Szimpatika – Valódi és a kéretlen segítség a vakvezető kutyások életében

Így kell szakszerűen segíteni egy látássérült embernek:

1. Kérdezzük meg, hogy szüksége van e segítségre?
2. Amennyiben ige, akkor beszéljük át, hogy miben és hogyan tudunk segíteni?
3. Amikor látássérült embert vezetünk, ajánljuk fel a felkarunkat, amit megérinthet, valamint a vakvezető kutya és a fehér bot ellentétes oldalára álljunk eközben.

A tömegközlekedés és az intolerancia

A látássérültek egyre gyakrabban találkoznak segítő szándékkal a közösségi közlekedésben, ami örvendetes, van szakszerű, megfelelő segítség is, viszont egyre több a kéretlen segítségadás.

A kéretlen segítségadók alapvetően  jó szándékúak, ám a látsássérültek szerint az a probléma, hogy még sokan nem tudják, hogyan lehet a leghatékonyabban segíteni egy látássérültnek. A vakvezető kutyásokkal kapcsolatban például még nem „rögzült” elég mélyen, hogy ők képesek önállóan eljutni A-ból B-be. Ennél is lehangolóbb azonban, amikor ezzel lényegében a látássérült ember önállóságát nem tartja tiszteletben.

Hozunk erre egy példát: gyakran előfordul, hogy kérdés nélkül próbálja meg átrángatni valaki a vakvezető kutyást az út túloldalára, holott nem is akart átmenni. (Ez igaz a fehér bottal közlekedőkre is sajnos.) De amennyiben át is ment volna, akkor sem helyes megoldás a kéretlen segítségadás.

A vakvezető kutya ilyen esetben nem áll ellen, hiszen nem ez a feladata (nem lehet agresszív és nem is az), a látássérült pedig ténylegesen ki van szolgáltatva a látónak: van, aki engedni, hogy „elvigyék”, más pedig kiáll magáért, és nem hagyja. Persze hangot ad nemtetszésének, ami a segítő szándékú félnek csalódás lesz, és rossz szájízzel folytatják az útjukat mindketten, ami persze kerülendő.

Van helyes megoldás:

Azt javasoljuk, hogy aki segíteni szeretne, először kérdezze meg a látássérült embertől, hogy van-e szüksége valamilyen segítségre, ha indokolt, pl. nagy a háttérzaj, ez történhet a váll megérintésével együtt is. Ezt követően, ha szükség van a segítségre, akkor a beszélgetésből ki fog derülni, hogy mire és hogyan. Lehet, hogy először jár ezen a környéken, és útbaigazítást kér. Az is lehet, hogy kicsit eltévedt a tájékozódás közben, ilyenkor a látó személy felajánlja a karját, és úgy tudja ügyesen és szakszerűen vezetni a látássérültet. Nem fordítva! Ugyanis az kerülendő, hogy a látássérült ember karját vagy kezét fogják meg, mert így nem tudja követni a vezető személy mozgását, és ide-oda rángatás lesz belőle, ami aztán megint csak kellemetlen érzést hagy mindkettőjükben.

Jellemző kéretlen segítségadás, amire nincs szükség

Így reagálnak a kéretlen segítségre vakvezető kutyás látássérültek

Nem vagyunk egyformák, a látássérültek sem azok

A toleranciával kapcsolatban fontos kitérni arra is, hogy a tömegben figyelmetlenül rohanók a lassabbakat könnyen elsodorják. A vakvezető kutyások között is vannak, akik lassan közlekednek, emiatt tovább tart, amíg le- és felszállnak a járművekre. Éri őket kritika emiatt is. Ebben az estben a türelem a legjobb segítség.

Csak szőrmentén

A kutyák szőrhullatása természetes folyamat, el kell fogadni azt, hogy nem ápolatlanságról van szó. Abban az esetben, amikor a látássérült gazdi vakvezető kutyája lefekszik várakozás közben pl. ügyintézés alatt, akkor a szőr valószínűleg ottmarad utána a padlón, hiszen nehéz volna vakon „szemrevételezni”, majd seprűt ragadni és eltakarítani. Ilyenkor gyakran szó éri a ház elejét. Gondoljunk arra, hogy a szőrhullásról a gazda nem tehet, az empátia ekkor is nagyon fontos.