Szimpatika – Útmutató a függőségekről

 Ezt az állapotot keressük életünk során a társas összejövetelek, hobbik, utazások, sportok által.

A szenvedélybetegségek esetében azonban teljességgel beszűkülve, egyetlen tevékenységből merítve, érzelmileg és szociálisan elmagányosodva, a környezetet jelentősen megterhelve, a függőséggel kapcsolatos teljes tagadásban történik az örömszerzés. 

Függőségről beszélünk kémiai szerek kapcsán (gyógyszerek, drogok, dohányzás, alkohol), de ugyanígy jellemzőek a viselkedéses addikciók (függőségek) is, melyek jelentős érzelemszabályozási problémával társulnak.

Ilyen például a játékszenvedély, a munkaalkoholizmus, a társfüggés, az étkezési zavarok is.

A függőségek kialakulásáról, illetve a terápiás lehetőségekről dr. Marjai Kamillával, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének adjunktusával, addiktológiai konzultánssal beszélgettem.

Először is fontos tisztázni, hogy milyen hatások játszanak szerepet egy függőség kialakulásában, illetve milyen protektív (védő) faktorokban lehet bízni.

A jelenség összetett, a szorongás vagy az agresszió magas szintje, az alacsony önértékelés és az elégtelen megküzdés szintén rizikófaktornak számít. A marginalizált társadalmi csoportok, a szegregátumokban élők nagy kockázatnak vannak kitéve.

Ott, ahol nincs perspektíva, az instant örömöknek különösen nagy a csábítása, a szerek pedig gyorsan hozzáférhető örömöket kínálnak.

A biztonságot ígérő védőháló szerepe vitathatatlan prevenciós értékkel bír, ez elsősorban a család, de szerephez jut a tágabb kapcsolati mező, az iskola, a közösség is.

A támogató kapcsolatrendszer ellenálló pajzzsal ruházza fel a gyermeket, ami még a kortárscsoport hatásaival szemben is erősnek bizonyul.

Mennyire hatékony a prevenció, illetve annak milyen formája hoz valódi sikert?

Ha a megelőzésről csak serdülőkorban kezdünk el gondolkodni, akkor már régen elkéstünk vele.

A felelősségvállalás, a döntéshozatalt megelőző mérlegelés, a következmények vállalása serdülőkor környékén válik kulcskérdéssé, de gyermekkorban fektethetők le az alapok.

Életkortól függetlenül fontos, hogy egy gyermek vagy fiatal a képességeihez igazított feladatokat kapjon, és részesüljön visszajelzésben ezek teljesítését követően.

Védelmet nyújt, ha van olyan bizalmi kapcsolat, amely elbírja a nehézségeinek súlyát.

Munkád során milyen típusú függőségekkel találkoztok legtöbbször?

Alkoholfüggőségben világszinten aranyérmesnek számítunk. A jelenség súlyosbodik, ha az alkoholfogyasztáshoz visszaélésszerű gyógyszerhasználat is társul.

A marihuána, az új pszichoaktív szerek használata szintén jellemző. Napjainkban az addiktológia éppen a kratom nevű szerrel ismerkedik.

A függőségek kapcsán ma Magyarországon milyen terápiás lehetőségek vannak?

Az addiktológiai ellátás lépcsőzetesen épül fel. Az ambuláns ellátás azt teszi elérhetővé, hogy a szerhasználó kezelésbe lépjen, konzultációt vegyen igénybe, és szükség szerint orvosi és gyógyszeres segítséget kapjon.

A bentfekvéses terápia hosszabb izolációt jelent és érett felépülési motivációt vár el.

A pszichoterápia és az addiktológia világa sem határolódikel élesen egymástól, ma már működik kifejezetten pszichoterápiás fókuszú addiktológiai részleg is Magyarországon, hiszen a függőség egyéb pszichés problémákkal kéz a kézben jár.

Az úgynevezett Minnesota-program olyan bentlakásos terápiát kínál, ami az ún. tizenkét lépéses önsegítő csoportok erőforrásait is alkalmazza.

Az önsegítő csoportok szakember jelenléte nélkül, az ön- és sorstárssegítés elve alapján működnek, ilyen például az Anonim Alkoholisták felépülő közössége.

Milyen módon valósulnak meg ezek a terápiák, nagyjából milyen hosszúak?

A felépülés lényegében egy életprogram, más feladatot jelent azok számára, akik a szer letételével küzdenek, és mást az évek óta szermentes felépülő számára.

A szerhasználat teljes mellőzése, az absztinencia csupán egyetlen aspektusa a felépülésnek.

Mivel a pszichoaktív szerek használata a teljes életteret behálózza, új életvitelt szükséges felépíteni, új problémakezelési stratégiát kell kidolgozni, a mindennapok szokásait új forgatókönyvhöz kell illeszteni.

Nem utolsósorban a szerhasználat mögött megbújó érzelmi elakadásokkal és megoldatlan nehézségekkel is farkasszemet néz a felépülő.

A bentfekvéses programok 3-6 hónapot vesznek igénybe, a rehabilitációs intézményekben akár 12 hónapot is tölthet egy szenvedélybeteg.

A felépülés időbefektetést és erőfeszítést kíván meg, olyan hozzáállást, ami lényegében ellentétes a függőség esszenciájával. Miközben a szer gyorsan, azonnal és intenzíven meghozza az elvárt hatást, a felépülés során felülíródnak ezek a játékszabályok: türelemmel és küzdelmesen lehetséges csak lépdelni egy tartósan fenntartható és szerethető életminőség felé.

Kiemelt kép: stock.adobe.com