Útmutató a függőségekről
Ezt az állapotot keressük életünk során a társas összejövetelek, hobbik, utazások, sportok által.
A szenvedélybetegségek esetében azonban teljességgel beszűkülve, egyetlen tevékenységből merítve, érzelmileg és szociálisan elmagányosodva, a környezetet jelentősen megterhelve, a függőséggel kapcsolatos teljes tagadásban történik az örömszerzés.
Függőségről beszélünk kémiai szerek kapcsán (gyógyszerek, drogok, dohányzás, alkohol), de ugyanígy jellemzőek a viselkedéses addikciók (függőségek) is, melyek jelentős érzelemszabályozási problémával társulnak.
Ilyen például a játékszenvedély, a munkaalkoholizmus, a társfüggés, az étkezési zavarok is.
A függőségek kialakulásáról, illetve a terápiás lehetőségekről dr. Marjai Kamillával, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének adjunktusával, addiktológiai konzultánssal beszélgettem.
Először is fontos tisztázni, hogy milyen hatások játszanak szerepet egy függőség kialakulásában, illetve milyen protektív (védő) faktorokban lehet bízni.
A jelenség összetett, a szorongás vagy az agresszió magas szintje, az alacsony önértékelés és az elégtelen megküzdés szintén rizikófaktornak számít. A marginalizált társadalmi csoportok, a szegregátumokban élők nagy kockázatnak vannak kitéve.
Ott, ahol nincs perspektíva, az instant örömöknek különösen nagy a csábítása, a szerek pedig gyorsan hozzáférhető örömöket kínálnak.
A biztonságot ígérő védőháló szerepe vitathatatlan prevenciós értékkel bír, ez elsősorban a család, de szerephez jut a tágabb kapcsolati mező, az iskola, a közösség is.
A támogató kapcsolatrendszer ellenálló pajzzsal ruházza fel a gyermeket, ami még a kortárscsoport hatásaival szemben is erősnek bizonyul.
Mennyire hatékony a prevenció, illetve annak milyen formája hoz valódi sikert?
Ha a megelőzésről csak serdülőkorban kezdünk el gondolkodni, akkor már régen elkéstünk vele.
A felelősségvállalás, a döntéshozatalt megelőző mérlegelés, a következmények vállalása serdülőkor környékén válik kulcskérdéssé, de gyermekkorban fektethetők le az alapok.
Életkortól függetlenül fontos, hogy egy gyermek vagy fiatal a képességeihez igazított feladatokat kapjon, és részesüljön visszajelzésben ezek teljesítését követően.
Védelmet nyújt, ha van olyan bizalmi kapcsolat, amely elbírja a nehézségeinek súlyát.
Munkád során milyen típusú függőségekkel találkoztok legtöbbször?
Alkoholfüggőségben világszinten aranyérmesnek számítunk. A jelenség súlyosbodik, ha az alkoholfogyasztáshoz visszaélésszerű gyógyszerhasználat is társul.
A marihuána, az új pszichoaktív szerek használata szintén jellemző. Napjainkban az addiktológia éppen a kratom nevű szerrel ismerkedik.
A függőségek kapcsán ma Magyarországon milyen terápiás lehetőségek vannak?
Az addiktológiai ellátás lépcsőzetesen épül fel. Az ambuláns ellátás azt teszi elérhetővé, hogy a szerhasználó kezelésbe lépjen, konzultációt vegyen igénybe, és szükség szerint orvosi és gyógyszeres segítséget kapjon.
A bentfekvéses terápia hosszabb izolációt jelent és érett felépülési motivációt vár el.
A pszichoterápia és az addiktológia világa sem határolódikel élesen egymástól, ma már működik kifejezetten pszichoterápiás fókuszú addiktológiai részleg is Magyarországon, hiszen a függőség egyéb pszichés problémákkal kéz a kézben jár.
Az úgynevezett Minnesota-program olyan bentlakásos terápiát kínál, ami az ún. tizenkét lépéses önsegítő csoportok erőforrásait is alkalmazza.
Az önsegítő csoportok szakember jelenléte nélkül, az ön- és sorstárssegítés elve alapján működnek, ilyen például az Anonim Alkoholisták felépülő közössége.
Milyen módon valósulnak meg ezek a terápiák, nagyjából milyen hosszúak?
A felépülés lényegében egy életprogram, más feladatot jelent azok számára, akik a szer letételével küzdenek, és mást az évek óta szermentes felépülő számára.
A szerhasználat teljes mellőzése, az absztinencia csupán egyetlen aspektusa a felépülésnek.
Mivel a pszichoaktív szerek használata a teljes életteret behálózza, új életvitelt szükséges felépíteni, új problémakezelési stratégiát kell kidolgozni, a mindennapok szokásait új forgatókönyvhöz kell illeszteni.
Nem utolsósorban a szerhasználat mögött megbújó érzelmi elakadásokkal és megoldatlan nehézségekkel is farkasszemet néz a felépülő.
A bentfekvéses programok 3-6 hónapot vesznek igénybe, a rehabilitációs intézményekben akár 12 hónapot is tölthet egy szenvedélybeteg.
A felépülés időbefektetést és erőfeszítést kíván meg, olyan hozzáállást, ami lényegében ellentétes a függőség esszenciájával. Miközben a szer gyorsan, azonnal és intenzíven meghozza az elvárt hatást, a felépülés során felülíródnak ezek a játékszabályok: türelemmel és küzdelmesen lehetséges csak lépdelni egy tartósan fenntartható és szerethető életminőség felé.
Kiemelt kép: stock.adobe.com
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Arany Szeptember: összefogás a gyermekkori daganatok korai felismeréséért
- Visszafordítható-e a szívelégtelenség?
- Korábban jöhet a pubertás a parfümök és a kozmetikumok miatt
- Százezreket érint a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése
- Itt az ideje a gyermekünk szemvizsgálatának
- Öt másodpercre van szükség a békésebb vitákhoz
- Kiégés ellen: hétféle módon is kipihenhetjük magunkat
- A macskák majdnem fele apportíroz
- Fejfájás, fülfájás, kattogás? Az állkapocsízület is lehet a baj forrása
- Hogyan diagnosztizálható a PTSD?
- Vissza az edzőterembe: 10 + 5 tipp a szeptemberi újrakezdéshez
- Szeptember, a tüdőfibrózis hónapja
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!