Amiről csak kevesen beszélnek: a menopauza egyik veszélye a fogvesztés

A menopauza nők esetén azt a hormonális változással összefüggő életszakaszt jelöli, amikor a petefészkek ciklusos működése leáll.

A klimax átlagosan 45 és 60 év közötti nőknél figyelhető meg, és sokkal nagyobb változást okoz a szimpla havi vérzés megszűnésénél. A szinte azonnal észlelhető változások közé tartozik a haj és a bőr szárazsága, a körmök töredezetté válása, ami a kötőszövetek fő alkotóelemeinek hiányából fakad.

A hormonális aktivitás csökkenésével, átalakulásával kevesebb olyan anyag termelődik, amely meghatározó szerepet tölt be a kötőszöveti rostok felépítésében – ilyen például a hialuronsav, az elasztin, a kollagén vagy épp a fibrillin.  

A menopauza a fogakra is komoly hatással van. A változó kori fogvesztés egy része ugyanis nem a csontritkulás, hanem a kötőszövetek rugalmassága csökkenéséből eredő túlterhelődés miatt következik be.

Ahogy azt dr. Csermely Márta, az RMC Clinics fogszabályozó szakorvosa is megerősíti, a menopauza beköszöntével a kötőszöveti tokrendszer nem csak a felszínen – például a bőrben – veszít a rugalmasságából, hanem a mélyebb rétegekben is. Ebbe pedig beletartozik az állkapocsízületi tok és a szalagok.

Ennek következtében az eddig kompenzáltan működő két állkapocsízület aszimmetrikussá válhat, és megjelenhet a kiegyensúlyozatlan rágás.

„Az állkapocsízület megfelelő működése és a fogazat pontos találkozása rendkívül fontos, hiszen csak így kerülhetjük el a fogak túlterhelődését, máskülönben a fogak tartórendszere – azok a kötőszöveti rostok, amelyek a gyökeret a csontban tartják – károsodhat, a csont a túlterhelés során lebomlik, ami fogmozgáshoz és fogvesztéshez vezethet” – figyelmeztet dr. Csermely Márta.

A menopauzával összefüggő fogászati problémák megelőzésének és kezelésének fontossága túlmutat az esztétikai és kényelmi okokon, ugyanis a kötőszöveti rendszer hálózatos, egységes volta miatt testszerte okozhatnak panaszokat.

Ha a test egy része kibillen egyensúlyi helyzetéből, akkor a test más részein kompenzáló mechanizmusok lépnek életbe. A térdízületi panaszok például negatív hatással lehetnek az állkapocs szimmetriájára.

Ebben az esetben a térd kezelésével lehet javítani az állkapocsban tapasztalt kellemetlenségeken. Ugyanakkor a rágószerv, vagyis a fogazat, az állkapocsízület és a rágóizmok problémái is hatással lehetnek a test többi részére.

Így egy fogvesztés, a rágósík megbillenése miatt, vezethet akár csípő- vagy bokafájdalomhoz is. Ilyenkor a helyi terápia nem fogja tudni megoldani a felmerülő problémát, a teljes javulás érdekében elengedhetetlen a fogászati és/vagy parodontológiai kezelés.

„Az állkapocsízületi kiegyensúlyozó terápia lényege, hogy az alsó és a felső fogazat között kiegyensúlyozott kapcsolódást találjunk vagy hozzunk létre, olyan helyzetet kialakítva, amikor nagyjából egyszerre találkoznak a fogak” – mondja el Csermely Márta, aki azt is megosztja velünk, hogy a terápián belül többféle kezelési formát alkalmaznak az aszimmetria mértékétől és fennállásának hosszától függően.

A menopauza miatti fogászati problémák egy része jól kezelhető, amennyiben időben fény derül rájuk. A korai észlelés fontosságára hívja fel a figyelmet a fogszabályozó szakorvos is. Az általános éves fogászati kontrollon túl 40 éves kor felett éves, kiterjesztett fogászati kontrollt javasol.

Borítókép: freepik.com