Szimpatika – Mitől függ, hogy kik fertőződnek meg a koronavírussal?

Noha akár az egész családjuk koronavírusos, tehát ki vannak téve a fertőzésnek, ezeknek az embereknek az ú. T-sejtjei vagy T-limfocitái a fertőzés legkorábbi szakaszában elpusztítják a vírust.

Ez történt azoknak a londoni egészségügyi dolgozóknak mintegy 15 százalékával, akiket a világjárvány első hulláma idején követtek nyomon. A felfedezés a vakcinák a T-sejtes immunválaszt célzó, új nemzedékének kifejlesztése felé nyithat utat.

„Mindenki hallott olyan emberekről, akik ki voltak téve a vírusnak, mégsem betegedtek meg. Nem tudtuk, hogy tényleg sikerült-e elkerülniük a vírust, vagy természetes úton megszabadultak tőle, mielőtt a rutinszerű tesztek észlelték volna a jelenlétét” – mondta Leo Swadling, a University College London immunológusa, a tanulmány vezető szerzője.

A vizsgált dolgozók a jelentős kockázat ellenére egyetlen teszteléskor sem bizonyultak pozitívnak. Vérmintájuk azonban azt mutatta, emelkedett a vírusra reagáló T-sejtjeik száma a világjárvány előttihez, valamint a vírusnak ki nem tett emberekéhez képest. A vírusfertőzés más vérbeli jelzőanyagainak mennyisége is emelkedett a vérükben.

A tanulmány arra utal, hogy ezeknek az embereknek egy alcsoportja korábbi, közönséges náthát okozó szezonális koronavírus-fertőzések miatt rendelkezett az úgynevezett memória T-sejtek megnövekedett mennyiségével, ez óvta meg őket az új típusú koronavírustól.

Ezek az immunsejtek „kiszagolják” a – szezonális koronavírusokkal közös – fehérjéket, amelyek a szaporodásban vesznek részt, és egyes embereknél ez az immunválasz elég gyors és erős ahhoz, hogy a legkorábbi szakaszban legyőzze a fertőzést. Ezek a már létező T-sejtek készen állnak, hogy felismerjék az új koronavírust.

Az eredmények azért különösen jelentősek, mert az immunválasz T-sejtes fajtája az antitestekhez képest hosszabban tartó immunitás felé hajlik, ami általában inkább években, mint hónapokban mérhető.

Szinte mindegyik létező Covid-19 elleni vakcina a SARS-CoV-2 sejtekbe hatolását segítő, úgynevezett tüskefehérje ellen serkenti az ellenanyagok termelődését, a védettség azonban idővel gyengül. A tüskefehérjét célzó oltóanyagok esetleges gyengeségének tartják azt is, hogy a vírusnak ez az a része, amely leggyakrabban mutálódhat.

Ezzel szemben a T-sejtes válasz hosszabb ideig maradhat fenn, és a vírusnak az a területe, amelyre a válasz irányul, a koronavírusokban elég állandónak tűnik.