Szimpatika – Az ülőpozíciók káros hatásai

A Nemzeti Statisztikai Hivatal felmérése szerint az utóbbi tíz évben folyamatosan növekszik azon egyének száma, akik munkájukat számítógép előtt végzik, és ezzel drasztikusan emelkedik az ülő pozícióban eltöltött órák számaránya is.

Számos tudományos publikáció számol be arról, hogy a helytelen ülő testhelyzetben töltött idővel arányos mértékben növekszik a gerincre gyakorolt káros behatás is. A káros behatás elsősorban a nyaki és ágyéki gerincünk állapotát befolyásolja, de kiterjed a mellkas mobilitására, ezáltal a légzőrendszer funkcióira is. Bár megannyi ismeretterjesztő és betegedukációs kiadvány jelent meg az ergonomikusan helyes ülési pozitúráról, a kutatások eredményei mégis azt jelzik, hogy a populáció témával kapcsolatos tudása hiányos.

A helytelen és hosszas ülő pozíció hatása a nyaki gerincre

Egyre több időt töltünk irodai környezetben vagy számítógép előtt ülve görnyedt háttal, előre helyezett fej-nyaktartással. Mindez a nyaki gerincünk kóros kényszertartásához, a gerinc kisízületeinek, szalagjainak és porckorongjainak túlterheléséhez, izomfeszüléséhez vezet, amely előfutára a későbbi kórfolyamatoknak, elsősorban a degeneratív (kopásos) eredetű nyaki gerinc rendellenességeknek. A hosszantartó előrehajtott fej-nyaktartás kellemetlen tünetei lehetnek: a fejfájás, nyaki és vállfájdalom, valamint a szédülékenység is. A görbe háttal történő ülés jelentősen növeli a feszülést és a stresszt a nyaki régió extensor izmaiban, valamint a légzést elősegítő izmokban is, a fej előrehajtása miatt. A nyakfeszítő extensor izmainak túlterhelése és az előrehajlított nyaki gerinc kényszertartásának egymásra hatása eredményezi a tartási (poszturális) eredetű nyaki fájdalomszindrómát. Törekedni kell tehát a normál élettani görbület megtartására, így az utóbb felsorolt kellemetlen tünetek megelőzése is lehetségessé válik. 

A helytelen és hosszú ülő pozíció hatása az ágyéki gerincre

Mint ismeretes, az ülő életmód egyik legfőbb rizikója az ágyéki gerincfájdalom. A görbült testtartás ugyanúgy túlterheli az ágyéki gerinc anatómiai struktúráit, mint a nyaki gerinc esetében. Az élettani görbület (ágyéki lordosis) hiánya, vagyis az előre hajló gerincív eltűnése növeli a nyomást a kisízületekben, a porckorongban, a szalagokban. A porckorong elülső része túlterhelődik, a hátulsó része pedig elődomborodik. Ha az ágyéki lordosis elsimul, a medence is hátrabillen. Az ágyéki gerincet stabilizáló mély és felületes izmok, valamint a has-és farizmok aktivitása, ereje is csökken, s előbb-utóbb derékfájdalmat idéz elő. 

A helytelen és hosszú ülő pozíció hatása a légzőrendszerre, a mellkas mobilitására és a rekeszizomra

A tudományos megfigyelések szerint az ülő testtartásunk jellege nemcsak a fenti két gerincrégió működését érinti, de szorosan összefügg a mellkas mobilitásával, valamint a légzőrendszer és a rekeszizom funkciójával is. A nyaki-vállövi izmoknak, a gerinc lokális és globális stabilizáló izmainak, a hasi és medenceöv izmainak szinkronizálása alapvető fontosságú a normális légzéshez is. Az ülő pozíció a megfigyelések szerint jelentősen befolyásolja a mellkas háromdimenziós mobilitását és a légzés minőségét. Bár a légző rendszer rugalmassága lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig adaptálódjon a testtartásbeli változókhoz, de a vizsgálatok azt találták, hogy a görbe pozíciónak negatív hatása van a légzésfunkciós paraméterekre. Összehasonlítva a különböző álló és ülő pozitúrákat, az ülés közben csökken mind a mellkasi, mind a hasi légzés mobilitása. Görbe háttal, előrehelyezett fejtartással jelentősen romolnak a légzésfunkciós vizsgálat (spirometria) paraméterei, a légzés minősége, a tüdő térfogata, és gázcsere, az élettani fiziológiás görbület mellett végzett vizsgálatokkal egybevetve. A görbe gerinctartás károsítja a rekeszizom működését is. A görbe és rotált gerincgörbületű testhelyzetben mintegy „verseny” jön létre a gerinc poszturális izmai és a légzőizmok között, ami meghatározza a légzési mintázatot.

Ezért tehát fontos:

• az ergonómiailag helyes ülő pozíció megtanulása és betartása
• óránként öt-tíz perces sétát, nyújtó gyakorlatokat iktassunk be a munkafolyamatba
• végezzünk légző gyakorlatokat is a légző rendszerünk „kitettsége” miatt
• szükséges a tudatosság növelése, ugyanis a helyes ülőpozícióban a gerinc élettani görbületei nem károsulnak, ezért az ülő munkához köthető, több szervet is érintő ártalmak kockázata csökken