Depresszió és szorongás Alzheimeres betegeknél

Amikor ezek összeadódnak, még olyanoknál is megjelenhetnek a depresszió jelei, akiknek azelőtt sosem voltak pszichés problémái.

Az iowai egyetem idősápolási tanszékének oktatója, Kathleen Buckwalter szerint az idősebb emberek rosszabbul küzdenek meg a veszteségekkel, hiszen az elveszített dolog vagy személy hosszabb ideig volt az életükben és feltehetően kevesebb idejük van már arra, hogy tovább tudjanak lépni.

A szakértők mind egyetértenek abban, hogy fontos ismernünk azt, hol húzódik a lehangoltság határa és mikortól nevezhetünk egy ilyen állapotot depressziónak az idős szüleinknél.

Dr. Joel E. Streim, a pennsylvaniai egyetem geriátriai pszichiáterének tanácsai alapján, ha idős szerettünk nem eszik pár napig, esetleg elveszíti érdeklődését a korábban örömet okozó tevékenységek iránt több mint két héten keresztül, az már depresszióra utalhat. Ahogy az alábbi jelekre is oda kell figyelni:

– Hosszabb időn át fennálló szomorúság, szorongás vagy ürességérzés
– Pesszimizmus, reménytelenség
– Alacsony önbecsülés, állandó bűntudat, az értéktelenség érzése
– Irritabilitás, nyugtalanság, agresszív magatartás
– Krónikus fáradtság és erőtlenség
– Feledékenység, koncentrációs problémák, döntésképtelenség
– Az alvásmintázat felborulása
– Öngyilkossági gondolatok vagy -kísérletek
– Kezelésre sem javuló, ismeretlen eredetű fájdalmak, görcsök, fejfájás

Dr. Streim arra is felhívja a figyelmet, hogy a depressziós idősek nem mindig tűnnek lehangoltnak és depressziójuk nem feltétlenül ugyanúgy fejeződik ki, mint a fiatalok esetében. Mivel sok idős nem akar a családja terhére lenni, lehetséges, hogy nem számol be negatív gondolatokról vagy magányról. Ehelyett olyan jelekre figyeljünk, mint az állandó kéztördelés, az irritált vagy agitált hangulat, a nyugtalanság.

Az is lényeges, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a depresszió nem jelent lustaságot. Azzal, ha azt mondjuk a szerettünknek, hogy csak szedje össze magát vagy akarjon jobban lenni, csak a bűntudatát fokozzuk anélkül, hogy valódi segítséget nyújtanánk.

A depressziót a leggyakrabban pszichoterápiával, gyógyszerekkel vagy a kettő kombinációjával kezelik. A pszichiáter orvosnak ráadásul az idősek esetében azt is figyelembe kell vennie, hogy az öregedő szervezet máshogy dolgozza fel a gyógyszereket és a többi szedett gyógyszerrel is kölcsönhatás alakulhat ki. Ezért pedig az enyhe és közepesen súlyos depresszióban különös hangsúlyt kap a pszichológiai segítségnyújtás és a súlyos depresszió esetében szokás komolyabb gyógyszeres terápiát javasolni. Azonban mindenki esete eltérő és a legcélravezetőbb megoldások is sokfélék lehetnek. Azt is érdemes tudnunk, hogy a pszichiáter szakorvos néha a titoktartási kötelezettség miatt nem oszthat meg gyógyszerekkel kapcsolatos információt a családtagokkal, hacsak a beteg nem adta ehhez előzetes hozzájárulását – ezért, ha szeretnénk a szüleink ügyében támogatóan eljárni, kérjük ehhez engedélyüket.