Tisztelet a véradóknak!

2021. 11. 27.
Teltház volt aznap a rendelőben, a novemberi hideg alaposan megbirizgálta az emberek orrát. Volt, aki köhögött, volt, aki be is lázasodott, de legtöbben attól féltek, hogy a koronavírus verte le őket a lábukról.

Lilla nővér ideszaladt, odaszaladt, lázat mért, anamnézist vett fel, hogy megnyugtassa a kedélyeket. És amikor végre akadt két nyugodt perce, egy nagy papírtekerccsel a hóna alatt kiment a rendelő előterébe, hogy felragassza az üvegajtóra a hirdetést.

– Vér-a-dás – betűzte Márti néni, és büszkén bólogatott hozzá, feltehetőleg azért, mert megrögzött véradó volt.

– Véradás? – kérdezte egy kockás kabátos néni, akit sose láttak addig. – És kinek adják a vért, édeske? Én is kaphatok?

De Lilla nővér nem felelt, annyira lekötötte a plakát folyton visszakunkorodó sarka. A néni zavarba jött és visszaült a helyére.

– Nem azt kell kérdezni, hogy magának adnak-e, hanem azt, hogy maga adhat-e! – vágott oda Márta néni. – Ha nincs fertőző betegsége, akkor adhat.

– Ja, dehogy adhatok, hát tisztára vérszegény vagyok! – csipogott a néni.

– Jó napot kívánok! – toppant be a terembe Shüleky professzor. Leemelte vajszínű kalapját, és kicsit meghajolt. Addigra Lilla nővér is visszatért a terembe, és szélesen mosolygott a professzorra.

– Zavarhatom egy percre, nővérke? – kérdezte Shüleky professzor. – Épp a véradás miatt jöttem. Érdeklődni szeretnénk, melyik napon kell jönnöm, és hány órára.

És kihúzta magát, és kicsit meg is remegett a hangja, annyira átérezte ennek a szép, önfeláldozó dolognak a komolyságát.

– Itt a rendelőben nem szervezünk véradást, Shüleky bácsi. El kell menni valamelyik véradó központba, de ha jobban megnézi a plakátot, amit kiragasztottam, megtalál néhány budapesti címet és egy internetes elérhetőséget is.

– Ó! – felelte Shüleky doktor. – Akkor nem ide kell jönni? – és nagyon elszomorodott.

– Mondja már meg, hány éves maga, Shüleky? – kiáltott fel Jóska bácsi nem is gondolva arra, hogy ilyesmit kérdezni ennyi ember előtt és ilyen hangosan egyáltalán nem illendő.

– Hetvenkilenc! – húzta ki magát még jobban a professzor. – Nem szégyen az!

– Hát szégyennek éppen nem szégyen, csakhogy a véradás korhatáros. Hatvanöt éves korig szabad csak odamenni.

Shüleky professzor hirtelen összegörbült, le is ült egy székre, annyira elszomorodott. Hát már arra se méltó, hogy a vérével segítse a rászoruló bajtársakat? A nyugdíjazása óta sokszor voltak ilyen elszomorodásai.

– Ne búslakodjon, én is elmúltam hetven, ha nem is látszik! – folytatta Jóska bácsi. – Meg ugye, a cukrom meg a vérnyomásom meg a májleletem sem éppen megfelelő ehhez. De amíg jól bírtam magam, el se tudja képzelni, mennyi vért adtam!

– Mennyit? – kérdezte ámuldozva Márta néni.

– Kétszer annyit, mint amennyit szabad lett volna! – vigyorgott az öreg.

– Kétszer annyit? Az meg hogy lehet? – csipogta a kockás kabátos hölgy.

– Hát úgy, hogy nekem két véradókönyvecském volt. Egyet kaptam, egyet meg csentem. És mivel minden véradás után járt egy kis pénzecske, na meg virsli és sör, én nagyon szerettem vért osztogatni.

– De bolond maga, hát olyan gyakran nem szabad tékozolni a vérét! – kiáltott fel a kockás néni.

– Szabad vagy nem szabad, nekem megérte! – nevetgélt Jóska bácsi.

– Hát én nem a pénzért tenném – dohogott Shüleky.

– Nyugodjon meg, ma már nem adnak pénzt. És különben is, vének vagyunk ehhez.

– Az igaz, hogy amikor katona voltam, nagyon is megérte részt venni a véradáson. Mert aznap hazaengedtek, két nap szabadság járt érte – merengett a professzor.

– Bizony, és a munkahelyről is elengedtek aznapra. Régi szép idők.

– Bizony, bizony. Régi szép idők – sóhajtott Márta néni.

– Mártika is véradó volt? – kérdezte Shüleky.

– Á, dehogy. Csak fiatal.

November 27. a Véradók Napja Magyarországon. Ezen a napon közel ötven véradóhelyszínen várja a véradókat a Magyar Vöröskereszt. A véradáshoz szükséges a személyi igazolvány, lakcímkártya és a TAJ-kártya is. A pontos véradóhelyszínek és időpontok a http://veradas.hu/adj-vert/veradasok oldalon tekinthetőek meg. Véradásra az jelentkezhet, aki már elmúlt 18 éves, de még nincs 65 esztendős és testsúlya eléri az 50 kg-ot, a felső súlyhatár pedig 140 kg. A nők egy éven belül négyszer, a férfiak ötször adhatnak vért. Két véradás között legalább 56 napnak kell eltelnie, hogy a szervezet regenerálódjon.

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!