Üres fészek: amikor a gyerekek kirepülnek
A különböző életszakaszok nemcsak az egyén, hanem a család fejlődésére is érvényesek, melyek egymást követik az idő múlásával, a rajtuk való túljutás segít a fejlődésben, de az elégtelen megoldásuk számos elakadást is okozhat.
Az üres fészek jelenség ahhoz az időszakhoz köthető, amikor a gyermekek felnőtté válnak. A család ekkor normatív krízist él meg, aminek pozitív kimenetele lehet, ha a családi viszonyrendszer újra tud struktúrálódni, átalakulnak a szerepek, viszonyok.
A szakasz kudarcos megoldása azonban sok feszültséget tud okozni a családban: ekkor a családtagok benne ragadnak a korábbi szerepekben, ami számos konfliktust, feszültséget okoz.
A szülő például nem tartja tiszteletben a fiatal bontakozó önálló életét, túl sokat akar segíteni, nehezen viseli a találkozások ritkulását. Tovább nehezítheti a helyzetet, ha mindez egyidőbe esik a szülő egyéni, életközepi válságával.
Az üres fészek szindróma jellemzője, hogy sok, egymásnak ellentmondó érzés egyszerre van ekkor jelen. A szülő gyakran elmagányosodást érez, gyászélményt él meg, így ismét meg kell találni az élete értelmét.
Sokat tud segíteni a családtagoknak, ha a gyermekek felnövekedését egy folyamatként élik meg, így az elköltözés nem drasztikus, hirtelen változás, sokkal inkább egy átalakulási folyamat, melyben ritkulnak a találkozások, van idő arra, hogy kidolgozzuk az új szerepviszonyulásokat a családban.
Amennyiben korábban a szülők az életük minden egyéb területét alárendelték a gyermekek nevelésének, nem vagy alig rendelkeznek saját hobbival, baráti társasággal, ugyancsak nehezíti a leválás időszakát.
A kirepülés hatására a házaspár kettesben marad, így az esetleges, régebbről fakadó párkapcsolati konfliktusok most felszínre tudnak kerülni.
Gyakori, hogy párok „csak a gyermek miatt” együtt maradnak, az ilyen szőnyeg alá söpört és ott konzerválódott feszültségek mindig megjelennek ebben a szakaszban, akár drámai változásokat is okozva.
Azok a szülők viszont, akik a gyermekeik nevelése mellett képesek voltak megtartani nem csupán szülői, hanem a felnőtt és házastársi szerepeiket is, sokkal sikeresebben oldják meg ezt az életszakaszt.
Amennyiben a normatív krízis időben elhúzódik, vagy a családtagok számára túlzó stresszt jelent, illetve ha kapcsolódik hozzá egyéb, egyéni krízis, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni: egyéni vagy családterápiás keretek közt is hatékonyan lehet dolgozni a jelenséggel.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Az sem jó, ha túl sok van belőle és az sem, ha kevés
- Nyári hajproblémák és megelőzésük
- Köszméte, avagy a vitaminokban gazdag egres
- Tévhitek a napozásról és a naptejről
- Nyáron gyakoribb a kontaktlencse miatti fertőzés
- Törpemalacokat és kutyákat vizsgáltak az ELTE kutatói
- Miért rosszabbodnak a refluxos panaszok nyáron?
- Ezért igyunk fügefalevél-teát!
- Milyen betegségeket kaphatunk el az élővizekben vagy a strandon?
- Hűtsd le magad belülről
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!