Útmutató a függőségekről

Mindannyian szívesen élünk át olyan élményeket, amikor kicsattanóan boldognak és teljesnek érezzük magunkat, amikor túlteng bennünk az életenergia, hiszen ebben a felfokozott érzelmi állapotban tele vagyunk kreativitással, pozitivitással, és az az érzésünk, hogy képesek vagyunk a valódi önmegvalósításra.

 Ezt az állapotot keressük életünk során a társas összejövetelek, hobbik, utazások, sportok által.

A szenvedélybetegségek esetében azonban teljességgel beszűkülve, egyetlen tevékenységből merítve, érzelmileg és szociálisan elmagányosodva, a környezetet jelentősen megterhelve, a függőséggel kapcsolatos teljes tagadásban történik az örömszerzés. 

Függőségről beszélünk kémiai szerek kapcsán (gyógyszerek, drogok, dohányzás, alkohol), de ugyanígy jellemzőek a viselkedéses addikciók (függőségek) is, melyek jelentős érzelemszabályozási problémával társulnak.

Ilyen például a játékszenvedély, a munkaalkoholizmus, a társfüggés, az étkezési zavarok is.

A függőségek kialakulásáról, illetve a terápiás lehetőségekről dr. Marjai Kamillával, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének adjunktusával, addiktológiai konzultánssal beszélgettem.

Először is fontos tisztázni, hogy milyen hatások játszanak szerepet egy függőség kialakulásában, illetve milyen protektív (védő) faktorokban lehet bízni.

dr. Marjai KamillaA jelenség összetett, a szorongás vagy az agresszió magas szintje, az alacsony önértékelés és az elégtelen megküzdés szintén rizikófaktornak számít. A marginalizált társadalmi csoportok, a szegregátumokban élők nagy kockázatnak vannak kitéve.

Ott, ahol nincs perspektíva, az instant örömöknek különösen nagy a csábítása, a szerek pedig gyorsan hozzáférhető örömöket kínálnak.

A biztonságot ígérő védőháló szerepe vitathatatlan prevenciós értékkel bír, ez elsősorban a család, de szerephez jut a tágabb kapcsolati mező, az iskola, a közösség is.

A támogató kapcsolatrendszer ellenálló pajzzsal ruházza fel a gyermeket, ami még a kortárscsoport hatásaival szemben is erősnek bizonyul.

Mennyire hatékony a prevenció, illetve annak milyen formája hoz valódi sikert?

Ha a megelőzésről csak serdülőkorban kezdünk el gondolkodni, akkor már régen elkéstünk vele.

A felelősségvállalás, a döntéshozatalt megelőző mérlegelés, a következmények vállalása serdülőkor környékén válik kulcskérdéssé, de gyermekkorban fektethetők le az alapok.

Életkortól függetlenül fontos, hogy egy gyermek vagy fiatal a képességeihez igazított feladatokat kapjon, és részesüljön visszajelzésben ezek teljesítését követően.

Védelmet nyújt, ha van olyan bizalmi kapcsolat, amely elbírja a nehézségeinek súlyát.

Munkád során milyen típusú függőségekkel találkoztok legtöbbször?

Alkoholfüggőségben világszinten aranyérmesnek számítunk. A jelenség súlyosbodik, ha az alkoholfogyasztáshoz visszaélésszerű gyógyszerhasználat is társul.

A marihuána, az új pszichoaktív szerek használata szintén jellemző. Napjainkban az addiktológia éppen a kratom nevű szerrel ismerkedik.

A függőségek kapcsán ma Magyarországon milyen terápiás lehetőségek vannak?

Az addiktológiai ellátás lépcsőzetesen épül fel. Az ambuláns ellátás azt teszi elérhetővé, hogy a szerhasználó kezelésbe lépjen, konzultációt vegyen igénybe, és szükség szerint orvosi és gyógyszeres segítséget kapjon.

A bentfekvéses terápia hosszabb izolációt jelent és érett felépülési motivációt vár el.

A pszichoterápia és az addiktológia világa sem határolódikel élesen egymástól, ma már működik kifejezetten pszichoterápiás fókuszú addiktológiai részleg is Magyarországon, hiszen a függőség egyéb pszichés problémákkal kéz a kézben jár.

Az úgynevezett Minnesota-program olyan bentlakásos terápiát kínál, ami az ún. tizenkét lépéses önsegítő csoportok erőforrásait is alkalmazza.

Az önsegítő csoportok szakember jelenléte nélkül, az ön- és sorstárssegítés elve alapján működnek, ilyen például az Anonim Alkoholisták felépülő közössége.

stock.adobe.com

Milyen módon valósulnak meg ezek a terápiák, nagyjából milyen hosszúak?

A felépülés lényegében egy életprogram, más feladatot jelent azok számára, akik a szer letételével küzdenek, és mást az évek óta szermentes felépülő számára.

A szerhasználat teljes mellőzése, az absztinencia csupán egyetlen aspektusa a felépülésnek.

Mivel a pszichoaktív szerek használata a teljes életteret behálózza, új életvitelt szükséges felépíteni, új problémakezelési stratégiát kell kidolgozni, a mindennapok szokásait új forgatókönyvhöz kell illeszteni.

Nem utolsósorban a szerhasználat mögött megbújó érzelmi elakadásokkal és megoldatlan nehézségekkel is farkasszemet néz a felépülő.

A bentfekvéses programok 3-6 hónapot vesznek igénybe, a rehabilitációs intézményekben akár 12 hónapot is tölthet egy szenvedélybeteg.

A felépülés időbefektetést és erőfeszítést kíván meg, olyan hozzáállást, ami lényegében ellentétes a függőség esszenciájával. Miközben a szer gyorsan, azonnal és intenzíven meghozza az elvárt hatást, a felépülés során felülíródnak ezek a játékszabályok: türelemmel és küzdelmesen lehetséges csak lépdelni egy tartósan fenntartható és szerethető életminőség felé.

 

Kiemelt kép: stock.adobe.com

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!