Minden ötödik hüllőt a kihalás fenyegeti

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport a világ 10 ezer hüllőjének helyzetét vizsgálta meg, különös tekintettel arra, hogy milyen mértékben fenyegetheti őket a kihalás, az eredményeket a Nature hasábjain közölték. Arra jutottak, hogy globálisan a hüllők 21 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, ezzel ugyan lemaradtak a kétéltűek 41 százalékos és az emlősök 25 százalékos arányától, de még mindig rosszabb a helyzetük, mint a madaraké, azok 14 százalékának veszélyeztetettségével.

Különféle veszélyek fenyegetik a hüllőket világszerte, a legtöbb problémával a vízi teknősöknek kell szembesülniük. A kutatók szerint a rájuk leselkedő veszélyek legnagyobbika a vadászat és a halászat. A teknősfélék több mint felének súlyos a helyzete, és közéjük tartozik a világ legritkább hüllője, a Swinhoe-lágyhéjú teknős (Rafetus swinhoei) is, amelynek csak 3 ismert példánya él.

Majdnem ugyanilyen nehéz a krokodilfélék helyzete, így például a gangeszi gaviálé, amelynek kb. 250 vadon élő példánya maradt India és Nepál egyes vizeiben. A leghosszabb krokodilt a „tradicionális orvoslás” terén betöltött szerepe miatt vadászták, emellett gyakran akadt be a halászhálókba is.

A legtöbb hüllő számára ugyanazok a főbb veszélyek, mint minden más négylábú számára, leginkább a mezőgazdaság, az erdőirtás és az urbanizáció miatti élőhelyvesztés. Az egyelőre nem világos, hogy a klímaváltozás miként befolyásolja a hüllők jövőjét, ám az idegen honos fajok úgyszintén veszélyt jelentenek: pl. az indiai-óceáni Karácsony-szigeten egy inváziós kígyófaj a helyben endemikus gekkófajt és egy korábban tömeges kékfarkú szkinket sodort a kihalás szélére.

Jó hír a sok rosszban, hogy a hüllők az általános természetvédelmi törekvésekre jól reagálnak, így az említett inváziós fajok eltávolításával vagy az élőhelyeik bővítésével helyreállhat a korábbi rend. Mindemellett szükség volna arra is, hogy kimondottan a hüllők speciális védelmét előtérbe helyező intézkedések is szülessenek.