Az elmúlás gyerekszemmel

Novemberben a mindenszentek és halottak napja kapcsán szeretteink elvesztése, a halál, elmúlás témája még intenzívebben jelenik meg. Gyakran felnőttként is megérint minket érzelmileg ez az időszak, gyermekkorban azonban fokozottan nehéz az elmúlással szembesülni.

Míg régen az élet természetes része volt az időskor, a betegségek, az elmúlás, mai modern világunkban az idős, nagybeteg vagy haldokló családtag jelenléte kezd teljes tabuvá válni, ezzel együtt egyre kevésbé van eszköztárunk ezen természetes folyamatok értelmezésére is.

A gyermekek elképzelése a halálról más, mint a felnőtteké, gyászfolyamatuk is sokban eltérhet. Gyakran időben eltolódva jelennek meg a gyászfolyamat jellemzői, ráadásul szélsőséges megnyilvánulások éppúgy jellemezhetik, mint a teljes passzivitás („mintha nem is érdekelné”). Sokszor éppen ezért nem a megfelelő reakciót kapják környezetüktől a gyerekek, így érzéseikkel, szorongásaikkal egyedül maradhatnak. Már a kis óvodásokat is nagyon érdekli a halál témája, de mivel gondolkodásuk mágikus jellegű – tehát a fantáziavilág és a realitás nem válik szét –, a halált még visszafordítható, általuk befolyásolható dolognak tartják. Nagyjából a kisiskolás korra értik meg az élet végességét.

Gyakori az ún. anticipált (elővételezett) gyász is, amikor a családban egy krónikus beteg folyamatos leépülését követik nyomon. Ilyenkor erőteljes szorongás áraszthatja el őket, ezért is nagyon fontos, hogy gyermekünkkel beszélgessünk az érzéseiről, félelmeiről, bár a dolgot tovább nehezíti, hogy a kicsik nagyon nehezen öntik szavakba érzéseiket. A gyermekek gyászfolyamata a tagadással kezdődik, amikor a passzivitás és a kontrollálhatatlan érzelmek egyaránt megjelenhetnek.

A temetést követően, lassan megindul a tudatosulás szakasza, ekkor a túláradó érzelmek, agresszív viselkedés még mindig jellemző, de gyakran társul mellé a bűntudat, önvád, szorongás is. A gyermekek a saját haláluk kapcsán is szorongani kezdenek, valamint nem ritkán magukat okolják a haláleset miatt (mert rossz voltam, mert haragos voltam, stb.). Ugyancsak gyakori a szomatikus tünetek megjelenése (fejfájás, emésztőrendszeri fájdalmak, mellkas szorítása stb.).

A gyászfolyamat előrehaladtával a veszteség elfogadása szép lassan megtörténik, ami abban nyilvánul meg, hogy a gyermek ismét, egyre sikeresebben képes alkalmazkodni a napi tevékenységekhez és a kortárs közösséghez, a szomatizáció mértéke csökken, az elhunytra való emlékezés már nem okoz elkerülő magatartást, képes újra örülni bűntudat nélkül.

Mit tehetünk szülőként?

Mindig értelmezzük gyermekünk számára a kialakult helyzetet, magyarázatunk illeszkedjen életkorához, legyen egyértelmű. A halál ne legyen titok, hiszen a gyermek úgyis megérzi reakcióinkból, hogy valami nincs rendben, és ha nem kap magyarázatot, fantáziálni kezd, a legfélelmetesebb dolgokat feltételezve. Saját érzéseinket sem kell véka alá rejteni, a hiteles kommunikáció nagyon sokat segíthet a kicsiknek. A sok beszélgetés, együtt töltött idő lehetőséget ad arra, hogy választ kapjanak kérdéseikre. Számos mese áll már rendelkezésre, melyek segítenek az érzések feldolgozásában. A temetésen való részvétel, később a temetőben tett látogatások ugyancsak a feldolgozást segítik elő, emellett közvetítik a gyermek számára a családi összetartozásban rejlő biztonságérzetet, erőt. Lényeges továbbá, hogy a megszokott napi rutinok, tevékenységek ne maradjanak el, hiszen ezek ugyancsak a szorongás csökkentését szolgálják, biztonságos fogódzót nyújtanak.

A gyermekkori gyászfolyamat természetes velejárója, ha a viselkedésben regresszió figyelhető meg (korábbi fejlődési szakaszba való visszaesés). Erősödhet a szeparációs szorongás, a kicsiket gyakran rémálmok gyötrik, megváltozhat az étvágy, jelentősen romolhat az iskolai teljesítmény, a figyelemkoncentráció, stb. Éppen ezért fontos jelezni az oktatási-nevelési intézményekben, hogy mi történt a családban, hiszen átmenetileg ezen tünetek a gyászfolyamat természetes velejárói.

Amennyiben úgy érezzük, gyermekünk viselkedésében túlságosan szélsőséges jegyek, esetleg időben elhúzódó viselkedésváltozás figyelhető meg, érdemes gyermekpszichológus szakembert felkeresni. Az érzelmeket nem pusztán verbális úton lehet kifejezni, a játékterápia, a fantázia világa ugyancsak segítség lehet a feldolgozásban, hiszen ilyenkor a gyermek újra meg újra le tudja játszani a nehéz érzéseit, ugyanezt a célt szolgálja a rajz, a mese is. A szülői viselkedésminta a gyász időszakában is nagy jelentőséggel bír, ezért sem mindegy, hogyan viselkedünk gyermekünk jelenlétében: a legfontosabb és talán legnehezebb szülői feladat ilyenkor, hogy képesek legyünk elbírni saját érzéseink mellett a gyermek negatív érzéseit is, ez által támaszt nyújtva számára.

Ajánlott olvasnivaló:

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Shona Innes – Agócs Írisz: Az élet olyan, mint a szél

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!