Mennyből egy angyal – Apaszemmel
Módosítva: 12/7/2021 Forrás: Szimpatika 2 perc szülők, nagyszülőkcsecsemőGyermekCsaládérzelmekAnyaságÜnnepAdvent 2021
Nem mondom, hogy a környezetünk nem fogadta megdöbbenéssel a hírt az újabb gyermek érkezéséről, sőt lehet, hogy néhányan nem tartanak normálisnak.
Pedig meg kell nyugtatnom mindenkit, nem tartozunk semmiféle szektához, alkalmazunk fogamzásgátlást is, nem is vetek keresztet minden feszület láttán. És még csak meg sem őrültem, hogy erről írok, csak a karácsonyi „megőrült a város, még egy plazmatévét minden háztartásba, csakazértis autóval megyek” mizéria miatt többször is BKV-ra szálltam a gyerekekkel. Hiszen megérkezett Dávid, így én viszem őket mindenfelé, és nem egyszer néznek hülyének hétfő reggel a trolibuszon: „Ennyi gyerek, pedig egész fiatal, lehetne jófej is…” De rá kellett döbbennem, hogy jó! Mármint nem a troli, hanem az a plusz egy óra a srácokkal. Egy szürke keddi reggelen, három megálló alatt megtudtam például, hogy Ádám szeretne egy wah-pedált a gitárjához, és azt is, hogy Borcsának udvarolnak – hozzáteszem 11 éves, tehát a lovag egyelőre szimpatikus –, de Gergőnek még mindig én vagyok az első számú férfi az életében. Bencét persze egyedül a rendőrsisakja érdekli, ha tehetné, mindenkit igazoltatna.
Azaz többet vagyok velük, és ez jó. Azt hiszem, ezt a kéthetes Dávidnak köszönhetem, mert az ember hajlamos arra, hogy baromi fontosnak érezze a teljesítést, a munkahelyén eltöltött időt, meg mindent, de ahogy megérkezik egy icipici kis angyalka, aki csak az édesanyjától függ, máris fontos leszek a többiek számára. Szép lassan hozzászokunk – mármint a gyerekekkel – a közös indulásokhoz, és pár nap után az együtt töltött időt a karácsonyi tervezgetéssel töltjük. Minden évben zenét adunk ajándékba a családtagoknak, hiszen megfizethető, házon belül kivitelezhető, már az elkészítése is örömet okoz, és a szívhez szól! A zenekari felállás: Ádám: szólógitár, Borcsa: zongoraének, Gergő: ütőhangszerek-ének, Bence: gumigitár-ének, meg minden. Reggelente összeírjuk a dalokat, délután pedig KÖTELEZŐ próba. Külön megjegyezném, Ádám még egyszer sem mondta le ezt, pedig nem biztos, hogy 15 évesen a „pisis” tesózenekar, élükön a „ciki” apuval a legfontosabb tényező, de örülök, amíg velünk tart.
Szóval örülök, hogy nem kell menni venni, feleségem minden gyermek egy nagyobb kívánságát elintézte a neten, így rám hárul a szórakozás és az eredmény: egy csomó nevetés, zene meg szöveg EGYÜTT! Szép karácsonyt!
(Cikkünk 2008-ban jelent meg a Szimpatika magazinban.)