Szimpatika – A tüdőembólia utáni felépülés és prevenció

Prof. dr. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája a tüdőembólia utáni időszakról, prevencióról és egy ritka, ám veszélyes szövődményről beszél.

A tüdőembólia (PE) a mélyvénás trombózis gyakori szövődménye, amikor egy vérrög elakad a tüdő ereiben. Ezek a vérrögök általában a láb/medence vénájában keletkeznek, majd onnan leszakadnak, és a véráramlással eljutnak a tüdőbe (minél főbb érhez jut el, annál nagyobb a baj). Éppen ezért fontos, hogy lábdagadás, fájdalom, livid elszíneződés, ödéma esetén mielőbb forduljon orvoshoz, hiszen ezek mind mélyvénás trombózisra utalnak. Amennyiben nem kezelik, úgy könnyen tüdőembólia lép fel, ami már életveszélyes állapot (sajnos előfordulhat tünetek nélküli, néma trombózis is, ilyenkor egyből tüdőembólia panaszait éli a beteg). A tüdőembólia kezelésének alappillére az életveszély elhárítása; fontos, hogy a vérrög ne nőjjön, valamint meg kell akadályozni az új vérrögök kialakulását. A vérrög oldását általában a szervezet önmagától végzi el, ám olykor szükség van a thrombus mesterséges eltávolítására (katéteres thrombus eltávolítás, fibrinolitikus kezelés).

A tüdőembóliából való felépülés több hetet vagy hónapot is igénybe vehet, a felépülés pontos időtartama személyenként változhat. Általánosságban azonban elmondható, hogy betegek tünetei jellemzően a kezelés megkezdése után el kezdenek javulni. Sok ember pár hét múlva teljesen felépül, maradványtünetek nélkül, azonban nem ritka, hogy akár hosszú hónapokig fennáll még a légszomj vagy a mellkasi fájdalom. A PE súlyossága nagyban befolyásolja a kezelési lehetőségeket. Például egy súlyos vagy életveszélyes tüdőembóliát átélt személy intenzívebb kezelést igényelhet thrombolitikus gyógyszerekkel vagy orvosi eljárással. Ezek meghosszabbíthatják a felépülési idejét.

Véralvadásgátló kezelés

A tüdőembólia terápiájának kulcsmozzanata a véralvadásgátló terápia. Érdemes tudni, hogy az antikoagulánsok nem oldják fel a meglévő vérrögöt, de megakadályozzák annak további képződését. Nagyon fontos, hogy a kezelés elején azonnal vagy minél gyorsabban hatni kezdő alvadásgátlót kapjon a beteg: erre legalkalmasabb a frakcionálatlan Na heparin. Így a rárakódásos trombusnövekedés veszélye elhárulhat. A legtöbb esetben a szervezet ezután magától lebontja a meglévő vérrögöt.

Az antikoagulánsoknak nevezett gyógyszereket a betegnek a tüdőembólia után általában 36-12 hónapig kell szedni pontos előírás szerint, egészen addig, amíg az orvos az elhagyás mellett dönt. Olykor előfordulhat, hogy az illetőnek élete végéig kell alkalmaznia a terápiát a magas trombózis kockázat miatt, de ez igen ritka) A véralvadásgátlóknak több típusuk van (heparinok/LMWH-k, kumarin-származékok, NOAC/DOAC), ám nem mindegy, melyiket is alkalmazza. Ezek mindegyikét az azonnali véralvadásgátlás után alkalmazzuk. Amennyiben kumarin-származékot szed, úgy fontos odafigyelnie a rendszeres INR ellenőrzésre, az étel-és gyógyszerkölcsönhatásokra, valamint minden nap közel azonos K-vitamin bevitelre (ezekre az új típusú készítményeknél nincs szükség).

Hogyan segítsük a felépülést?

Tüdőembólia után érthető, hogy a betegek félnek, tartanak az állapot megismétlődésétől, nehezen zökkennek vissza a mindennapokba. Éppen ezért fontos a megfelelő orvos-beteg kapcsolat, a jó kommunikáció, melynek során meg lehet beszélni többek között a munkába való visszatérést, a mozgást, étkezést, valamint azt, miként lehet elkerülni a jövőben a hasonló problémákat, mikre kell figyelni, miket kell mellőzni.

A további vérrögképződés kockázatának csökkentése érdekében a következő lépéseket szükséges tenni:

• Dohányzásról való leszokás
• Súlyfelesleg leadása
• Rendszeres testmozgás
• Kiegyensúlyozott, megfelelő étrend
• Véralvadásgátló kezelés
• Kompressziós terápia: Kompressziós harisnya.

A trombózis, vérrögképződés további romlásának megelőzésében nagy segítséget jelent a kompressziós harisnya, mely megakadályozza a vér pangását a láb vénáiban, mivel a kompresszió hatására a felületi vénák összenyomódnak, a véráramlás a mélyebben fekvő erek felé terelődik. Mélyvénás trombózis/tüdőembólia után nagy szerepe van a kompressziós terápiának, így beszélje meg orvosával, meddig szükséges viselnie a harisnyát!

Pulmonális hipertónia

Néhány tüdőembólián átesett embernél a tüdő artériájában szűkületet keletkezik, mivel a kialakult vérrög a tüdő adott erében szervül. Ez a tüdő ereinek magas vérnyomásához vezet, ami egy külön betegség, és semmi köze a felkaron mért magasabb vérnyomáshoz. Ez pulmonális hipertóniának nevezett állapothoz vezethet, mely akár 8-12 év múlva is felléphet!

Tünetei a következők:

• Légzési nehézség, különösen fizikai aktivitás után
• Fáradtság
• Ájulásérzés
• Szívdobogásérzés
• Véres köhögés.

A pulmonális hipertónia szívelégtelenséghez vezethet, ezért fontos, hogy kezeljék. Az American Lung Association javasolja, hogy egyeztessen kezelőorvosával pulmonális hipertónia vizsgálatára, ha 6 hónappal a tüdőembólia után még mindig légzési nehézségei vannak.

Mivel a tüdőn így kevesebb vér jut keresztül, a szervezet kevesebb oxigénhez jut, ezért tapasztal fulladást/légszomjat a beteg, magyarázza prof. dr. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája. Ahhoz, hogy a szív a vért a tüdőbe juttassa, a szív jobb oldalának keményebben kell dolgoznia, megnő a falvastagság, a jobb kamra kitágul és a szívpanaszok jelentkeznek. Sajnos a gyógyszeripar csak az utóbbi időben kezdett gyógyszereket keresni erre a súlyos betegségre (igen ígéretes gyógyszerek vannak kísérleti fázisokban), de jelenleg az a helyzet, hogy egyedül a tartós alvadásgátló kezelés az, ami meg tudja ezt a betegséget előzni. Ezért kérjük a betegek türelmét 2-3 évre. Ha kialakul a pulmonalis hipertonia, akkor progrediál, romlik, és az esetek jelentős része tüdőátültetésre szorul.