Szimpatika – Zsibbadó végtagok – Az alagút szindróma kezelése

Milyen betegséget jelent pontosan az a fogalom, hogy alagút szindróma?

Az alagút szindróma egy gyűjtőfogalom mindazokra a betegségekre, ahol egy adott ideg a szervezetben valahol nyomást szenved. A leszorított ideg gyakran egy csontos vályúban található, amelynek a teteje normális esetben egy elasztikus szalagban végződik, ám ez a szalag a munkától vagy az erőltetéstől merevvé, majd egyre vastagabbá válik, így kialakul egy relatív térszűkület az ideg körül.

A legtöbb forrás a kéz betegségeként hivatkozik rá. Más területeken is kialakulhat?

Alagút szindrómával leggyakrabban a kéz esetében találkozunk, de az alsó végtagoknak is megvannak a típusos alagút szindrómái. Azonban legnagyobb mértékben a csukló táji alagút szindróma, az úgynevezett carpalis alagút szindróma fordul elő.

Milyen tünetekkel jár a betegség?

A tünetek attól függően változnak, hogy melyik ideg kerül leszorítás alá. Carpalis alagút szindróma esetén a csuklótáji középideg érintett, amely a hüvelyk-, mutató- és középső ujjunk, valamint a gyűrűsujjunk egy részének érzékeléséért felelős, így ezekben az ujjakban kellemetlen, égő, zsibbadó érzés alakul ki első tünetként, amely sokszor vezetés, számítógépezés vagy munka közben jelentkezik. A zsibbadás idővel fájdalommá alakul át, ilyenkor a páciens azt veszi észre, hogy a keze egyre ügyetlenebb, elejti vagy nehezebben fogja meg a tárgyakat. Tipikus tünet az éjszakai fájdalom, mivel az alagútban akkor a legkisebb a nyomás, ha a csuklónk egyenes helyzetben van, ám éjjel általában valamilyen hajlított helyzetben tartjuk a csuklónkat. Ez provokálja az idegi tüneteket, így a betegségben szenvedők rendszeresen felébrednek a fájdalomra és a zsibbadásra, és ugyan az ujjak mozgatása enyhíthet a panaszokon, de az alvásminőséget jelentős mértékben károsíthatja a betegség.

Mennyire gyakori ez a betegség a lakosság körében és kiket érinthet elsősorban?

A 40-60 év közötti nők betegsége, de kisebb arányban a férfiaknál is előfordul, és a számítógép-használat elterjedésével egyre gyakrabban találkozom fiatalabb páciensekkel is.

A betegek többsége időben fordul orvoshoz? Vagy ez egy nehezen diagnosztizálható betegség?

A betegek gyakran nem is gondolják, hogy a problémáik orvosolhatóak, így az ellátás különböző fázisaiban lemorzsolódnak. Mindenkit arra biztatok, hogy amennyiben a fent leírt tüneteket tapasztalja magán, ne féljen a kivizsgálástól. Ha felmerül az alagút szindróma gyanúja, a szakember elvégeztet egy ún. elektroneurográfia-idegvezetéses vizsgálatot (ENG), amelyet egy neurológus kolléga fog kielemezni. Ebből kiderül, mennyire károsodott az adott ideg, így megítélhető, hogy szükséges-e műtéti beavatkozás.

Bizonyos szokások hajlamosíthatnak a betegség kialakulására?

Maga a betegség lassan, folyamatosan alakul ki, de előfordulhat, hogy a tünetek hirtelen jelentkeznek egy nagyobb megerőltetést vagy sérülést követően. A kézkímélő életmód nehezen kivitelezhető, így az alagút szindrómával kapcsolatban a prevenció meglehetősen nehézkes. A betegség kialakulása szinte elkerülhetetlen, ám sokat tehetünk egészségünkért, ha a tünetek észlelésekor kiderítjük, mi okozza azokat, így megakadályozhatjuk, hogy a betegség olyan szintig súlyosbodjon, amikor az idegek visszavonhatatlanul károsodnak.

Ha sikerül enyhébb fázisban diagnosztizálni a betegséget, milyen kezelési módszerek jöhetnek számításba?

Ha időben kiszűrjük az alagút szindrómát, nem szükséges műtéti beavatkozás: éjszakai sín használatával, illetve fizikoterápiával enyhíthetőek a panaszok. Az éjszakai sín abban segít, hogy a csukló alvás közben is egyenes maradjon, és ezt sokszor hónapokon át kell alkalmazni, valamint az sem mindegy, milyen sínt használunk. Kifejezetten az alagút szindrómára kifejlesztett, speciálisan beállítható csuklósínre van szükség.

Sokan valószínűleg azért tartanak a műtéttől, mert attól félnek, hogy hosszú ideig nem tudják majd használni a kezüket. Milyen esetekben szükséges a műtéti beavatkozás?

A műtét nem önmagában gyógyít, hanem megteremti annak a lehetőségét, hogy az ideg meggyógyuljon, hiszen megszünteti a krónikus nyomást és lehetővé teszi, hogy az ideg regenerálódjon. Ha időben átvágjuk a szalagot, ami túl vastaggá vált és egy relatív térhiányt okozott az ideg körül, azzal szinte minden esetben véglegesen megszüntethetjük a tüneteket. Ha viszont már akkora károsodás alakult ki az idegen, hogy nem tud regenerálódni, a műtéttől csak nagyon szerény eredményeket várhatunk. Ezért is hangsúlyozom, hogy az érintettek forduljanak minél hamarabb szakemberhez, ugyanis akár olyan súlyos érzékvesztés is kialakulhat, amikor a beteg a hőérzetvesztés miatt pl. megégeti magát a forró tárgyakkal. Valóban sokan félnek az operációtól, de a műtéti beavatkozás mértéke gyakorlatilag annyira kicsi, hogy ha nagyon muszáj lenne, a beteg már másnap képes lenne használni a kezét. Az utókezelésben az az irányelv, hogy kevesebbet szabad használni, mint amennyit tudná, de az önellátási feladatokat, pl. az evést vagy az öltözködést el tudja végezni a beteg. Az erőltetés és a nagy fizikai terhelés nem javasolt, de néhány nappal később pl. egy számítógépes munka már elvégezhető. Víz nem érheti a sebet, de összességében csupán néhány hétig kell kímélni a végtagot. Nem szabad elfogadni, hogy együtt kell élni a fájdalommal és a kellemetlen tünetekkel, mert egy kézsebész szakember képes segíteni a problémán.