Folyadékbevitel korlátozása szívelégtelenség mellett – felesleges vagy szükséges?

Forrás: Sajtóközlemény
Szívelégtelenségről akkor beszélünk, ha a beteg szíve nem képes kellő mennyiségű vért pumpálni az erekbe, így az nem tud elég tápanyagot és oxigént szállítani a szervezet számára. Ez a betegség jellemzően krónikus, azaz lassan, fokozatosan alakul ki.

Ha a szívünk nem működik elég hatékonyan, akkor megváltozik vérnyomásunk is, ez pedig folyadék-visszatartást okozhat. Felduzzadhat a lábszár, a lábfej és a boka, valamint felgyűlhet a tüdőben is a folyadék, (ami állandó köhögéshez és nehézlégzéshez vezethet).

A beteg súlya is kórosan gyarapodhat a vízvisszatartás miatt.

A vízvisszatartás tovább súlyosbíthatja a szívelégtelenséget ezért folyadékbevitel-korlátozással is próbálhatják szabályozni a visszatartott víz mennyiségét.

pexels.com

Korlátozott folyadékbevitel, érvek és ellenérvek

A folyadékbevitel korlátozása azon az elgondoláson alapul, hogy ha a szervezet vizet és sót tart vissza, az fokozott terhelést ró a keringésre, és nagyobb munkára kényszeríti az amúgy is kevésbé terhelhető és csökkent teljesítőképességű beteg szívet.

Ez az eljárás azonban nem tudományos tényeken alapul, inkább csak egy bevett szokás, amit ezidáig kevéssé kérdőjeleztek meg.

A folyadékbevitelt, általában napi 1,5-2 literre kell visszaszorítaniuk a betegeknek és emellett a korlátozás mellett gyakran vízhajtókat is felírnak nekik, ami méginkább szárítja a szervezetet.

Az elmúlt évtizedben számos kutatás irányult arra, hogy kiderítse, mennyire szükséges vagy éppen jótékony ez a folyadékbevitel-korlátozás a betegeknek.

Hiszen, ha a korlátozás miatt a szervezet nem jut elég folyadékhoz, vízhiány is kialakulhat, ami ugyanúgy ártalmas a szívnek. Mert, ha túl kevés a folyadék a szervezetben, a szívnek akkor  is sokkal nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy a vérkeringést biztosítsa.

Ez ritmustalan vagy a normálisnál gyorsabb szívverést, esetleg szívdobogást okozhat. A dehidratáltság miatt a vér besűrűsödik, az érfalak beszűkülnek,és magas vérnyomás alakulhat ki, ami mint korábban említettük, megterheli a szívet.

A folyadékbevitel-korlátozás a betegek számára rendkívül kellemetlen, a folyadékmennyiség követése rengeteg energiát emészt fel, nem egyszerű feladat feljegyezni, hogy pontosan milyen mennyiséget visznek be innivalóval és ételekkel szervezetükbe, és éber figyelmet is igényel.

Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy a folyadékbevitel korlátozása az igény szerinti folyadékfogyasztással szemben általában véve nem vezetett jobb eredményekhez a szívelégtelenségből történő felépülés során, és a betegek vízvisszatartás miatt megnövekedett súlya sem csökkent érdemben.

pexels.com

Persze vannak bizonyos esetek, amikor hasznos lehet a folyadék-korlátozás, például súlyos szívelégtelenség vagy kórosan alacsony vérnátriumszint mellett.

De az enyhe vagy középsúlyos szívelégtelenségben szenvedőknél általában nem javasolt a folyadékkorlátozás.

A legfrissebb irányelvek a folyadékkorlátozással kapcsolatban az alábbiak:

  • Semmiképpen sem szabad szabványosítani, tehát a betegek kezelését és automatikusan minden szívelégtelenséggel küzdő beteg számára napi 1,5-2 liter folyadékra korlátozni a bevitt mennyiséget. Annál is inkább nem, hiszen folyadékigényünk függ életkorunktól, nemünktől, testsúlyunktól és fizikai aktivitásunk mértékétől is.
  • A kórosan alacsony vérnátriumszint és a hirtelen rosszabbodó szívelégtelenség esetén átmeneti folyadékbevitel-korlátozás jöhet szóba.
  • Testsúlyhoz igazított mértékben kell meghatározni az elfogyasztható folyadék mennyiségét (általában 30ml/kg-ot).
  • Mindenképpen fontos a betegek tájékoztatása és képzése, támogatása azzal kapcsolatban, hogyan sajátítsák el a folyadékbevitel helyes kontrollját. Rendszeres ismétlő vizsgálatok is szükségesek, melyekkel megállapítják, hogy szükséges-e még a folyadékbevitel-korlátozás vagy már elhagyható.

Ha szívelégtelenséggel küzdünk, akár előírtak folyadékkorlátozást akár nem, nagyon lényeges, hogy mindenképpen alacsony legyen az ételeinkkel elfogyasztott só mértéke is (napi 5 gramm alatt), mert a magas sófogyasztás megköti a folyadékot a szövetek között és elősegíti a vizenyő képződést, és ahogy említettük, ezzel megnehezíti a szív munkáját is.

pexels.com

Szomjúság vagy kiszáradás?

Fontos az is, hogy tudjuk, mi a különbség a szomjúság és dehidratáltság (kiszáradás) között. Ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk magunkon, azonnal forduljunk orvosunkhoz, mert előfordulhat, hogy fennáll a kiszáradás veszélye.

  • Fáradtság
  • Izomgyengeség
  • Fejfájás
  • Szédülés
  • Szájszárazság
  • Száraz bőr
  • Szapora szívverés
  • Csökkent vizeletmennyiség
  • Álmosság
  • Láz

Megelőzés, kezelés

Akár a megelőzés a cél, akár a kezelés, az egészséges, sóban szegény, de zöldségekben, gyümölcsökben és sovány fehérjékben, teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend alkalmas egészségünk megőrzésére és megerősítésére is.

A testmozgás fokozza a vérkeringést, segíti az anyagcserét, és erősíti a szívet, ami mind az egészségesek, mind a betegek számára jótékony hatású.

Kialakult probléma esetén mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával, aki a gyógyszeres kezelés mellett, az egészséges életmód elemeit biztonságos és hatékony módon segíthet az Ön mindennapjaiba beilleszteni.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!