Szimpatika – Új cetfajt fedeztek fel

Az új fajt Új-Zélandon fedezték fel, miután egy 2011-ben partra vetett példányt megvizsgáltak és kiderült, hogy eltér a feltételezett fajbesorolásától. Az állatot először a True-csőröscetek (Mesoplodon mirus) közé sorolták, amely jórészt az észak-atlanti térségben honos, ám kisebb csapatait látták már a déli féltekén is. A partra vetett állat tüzetes vizsgálatát Ramari Stewart maori származású cetkutató kezdte el 2011-ben, a cet 5 méter hosszú volt, ám csak a friss felmérése után vált világossá, hogy nem a True-csőröscetek egy helyi példányáról van szó, hanem feltehetően eddig ismeretlen fajba tartozik. Az állatot Ramari-csőröscetnek nevezték el az első leírója után, ezzel az ismert csőröscet-fajok száma 24-re nőtt.

Mivel az észak-atlanti régióban és a Déli-óceánban élő True-csőrösceteket sok ezer kilométer választja el egymástól, felmerült, hogy a déli populáció régen elkülönülhetett az észak-atlantitól. Bár az északi félteke állatai sokféle színben és mintázatban léteznek, a déli féltekén élők e téren is különböztek. Az Aucklandi Egyetem beszámolója szerint alapos anatómiai és főként genetikai összehasonlításukra eddig nem került sor, most ezt végezte el egy nagy, nemzetközi összetételű kutatócsoport.

A déli féltekén élő állatok testalkata, koponyaformája és fogainak mérete is eltér az északi féltekén élőktől, s a génvizsgálatok alapján a két csoport mintegy 500 ezer – 350 ezer éve teljesen elkülönült. Az nem derült ki a vizsgálatokból, hogy a faj az északi vagy a déli féltekén született-e meg eredetileg, de a feltételezések szerint mintegy 2 millió éve kezdtek elkülönülni, ám hosszú ideig még volt genetikai kapcsolat az északi és a déli populációk közt. A déli félteke lakóinak genetikai sokszínűsége azt sejteti, hogy itt alakulhatott ki a faj eredetileg, és innen vándorolt át északra a korábbról már ismert True-csőröscetek elődeit adó populáció. Számos cetfélének létezik külön északi és déli populációja, ám azok a fajok még nem jutottak el az elkülönülés azon pontjáig, ahonnan már önálló fajnak lehetne nevezni őket.

A meleg egyenlítői vizeket nem kedvelik, ez választja el a két populációt, és ez akadályozta meg a keveredésüket az elmúlt időszakban. Az új faj vizsgálható egyedeit a 10 éve talált új-zélandi mellett dél-afrikai partra vetett és ott múzeumba került példányok jelentették, a True-csőröscetek vizsgált példányai is mind korábban partra vetett egyedek voltak.

A Ramari-csőröscetnek (Mesoplodon eueu) mindössze néhány példánya volt ismert (a partra vetett tetemek szerencsés esetben múzeumban kötnek ki), és bár nem sokat tudunk róla, ez alapján erősen valószínű, hogy élete nagy részét a nyílt óceánon tölti. A csőröscetek a mélységek ragadozói, nem ritka, hogy 1000 méterre is lemerülnek zsákmányaikért, ez magyarázhatja, hogy ritkán bukkanunk rájuk. A genetikai adatok Új-Zéland, Dél-Afrika és Ausztrália közelében igazolták a faj jelenlétét, de feltehetően az egész Déli-óceánban elterjedt.

A becslések szerint a mélytengeri régiókban még mintegy másfél millió faj vár felfedezésre és leírásra.