Szimpatika – Stroke után a leggyakoribb maradványtünet, az izombénulás

A spaszticitás az idegrendszeri sérülés egyik tünete: a központi idegrendszer károsodását jelzi, melynek következményeként a végtagizmok idegi szabályozása megváltozik. Ez tehát egy akaratlanul megjelenő izommerevség, görcs, ami miatt a mozgás nem lesz harmonikus, az érintett végtag pedig „ügyetlen”. A spaszticitással küzdő emberek úgy érzik, mintha merevvé válnának, elnehezülnének az izmaik, a mozgásuk nehézkesebbé, lassabbá válik.

Ez az állapot a stroke betegek akár egyharmadát is érintheti, megfelelő kezelés nélkül pedig olyan súlyossá válhat, hogy a beteg végül egyáltalán nem képes mozgatni végtagjait. A súlyos, tartós állapot elkerülésének érdekében időben meg kell kezdeni a rehabilitációt, amit nehezít, hogy a diagnózist nem mindig sikerül időben felállítani. A jellemző tünetek ugyanis a stroke-ot követő hetekben, hónapokban, de akár egy éven belül is jelentkezhetnek, amikor a beteg már nem áll kórházi kezelés alatt.

A bénulás többnyire a felső (váll, könyök, csukló) és az alsó végtagokban (csípő, térd, boka) jelentkezik. E területeken jelentkező görcsösség viszont nagyban gátolhatja a beteget a mozgásban és a mindennapi tevékenységek elvégzésében.

Ma már több olyan egyszerű módszer is létezik, amivel bizonyosság nyerhető az érintett aktuális állapotáról. Ezek az úgy nevezett az ADL (Activities of Daily Living) skálák, amik megmutatják, hogy a beteg milyen mértékben képes önállóan elvégezni a napi rutinfeladatokat, amiből következtetni lehet állapotának súlyosságára.

Egyszerűsége miatt az egyik legnépszerűbb mérőskála az 1950-es évek óta használt Barthel index, ami 10 fő csoportba sorolja az elvégzendő feladatokat:

1. Étkezés

2. Személyes higiénia

3. Öltözködés

4. Szépítkezés (fésülködés, sminkelés, borotválkozás)

5. Széklet inkontinencia

6. Vizelet inkontinencia

7. WC használata

8. Átmozgatás (ágyra leülés, felállás)

9. Rövid távú utazás

10. Lépcsőzés

A felmérés során minden egyes kategóriában 0, 5, vagy 10 pont adható attól függően, hogy a beteg mennyire önállóan képes elvégezni az adott feladatot (10 pont, ha teljesen önálló, 5 pont, ha részben segítségre van szüksége, 0 pont, ha teljes segítségre van szüksége). A célzott rehabilitációt mindenkinél érdemes elkezdeni, aki 60-nál kevesebb pontot ér el a teszten.

Mivel ezek mozgás során jelentkező tünetek a családi-, munkahelyi-, társadalmi szerepeit is veszélyeztethetik az érintetteknek, az első jelek észlelése után minél hamarabb orvoshoz kell fordulni, mert az időben elkezdett kezeléssel ez az állapot javítható, a panaszok pedig csökkenthetőek. Mindig szakembernek, és mindig a beteg elvárásaihoz és lehetőségeihez mérten kell meghatározni, hogy a későbbiekben milyen terápia a legalkalmasabb az izmok fejlesztésére.

(forrás: Strokeinfó Alapítvány)