Szimpatika – Állatoknál is kialakulhatnak rezisztens kórokozók

Az antibiotikum-rezisztencia korunk egyik legnagyobb kihívása, miatta az elmúlt évtizedekben könnyen gyógyítható betegségek váltak újra gyógyíthatatlanná, és így halálossá. Az egyik leginkább fenyegető kórokozó az MRSA, vagyis az a Staphylococcus aureus, amely ellenállóvá vált az ellene használt meticillinnel szemben. Az antibiotikum-rezisztenciát a helytelen gyógyszerhasználathoz, illetve legtöbb esetben a haszonállatok nem gyógyászati célú kezeléséhez kötjük, ám a Cambridge-i Egyetem friss kutatási eredménye, amelyet a Nature közölt, árnyalja a képet.

A kutatók a genetikai elemzésekkel arra a különös eredményre jutottak, hogy az MRSA már jóval korábban szert tett a rezisztenciára, vagyis esetében ez nem köthető emberi, gyógyászati vagy mezőgazdasági alkalmazású szerekhez. „Szekvenálási technológia alkalmazásával megkerestük azokat a géneket, amelyek az antibiotikum-rezisztenciát biztosítják a mecC-MRSA esetében, és kiderült, hogy ezek első felbukkanása valamikor a 19. századra tehető” – mondta dr. Ewan Harrison, aki a Cambridge-i Egyetem és a Wellcome Sager Intézet kutatója. „Az eredményünk azt sugallja, hogy nem a penicillin használata eredményezte a rezisztenciát, hanem egy természetes biológiai folyamat. Úgy véljük, az MRSA a sünök bőrén a túlélésért folyó küzdelemben jött létre, majd átterjedt a háziállatainkra és az emberekre.”

Nemrégiben egy Dánia és Svédország területén elvégzett, sünökre kiterjedő vizsgálatban kiderült, hogy e bájos állatok 60 százaléka hordozza az MRSA egy változatát (mecC-MRSA), de szintén jelentős arányban volt jelen a kórokozó Európa más területeinek, és Új-Zéland sünjeinek vizsgált mintáiban is. A kutatók szerint a sünök bőrén egy Trichophyton erinacei nevű gomba él, mely saját antibiotikumot állít elő, és ennek hatására alakulhatott ki az antibiotikum-rezisztenciája.

A ma használt antibiotikumaink szinte mind előfordulnak a természetben. A kutatók úgy vélik, valószínű, hogy az ellenük való rezisztencia is létezik a vadonban. A túlzott és helytelen gyógyszerhasználat azonban ezeknek a természetes úton rezisztenssé vált baktériumoknak kedvez, így csak idő kérdése, hogy mikor válnak uralkodóvá ezek a változatok. A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy igencsak óvatosan kell alkalmazni az antibiotikumokat.

„Nagyon nagy tartalékok lehetnek még rezisztens kórokozókból a természetben, onnan pedig csak egy kis lépés, hogy a haszonállataink és az ember is megfertőződjön velük” – magyarázta Mark Holmes professzor, a kutatás egyik vezetője.

Azonban a kutatók szerint semmi ok a sünöktől tartani, az ember annak ellenére is rendkívül ritkán fertőződik meg ezzel a típusú baktériummal, hogy az már több mint 200 éve a közvetlen közelünkben lakó sünökben él. Az MRSA-t 1960-ban azonosították, és ma csupán minden kétszázadik MRSA-eset tudható be a sünökben is hordozott mecC-MRSA baktériumnak.

Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szerint korunk egyik legnagyobb egészségügyi veszélyét jelentik a rezisztens kórokozók. Holmes hozzátette: „Nemcsak arról van szó, hogy most a sünökben találtunk rezisztens baktériumot, de a vadvilágban még számtalan baktérium, parazita, gomba vagy vírus fordul elő. Azonban ma a vadállatok, a haszonállatok és az ember összekapcsolódnak, mind közösen próbálunk osztozni az ökoszisztémákon. Nem lehet megérteni az antibiotikum-rezisztencia evolúcióját anélkül, hogy a teljes rendszert ne vizsgálnánk.”