Szimpatika – Csicsóka: a magyar kertek szuperzöldsége

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a gyarmatosítás előtt az amerikai őslakosok sokoldalúan felhasználható növénye volt. Európába a 17. század első felében került, ahol csekély igényei miatt hamar alkalmazkodott az itteni klímához. A fészkesvirágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjába tartozik, így rokonságban áll a napraforgóval és – a laikusok számára megtévesztésig hasonló – érdes napszemvirággal. Jótékony élettani hatásai miatt gyógynövényként is jegyzik.

Az angol nyelvterületen jeruzsálemi articsókának keresztelt növény arról kapta nevét, hogy gumója az articsóka ízére emlékeztetette francia felfedezőjét, Samuel de Champlaint, de nyersen roppanós állaga hasonlítható a sörretekéhez, sütve vagy főzve pedig az édesburgonyát idézhet az íze.

Példamutatóan klímabarát, mert azok közé a növények közé tartozik, melynek minden része felhasználható, és sikerrel termeszthető igénytelen környezetben is. Gumóját régen a szegények eledelének tartották, ugyanis a világháborúk idején az egyik leggyakoribb élelemforrás volt, mára azonban divatos éttermi összetevővé emelkedett. Emberi fogyasztása mellett fennmaradt a hagyomány is, hogy a gumókat állatok takarmányozására is használják. Szára és levelei sertés- és juhtelepek kedvelt takarmánya, emellett pedig a megújuló energiaforráshoz hasonló, a bioetanol és biobrikett előállítására is alkalmas.

A jótékony csicsóka

– A csicsóka magas rosttartalma miatt serkenti az emésztést.

– Alacsony zsírtartalmú diétába tökéletesen illeszthető.

– Inzulintartalma miatt cukorbetegek számára is fogyasztható, mert nem emeli meg a vércukorszintet.

– Magas kálium, vas, réz, foszfor és magnéziumtartalma miatt népszerű az egészséges étrendet követők között.

– Az összes B-vitamin megtalálható benne, valamint C-vitamin és kolintartalma is figyelemre méltó.

– Az édesburgonyáéval megegyező a glikémiás indexe és magasabb a fehérjetartalma, mint a rizsnek (3g).

Hogyan vásároljunk és tároljunk csicsókát?

Az elmúlt években növekvő népszerűsége miatt már nem csak gourmet üzletekben és őstermelői piacokon találkozhatunk vele, hanem hipermarketek és szupermarketek zöldségpultjában is. Azt azonban kevesen tudják, hogy a gyömbér és burgonya kereszteződésére emlékeztető zöldség frissen szedve korántsem úgy néz ki, mint az üzletek polcain.

Sajnos – mivel nem közismert zöldségről van szó – nincs a köztudatban egy ideális csicsókakép, ezért a kereskedők hajlamosak több hetes gyökérgumót is értékesíteni a megszokott piaci kilóáron. Az öreg csicsóka héja ráncos, tapintásra ruganyos és héja nem csupán a föld által színezett. A friss csicsóka ezzel szemben kemény és többnyire világos színű (fajtafüggően lehet pirosas is).

Mivel a csicsóka minősége a felszedéstől számítva rohamtempóban romlik, ezért csak annyit szerezzünk be, amennyit valóban felhasználunk. Saját termesztés esetén is ügyeljünk rá, hogy csak a feldolgozásra kerülő mennyiséget ássuk ki, mert tárolására nincs a gyökérzöldségekhez hasonló praktika. Műanyag zacskóban, hűtőben (vagy hideg, sötét helyen) tárolva őrzi meg legtovább a frissességét, de ebben az esetben is csupán napokban érdemes gondolkodni.

Konyhai tudnivalók a csicsókáról

Noha eddig szinte kivétel nélkül előnyeiről számoltunk be, most szólnunk kell pár negatívumáról is. Erősen puffasztó hatású, amit a hüvelyeseknél és káposztáknál jól alkalmazható borsikával való párosítás nem feltételen csökkent. Továbbá fontos, hogy közvetlenül feldolgozás előtt mossuk és pucoljuk, mert a burgonyához hasonlóan a levegő hatására barnulni-feketedni kezd.

Tisztításához praktikus egy kefe beszerzése, illetve előfőzéssel könnyebben távolítható el a vékony héj és a barázdákba szorult föld.

Készíthető belőle savanyúság, püré, pogácsa, süthetjük tepsiben a burgonyához hasonlóan, de készíthetünk belőle akár krémlevest is.

Termesztési tanácsok

Éghajlatra és talajviszonyokra nem érzékeny. Szárazságtűrő, gondozást nem igénylő és agresszíven terjedő növény. Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg, így kezdő kertészek számára is ajánlott.

Hazánkban egynyári növényként viselkedik, szereti a napot, és bővebb termést hoz meglazított talajban. Gumóit ősz közepétől egész télen át tavaszig folyamatosan lehet szedni, mert a mínuszokat is jól viseli. A szürethez a fagymentes napokat ajánljunk, hogy a talajmegmozgatás gördülékeny legyen.

Különböző fajtáit ismerhetjük itthon, a hagyományos „Alba” göcsörtösebb, nehezebben tiszítható, ezért az emberi fogyasztást megnehezítő fajta, míg a „Tápiói sima” és a színes „Piri” például egyenletesebb héjúak. Telepítéskor ügyeljünk rá, hogy a célnak megfelelő fajtát válasszuk.

Ültetni a szedéssel egy időben praktikus: a felszedett gumók kisebb darabjait mint vetőburgonyát hagyjuk a gödörben, szaporítása ugyanis hazánkban nem magról, hanem vegetatív módon sikeres.