Szimpatika – A tanárok a társadalmi megbecsülést hiányolják

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetében három kutatócsoport, húsznál is több kutató részvételével folyó MoTeL (Models of Teacher Learning) című kutatás a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődését, a tanulási tevékenységet befolyásoló tényezőket vizsgálta. A 2020 októbere és 2021 februárja között zajló adatfelvétel során a kérdőívekben rákérdeztek a pedagógusok motivációs tényezőire, személyes oktatói nézeteire és a munkájukat befolyásoló szervezetek szerepére is. Az elemzés 656 általános és középiskolából összesen 5063 pedagógus és intézményvezető válaszait tartalmazza.

Az eredmények szerint a pedagógusok leggyakrabban szakirodalom, illetve oktatásról szóló hírek olvasásával fejlesztik magukat, illetve sokuknál jellemző az önreflexió (tanórák utólagos átgondolása), a kollégákkal való szakmai megbeszélések és tanulási tapasztalatok megosztása, valamint a formális képzéseken való részvétel. Kevesen kapnak ugyanakkor személyes mentorálást, és ritka a mélyebb szintű együttműködés is a kollégáikkal. Képesítést adó formális felsőoktatási képzés óráit 60 százalékuk soha nem látogatta, a következő 3 évben a megkérdezettek fele nem is tervezi, hogy szakmai képzésen vegyen részt. Külföldi mobilitási programokban a válaszadók nagy többsége szintén (84,7%) nem vett részt.

A pedagógusokat kérdezték arról is, hogy mennyire jellemző rájuk a tanítási gyakorlatuk eredményességét szolgáló új megoldások adaptálása vagy fejlesztése. A kitöltők közel kétharmada (65,8%) nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 3 évben gyakran alkalmazott innovatív módszereket.

A válaszadók minden kompetenciaterületen magas szintűnek ítélték meg saját felkészültségüket, így például a szaktárgyi tudás, valamint a saját fejlődésért és iskola megújításáért való felelősségvállalás tekintetében, legkevésbé pedig a digitális kompetenciák terén érezték magabiztosnak magukat.

A tanárok szakmai fejlődését támogató szereplők közül a megkérdezettek többsége az intézményvezetőt emelte ki, de jelentős támogatást nyújtottak nekik az intézményen belüli kollégák és a családtagok, barátok is. A válaszadók egyötöde úgy nyilatkozott, hogy számára egyáltalán nem nyújtott segítséget szakmai fejlődéséhez a mentor, a szaktanácsadó, a tanfelügyelet vagy felsőoktatási szereplő, ugyanakkor ilyen személyek a többség számára nem is voltak elérhetők.

A kérdőívben érdeklődtek az akadályozó tényezőkről is. Nem meglepő módon a leterheltség, az időhiány jelenti a legnagyobb akadályt a legtöbb - háromból két pedagógus - számára. A válaszadók egynegyede-egyharmada nyilatkozott úgy, hogy a megfelelő eszközök hiánya, az országos szabályozók rugalmatlansága vagy az együttműködésre rendelkezésre álló idő rövidsége jelentősebb vagy teljes mértékben akadályozta fejlődését.

Az elemzésből kiderült az is, hogy a tanárok több mint 90 százaléka szeret jelenlegi iskolájában dolgozni és elégedett a saját munkájával. A kiégés veszélyére figyelmeztet ugyanakkor az, hogy a válaszadók közel fele egyetért azzal, hogy a pályája elején lelkesebb volt, mint most. A pedagógusok nem egészen fele gondolja csak azt, hogy a pályának több az előnye, mint a hátránya, és túlnyomó részük (89,5%) szerint a társadalom nem becsüli meg e hivatást.

Mégis, a többség (69,5%) inkább vagy biztosan újra a pedagóguspályát választaná. A reprezentatív felmérés eredményei szerint a pályaelhagyást szinte minden ötödik pedagógus fontolgatja.