A lumbágó kezelésének módszerei

Dr. Ferenc Mária reumatológus-fizioterápiás és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos ismertette a lumbágó kezelésének lehetőségeit.

Kiket veszélyeztet leginkább a lumbágó?

A derékfájdalom előfordulása nem korhoz kötött, fiataloknál is találkozunk a problémával, de kétségtelen, hogy leginkább az aktív korosztályt érinti. Nőknél általában 50-55 éves kor felett, férfiaknál 35-40 év felett a leggyakoribb. A nőket sokkal nagyobb számban érinti, a női-férfi arány 2,5:1-hez. A derékfájdalom önmagában egy tünet, amelyre az akut fázisban jellemző a hirtelen fellépő lokális fájdalom, legtöbbször valamilyen provokatív tényezőre (nehéz súly emelése, hirtelen rossz mozdulat, trauma) kialakuló izomfeszülés, sokszor mozgásképtelen állapot. Társuló fizikális jel lehet az előrehajló ágyéki gerinctartás, vagy védekező oldalra hajlás, az ún. antalgia. A deréktáj ütögetésre, nyomásra érzékeny. A krónikus fázisban ezek a tünetek kevésbé intenzívek, de a napi aktivitást korlátozzák, az életminőséget rontják.

Mit tehetünk a derékfájdalom mielőbbi csökkentéséért?

Akut fázisban kímélő életmód, egy-két napos fekvés ajánlható, megfelelő matracon, mely nem puha, nem süppedős. Gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító gyógyszerek (ún. nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő készítmények, vagy Paracetamol) szedése javasolt izomlazítókkal, szükség szerint hét-tíz napig. Fontos a megfelelő pozícionálás fekvő helyzetben, általában oldalt fekve, felhúzott csípővel és térdízületekkel, így tehermentesítődik leginkább az ágyéki porckorongunk. A gyógytorna állapottól függően elkezdhető, de a masszázs és egyéb fizioterápiás módszer nem feltétlenül indokolt. A különböző lokális antireumatikus krémeket is lehet használni kiegészítő terápiaként. Ha a fájdalom tovább tart egy-két hétnél, vagy igen heves, esetleg alsó végtagi érzészavar, bénulásos tünetek, vagy széklet- illetve vizelettartási, indítási probléma lép fel, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Mikor tekinthetjük krónikusnak a derékfájdalmat, és mi lehet tenni ennek enyhítésére?

Akutnak az egy hónapon belüli, krónikusnak pedig a három hónapon túli megjelenési forma számít. Krónikus esetben különböző fizioterápiás és alternatív gyógymódokkal és ezek kombinációjával lehet próbálkozni, ami a fájdalomcsillapítást, izomlazítást elősegíti, de nincs igazán preferált módszer. Hozzáértő kezekben a manuális mobilizáció, akupunktúra bizonyítottan jó fájdalomcsillapító hatású. Ma már szinte követhetetlen a terápiás módozatok sokfélesége, meg kell azonban jegyeznünk, hogy az evidencia alapú terápiás hatékonyságuk kérdéses. A funkció helyreállításában elsődleges a különböző gyógytorna módszerek, aktivitási programok szerepe.

Nagyon fontosnak tartjuk a terápiás betegoktatást is mind az akut, mind a krónikus derékfájdalomban. A krónikus derékfájdalom már együtt jár egy fokozott betegségtudattal is, amikor a pszichoszociális dekompenzált terhelő faktorok tetten érhetőek, ezért ebben a státuszban – ha megoldható- a pszichológiai és szociális támogatás a terápia nélkülözhetetlen eleme. Természetesen amennyiben a konzervatív terápiás módozatok nem segítenek, a derékfájdalom mind akut, mind krónikus esetben a körültekintő kivizsgálással, állapotfelméréssel és korrekt indikációval sikeresen operálható.