Szimpatika – Üres fészek: amikor a gyerekek kirepülnek

A különböző életszakaszok nemcsak az egyén, hanem a család fejlődésére is érvényesek, melyek egymást követik az idő múlásával, a rajtuk való túljutás segít a fejlődésben, de az elégtelen megoldásuk számos elakadást is okozhat.

Az üres fészek jelenség ahhoz az időszakhoz köthető, amikor a gyermekek felnőtté válnak. A család ekkor normatív krízist él meg, aminek pozitív kimenetele lehet, ha a családi viszonyrendszer újra tud struktúrálódni, átalakulnak a szerepek, viszonyok.

A szakasz kudarcos megoldása azonban sok feszültséget tud okozni a családban: ekkor a családtagok benne ragadnak a korábbi szerepekben, ami számos konfliktust, feszültséget okoz.

A szülő például nem tartja tiszteletben a fiatal bontakozó önálló életét, túl sokat akar segíteni, nehezen viseli a találkozások ritkulását. Tovább nehezítheti a helyzetet, ha mindez egyidőbe esik a szülő egyéni, életközepi válságával.

Az üres fészek szindróma jellemzője, hogy sok, egymásnak ellentmondó érzés egyszerre van ekkor jelen. A szülő gyakran elmagányosodást érez, gyászélményt él meg, így ismét meg kell találni az élete értelmét.

Sokat tud segíteni a családtagoknak, ha a gyermekek felnövekedését egy folyamatként élik meg, így az elköltözés nem drasztikus, hirtelen változás, sokkal inkább egy átalakulási folyamat, melyben ritkulnak a találkozások, van idő arra, hogy kidolgozzuk az új szerepviszonyulásokat a családban.

Amennyiben korábban a szülők az életük minden egyéb területét alárendelték a gyermekek nevelésének, nem vagy alig rendelkeznek saját hobbival, baráti társasággal, ugyancsak nehezíti a leválás időszakát.

A kirepülés hatására a házaspár kettesben marad, így az esetleges, régebbről fakadó párkapcsolati konfliktusok most felszínre tudnak kerülni.

Gyakori, hogy párok „csak a gyermek miatt” együtt maradnak, az ilyen szőnyeg alá söpört és ott konzerválódott feszültségek mindig megjelennek ebben a szakaszban, akár drámai változásokat is okozva.

Azok a szülők viszont, akik a gyermekeik nevelése mellett képesek voltak megtartani nem csupán szülői, hanem a felnőtt és házastársi szerepeiket is, sokkal sikeresebben oldják meg ezt az életszakaszt.

Amennyiben a normatív krízis időben elhúzódik, vagy a családtagok számára túlzó stresszt jelent, illetve ha kapcsolódik hozzá egyéb, egyéni krízis, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni: egyéni vagy családterápiás keretek közt is hatékonyan lehet dolgozni a jelenséggel.