Verejtékből is mérhetővé válik a vércukorszint

Napjainkban a diabétesszel élő emberek többnyire ujjbegyszúrással járó tesztekkel, esetleg bőr alá beültetett szenzorokkal tudják ellenőrizni a vércukorszintjüket. A Pennsylvaniai Állami Egyetem tudósai kifejlesztettek egy új eszközt, amely ugyanezt a „munkát” immár pusztán a bőrre tapasztva is képes lehet elvégezni.

A szenzor egy nikkel-arany-bevonatba borított, lézerrel indukált grafénból készült habelektródát tartalmaz. Bár a grafén egy rendkívül erős, kémiailag stabil és elektromosan vezetőképes anyag, önmagában nem érzékeny a glükózra. A nikkel ezzel szemben éppen azért kapott helyet az elektródában, mert ez a fém különösen szenzitív a vércukorra. Az aranyra azért van szükség, hogy a nikkelre adott esetleges allergiás reakciókat visszafogja.

A bőrre tapasztható szerkezet úgy működik, hogy a hajszálcsövesség elvén egy kicsiny bemeneti nyíláson keresztül felszívja a verejtéket, majd pedig a folyadékot becsatornázza egy lúgos oldattal teli kamrába. Minthogy ez a szolúció a bőrön károsodást okozhat, a rendszer a páciens testétől szigorúan elzárva tartja az anyagot. A verejtékben jelenlevő glükózmolekulák a kamrában kölcsönhatásba lépnek az oldattal, és a tapasz az így keletkezett vegyületet elvezeti a habelektródához. A kemikália itt reakcióba bocsátkozik a nikkellel, és a találkozás közben egy elektromos jel keletkezik, amelynek erősségét egy beépített vagy egy külső műszerrel felmérve az izzadság, illetve indirekt módon a véráram glükózszintje már könnyen ellenőrizhetővé válik.