Szimpatika – Mit kell tennünk vérmérgezés esetén?

Jellemző tünetek:

láz (38 °C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C), hidegrázás, gyorsult szívverés (tachycardia) és kapkodó légzés, fáradtság, fejfájás, zavartság, ödéma.

Amennyiben a szepszis súlyosbodik, az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

zavartság, hányinger, hányás, nehézlégzés, a vérnyomás hirtelen csökkenése, álmosság, mellkasi fájdalom, a vizelet mennyiségének csökkenése.

Gyermekek, illetve csecsemők esetében a folyamat gyorsabban alakul ki. Esetükben jellemző tünetek lehetnek:

szédülés, zihálás, elfehéredett, márványozott bőr, láz (38°C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C), folyamatos hányás, étvágytalanság, bágyadtság, aluszékonyság, kedvetlenség.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a fent említett tünetek súlyos formáját vagy sokkos állapotra utaló bármilyen jelet észlel valakin, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt! Gyulladásos folyamat tüneteinek észlelésekor a háziorvos felkeresése szükséges.

Kisgyermekek esetében nemcsak súlyos tünetek megjelenésekor, hanem hirtelen jelentkező bágyadtság, aluszékonyság esetén is minél hamarabb gyermekorvoshoz kell fordulni, vagy fel kell keresni a területi gyermekorvosi ügyeletet!

A vérmérgezés kiváltó okai

A vérmérgezés fertőző betegség szövődményeként alakul ki. Vérmérgezésről akkor van szó, amikor a fertőzés a vér útján szétterjed, és súlyos gyulladásos folyamatot vált ki az egész testben. A kórokozó lehet baktérium, vírus vagy gomba. Leggyakrabban bakteriális eredetű. Maga a fertőzés kiindulhat bármely belső szervből, égési vagy traumás sérülésből, akár a bőrfelszínről is.

Fontos, hogy az állatharapással vagy egyéb módon szerzett mély, szúrt, spontán záródó sebeknél gondoljunk a vérmérgezés kialakulásának kockázatára, és gondoskodjunk a seb lehetőleg sebészorvos által történő megnyitásáról és kezeléséről. Az ilyen sérülésekkel mélyebb szövetekbe jutó kórokozók ugyanis a seb korai záródásával felszaporodhatnak és a véráramba kerülhetnek. A vérmérgezés bármely életkorban kialakulhat, azonban gyakoribb a gyenge immunrendszerű személyeknél, idősebbeknél, gyermekeknél, cukorbetegség, daganatos megbetegedés, AIDS, vese- vagy májbetegségek esetén.

A vérmérgezés lehetséges szövődményei

A fertőzés a vér útján eljuthat más szervekhez is, kialakítva az adott szerve jellemző gyulladásos megbetegedést:

agyhártyagyulladás,

hashártyagyulladás,

szívbelhártya-gyulladás,

ízületi gyulladás.

Több szerv együttes érintettsége esetén többszervi vagy sokszervi elégtelenségről van szó. A szervezet védekezési mechanizmusai súlyosbíthatják a tüneteket, mert a heves immunreakció a saját szerveket is károsíthatja, létrehozva a szeptikus sokkot. A sokk első szakaszában (meleg, kompenzált szakasz) a szervezet még képes ellensúlyozni a romló szervfunkciókat, a második szakaszban (hideg, dekompenzált) azonban a keringés és a légzés elégtelenné válik, és orvosi beavatkozás nélkül a beteg halálához vezethet.

Vérmérgezés diagnosztizálása

Az intenzív terápiát igénylő esetekben már a tünetek és a létfontosságú légzési és keringési funkciók változása által alkotott klinikai kép mellett felállítható a diagnózis. Az alapos fizikális kivizsgálás és a létfontosságú élettani funkciók folyamatos figyelemmel követése mellett több laborvizsgálatra is szükség van az ellátás során.

A kórokozó azonosítása mikrobiológiai vizsgálattal végezhető el. Ehhez vérből történő mintavételre van szükség, amit először a gyógyszeres terápia megkezdése előtt, majd pedig a kezelés alatt többször, ismételten vesznek le, ez az ún. hemokultúra. A kórokozó kimutatása laboratóriumi körülmények között, tenyésztéssel lehetséges, ami időigényes folyamat.

Vérmérgezés kezelése

Vérmérgezés esetén azonnali kórházi kezelésre van szükség. Súlyos vérmérgezés fennállásakor elsődleges a keringési és a légzési funkció helyreállítása, stabilizálása, ami gyakran intenzív osztályos ellátást igényel. Ezzel egy időben szükséges a kórokozó ellen ható, vénásan adott antibiotikum, illetve a gombaellenes kezelés mielőbbi megkezdése.

Olyan kórképről van szó, ahol már a gyulladásos reakciót elindító kórokozó azonosítása előtt meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést. A kórokozó azonosítását követően lehet célzott antibiotikum-kezelésre váltani. A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb kórházba kerüljön, így megelőzve az életet veszélyeztető állapot kialakulását és javítva a túlélési esélyeket.