Szimpatika – Ha a gyerek kételkedni kezd a karácsonyi csodában

Ebben a cikkben arról lesz szó, milyen célt szolgálnak az ünnepekkel kapcsolatos családi rituálék és mi a teendő, ha gyermekünk elkezd kételkedni a csodában. Főleg az óvodás korosztály jellemzője, hogy „hisz a Jézuskában”, de sok kisiskolásnak is még a Mikulás hozza a virgácsot.

A jelenség mélyebb megértéséhez fontos tisztázni a kicsik gondolkodásának jellemzőit. Az óvodás korosztályra jellemző, hogy náluk a valóság és a fantáziavilág még nem válik el egymástól, csupán a kisiskolás kor elejére kezd e kettő különállóvá válni. Az ovisok gondolkodását jól ábrázolják az ún. mintha játékok, amikor például játék közben a lepedő egy fátyollá válik, a bot egy lovacska lesz. Az élénk fantáziatevékenység, valamint a mesék segítenek a gyerekeknek az érzelmek megélésében, feldolgozásában, a szorongás csökkentésében, egyszóval fontosak az érzelemszabályozásban és a gondolkodás fejlesztésében egyaránt. Ugyancsak az ovisok jellemzője az ún. mágikus gondolkodás is, tehát megélésük szerint mindenre képesek, amit szeretnének. Emellett fontos, hogy azt hiszik, gondolataikkal befolyásolni tudják az eseményeket – ami gyakran komoly szorongást okoz számukra. Ha például dühösek és azt kívánják, valaki bárcsak eltűnne, úgy gondolják, ez valóban meg is történhet.

Az óvodások a fent említett mágikus gondolkodásuk okán hisznek a Jézuskában, de később, amikor már kezdenek felnőni, egy ideig még nagyon szeretnének hinni a varázslatokban, vágynak rá, hogy ez az illúzió ne múljon el. Az óvodás kor vége felé nemcsak a valóság és a fantázia kezd szétválni, hanem a mágikus tulajdonságokat is inkább már másnak, legtöbbször számukra fontos személyeknek kezdik tulajdonítani a gyerekek (pl. szülő, Jézuska).

A mágikus gondolkodást az iskolás kor kezdetén a reális gondolkodás váltja fel (7-8 éves korban), a legtöbb gyermek ekkor magától rájön, hogy csodák nem léteznek, így maguk kezdenek el kérdéseket feltenni szüleiknek.

Ami fontos, hogy soha ne tegyük nevetség tárgyává gyermekünket, amikor a felismerés, leleplezés útján halad. Törekedjünk olyan bizalmi légkör kialakítására otthon, melyben mer kérdezni a gyermek. A kérdéseit komolyan kell venni és meg kell válaszolni azokat, mégpedig úgy, hogy teret adunk gyermekünk szükségleteinek, igyekszünk ráhangolódni. Ez úgy tud megvalósulni, hogy figyelünk rá, és amennyiben még igénye van arra, hogy a titkot ne fedjük fel teljes egészében, akkor hagyjuk meg számára azt az átmeneti időszakot, melyben még lehet kisgyerek. Célszerű a konkrét magyarázatok helyett apró kis jelzésekkel segíteni gyermekünket, hogy önállóan jusson a felismerésekre (pl. apa kesztyűje ugyanaz, mint a Mikulás kesztyűje, stb.)

Amennyiben több gyermek is van a családban, a már „beavatottat” meg lehet kérni arra, hogy a kisebb testvérei előtt még tartsa titokban a dolgokat. Sok szülő tart attól, hogy gyermeke esetleg neheztelni fog rá, amiért átverték őt, amiért titkolóztak. A tapasztalat azonban az, hogy amennyiben a gyermekünket és a kérdéseit komolyan vesszük, figyelünk rá, teret adunk neki, hogy a saját tempójában jusson a következtetésekre, nem fog csalódni bennünk vagy neheztelni ránk.

Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy minden család más annak tekintetében, milyen hagyománya, rítusai vannak az ünnepek kapcsán. Vannak olyan családok, ahol valamelyik családtag minden évben beöltözik Mikulásnak, míg más családokban a karácsonyfát is együtt díszítik a gyerekekkel. Ennek mentén eltérő az is, hogy miben „hisznek” a gyerekek, azonban a felismerés folyamata minden esetben hasonló módon kell, hogy történjen. Az évről évre ismétlődő családi és ünnepi hagyományok a gyermeket abban segítik, hogy erősíti a biztonságérzetét, a csoda megélése pedig fontos szerepet tölt be a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésében egyaránt.