Csecsemősírás – mikor van ok az aggodalomra?

„Nem feltétlenül jelent betegséget, ha egy 2-3 hétig jól alvó, nyugodt csecsemő síróssá válik, és látszólag indokolatlanul órákon át sír, akár minden nap vagy hetente többször is. Ez előfordulhat akkor is, ha semmilyen diszkomfort érzése nincs, hiszen a baba így kommunikál a környezetével” – szögezi le dr. Tomsits Erika, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi docense. Hozzáteszi: ha a baba végtagjai behajlítottak, keze-lába ökölbe szorul, a feje vörös, a hasa feszesebb és nem lehet megnyugtatni, a szülők sokszor arra a következtetésre jutnak, hogy súlyos emésztőszervi panaszokról lehet szó.

„Nagy valószínűséggel azonban csak a hasonló tünetekkel járó, ám teendőt nem igénylő úgynevezett csecsemőkori kólika nevű tünetegyüttesről van szó, ami legkésőbb 5-7 hónapos korra kezelés nélkül, magától is megszűnik” – mondja a főorvos. Hozzáfűzi, csecsemőkorban egyébként a normál székletszám a napi héttől az ötnaponta egyig teljesen normálisnak számít.

Ha a csecsemő egyébként jól fejlődik, és a mozgása is az elvártnak megfelelő, semmilyen további tünet nem társul a síráshoz, akkor nem kell aggódni. Ugyanakkor lehet néhány kórkép, ami hasfájáshoz, emésztési problémákhoz társuló tünetekkel jár, és ezeket fontos felismerni.

Az egyik ilyen, az úgynevezett csecsemőkori laktózérzékenység (relatív hipolaktázia). Ebben az esetben az elfogyasztott nagy mennyiségű laktózt nem bontja le a szervezet maradéktalanul, ami miatt jelentkezhet hasfájás és a hígabb széklet. Egy jó étvágyú anyatejes csecsemő különösen sok laktózt fogyaszt, hiszen az anyatej laktóztartalma magasabb, mint a tehéntejé. Előfordulhat, hogy az állhat a hasfájás hátterében, hogy átmenetileg, bármilyen kórállapot nélkül, nem termelődik ilyen mennyiség lebontásához elegendő enzim. Ilyenkor ha 2-3 napon keresztül, az étkezések előtt laktáz enzimet kap a csecsemő, az megszünteti ezeket a panaszokat. A veleszületett teljes laktázhiány ebben az életkorban nagyon ritkának számít a szakember szerint.

A csecsemősírás hátterében a szülők sokszor vélelmezik az úgynevezett „bukást”, vagyis az elfogyasztott táplálék visszaáramlását a nyelőcsőbe – a gyomor lefelé továbbító mozgása kapcsán. Ez a jelenség 14-16 hónapos korig teljesen normális, akkor van baj, ha ez olyan mértékű, hogy nem marad meg elegendő étel a baba gyomrában és megtorpan a súlygyarapodás, vagy néhány jól jellemezhető kórállapot alakul ki, úgy mint a testszerte elszürküléssel vagy elsápadással járó, 20 másodpercet meghaladó légzéskihagyás vagy a hörghurutok, középfülgyulladások. Gyógyszeres kezelésre – az esetleges mellékhatások miatt – csak szövődményes esetben van szükség, tüneti terápiaként pl. nyálkahártya bevonó szer alkalmazása is elégséges lehet.

A főorvos a sírás további okaként említi a táplálékallergiát, melynek előfordulása az utóbbi időben a csecsemők körében is lényegesen megnőtt: az érett, egészséges kisbabák 7-10 százalékánál fordul elő pl. a tehéntej-fehérjeallergia.

Ez fokozhatja a bukásokat, okozhat haspuffadást, hasgörcsöt, híg vagy véres székletet, bőrtüneteket is. Jogos kérdés tehát, hogyan különítik el ezeket a nagyon hasonló tüneteket a szakemberek. Ebben segíthet a szülők nagyon részletes kikérdezése: mikor kezdődtek a panaszok és pontosan mit tapasztaltak. A főorvos ugyanakkor hozzáteszi, csecsemőkorban nincs megbízható laboratóriumi módszer a táplálékallergia megfelelő diagnosztizálására, ezért segíthet, ha a feltételezett allergént három hétre kihagyjuk az étrendből. Az allergiák egyik csoportja már az allergén elfogyasztása után 6-7 órával súlyos tüneteket eredményez, például szájbedagadást, csalánkiütést, légzészavart, vérnyomás esést. Az allergiák másik csoportjába tartozó, az életet nem veszélyeztető reakciók azonban csak 2,5-3 hét után jelennek meg. Ezért fontos, hogy a megvonási próba minimum három hetes legyen.