Mennyből egy angyal – Anyaszemmel

Azóta két hét telt el, de még most is csak szokom az ötgyerekes anya szerepkörét. Apánál év végi hajtás van a cégnél, így nem sokat tud itthon segíteni. A gyermekágy fogalma amúgy is elveszni látszik egy ekkora családban, hiszen a gyerekeknek el kell jutni suliba, oviba, különórára és onnan haza, ezenkívül el is kell látni őket kajával, tiszta ruhával, de amikor itthon vannak, tényleg pihenek, mert felváltva pátyolgatják a kistesót. Még tizenöt éves Ádám fiam is tart neki kiképzéseket, mivel még kicsi az Öcsi.

A repülőzésről leállítottuk, de Tankcsapdát hallgatva remekül elvannak, én pedig a kanapén nézem át a leckét, hallgatom a zongoragyakorlást, rajzolok-olvasok-építek… és várom a karácsonyi szünetet! Idén mosolyogva kihúzom magam A NAGY KARÁCSONYI MIZÉRIÁBÓL, messzire elkerülve a bevásárlóközpontok környékét is.

Ugyan hogy is lehetne két szoptatás között elszaladni, kinézni, meg is venni az ajándékhalmazt és hazaérni, amikor Dávid fiam két óránként követeli az anyamellet? Úgyhogy idén először (de nem utoljára) a világhálón továbbítottam a gyerkőcök levelét a Jézuskának, és már érkeztek is futárnak öltözött angyalok néhány csomaggal… Eddig nem használtam ilyen célra az internetet, de meg kell hagyni, minden fellelhető Bence Lego focipályájától Ádám gitárkütyüjén át Bori lila mp4-lejátszójáig. Minden vágyat lehet teljesíteni, és sokszor olcsóbb is, mint a boltban. A gyertyákat és csomagolópapírokat is kinéztem, ezekhez még keresem a vállalkozó szellemű beszerzőt, bár a kék-sárga áruház kedden reggel még babával is túlélhető.

A kicsinek köszönhetően tehát az idei advent szinte csöpögősen idilli nálunk, együtt vagyunk délutánonként, így végre időben nekikezdünk a családi lemeznek, énekeket, zongora- és gitárszólamokat tanulunk, és rávesszük a Kisdedet, hogy kacagjon (na jó, legalább sírjon) egyet a felvételen, mely majd a nagy- és keresztszülők fája alá kerül, és ami nálunk szenteste élőben kerül műsorra, hogy anya (és apa is) kisírt szemekkel gyújtsa meg a csillagszórókat.

(Cikkünk 2008-ban jelent meg a Szimpatika magazinban.)