A fogcsikorgatás leggyakrabban pszichés eredetű

Gyermekkorban, illetve nőknél gyakoribb. A fogszorítás és a csikorgatás fogalmát gyakran szinonimaként használjuk a köznyelvben, azonban míg előző esetben egy statikus szorongatásról van szó, utóbbiban a fogak valamilyen irányban el is csúsznak egymáson szorítás közben. A tünetek és a kezelés mindkét esetben nagyon hasonló.

A bruxizmus leggyakrabban pszichés eredetű (stressz, szorongás), de a tünet hátterében esetenként fizikai problémák, rossz fogsorérintkezés is állhat, aminek oka lehet például:

a fogsor hiányossága, szabálytalansága;

nem megfelelő fogtömések, hidak, koronák (a fogpótlás „emel”, vagyis túl magas);

egyes kábítószer- vagy gyógyszermellékhatások;

idegrendszeri betegségek is (például: Parkinson-kór, epilepszia).

A nappali bruxizmus kis odafigyeléssel könnyen észrevehető, de más a helyzet, ha valaki éjszaka, alvás közben csikorgatja a fogait. Sokszor a partner az, aki felhívja a figyelmet az éjjeli fogsúrlódás hangjára vagy a csattogtatásra. Az alábbi tünetek esetében érdemes éjszaka megjelenő bruxizmusra gyanakodni:

többszöri felébredés éjszaka különösebb ok nélkül;

az ébredés nehézkes, fáradtság, levertség mellett;

nyak-, váll-, hát- és derékfájás;

reggeli fejfájás;

karzsibbadás;

a rágóízület kattogása, fájdalma;

kopás, üregképződés a fogak nyaki részén;

fogak töredezése;

migrén;

ismeretlen eredetű fülzúgás;

ismeretlen eredetű arcüregi fájdalmak.

A bruxizmus – főként, ha hosszú időn keresztül fennáll – elsősorban a fogakat károsíthatja, erőteljesen koptatva, esetenként megrepesztve az őrlőfogakat, de az állkapocs és a nyak izmait is megviseli. Ez utóbbiak jele a reggeli görcsős nyakfájás, illetve rágáskor a rágóizmok fájdalma. A következmények közt nem ritkán megtalálható a reggeli fejfájás is. Az éjszakai csikorgatás migrénes fejfájást is okozhat. A fogcsikorgatás jeleit általában fogászati kezelés során észleli – a jellegzetesen kopott, sérült fogfelszínből – a fogorvos. Ezen kívül az alvásproblémákat, fejfájást, nyaki fájdalmat, gyógyszerszedési szokásokat felmérő kérdésekre kapott válaszokból az orvos nagy biztonsággal állíthatja fel a diagnózist.

A gyermekkori fogcsikorgatás, szorongatás általában nem igényel kezelést, legtöbb esetben az életkor előrehaladtával megszűnik a probléma. Amennyiben a bruxizmust a fogak rendellenes érintkezése okozza, elsődleges fontosságú ennek kijavítása. A megfelelő állkapocshelyzet és fogérintkezés kialakítása fogászati kezelés, tömések igazítása, fogpótlások, fogszabályozás segítségével történik. A kezelés részét képezhetik izomlazító gyógyszerek és a fogakat védő sín alkalmazása is. Mivel a legtöbb esetben komplex problémáról van szó, fizioterapeuta, gyógytornász bevonása is szükséges lehet.

Ha lelki, pszichés problémáknak tulajdonítható a bruxizmus, akkor pszichológus közreműködésével elsajátítható meditációs, lazító gyakorlatok segíthetnek a fogcsikorgatás leküzdésében. Az éjszakai fogcsikorgatáshoz, szorításhoz gyakran társulnak különféle alvászavarok (például kóros horkolás). Ezek hatékony szakorvosi kezeléséhez a páciensek – háziorvosi beutalóval – igénybe vehetik a magyarországi alvásdiagnosztikai laboratóriumok segítségét.