megoldókulcsa: a család
- Örökölt mintázatok: nagyszüleink, szüleink sorsát éljük tovább?
- Ábel Anita: „Azért vagyunk, hogy áttörjük a falat”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!