Szimpatika – Textilművészet tű és cérna nélkül

Kalácska Zsanett a képzőművészek azon új generációjához tartozik, amelynek már fontos a környezettudatosság, az organikus szemléletmód, az, hogy valami olyat hozzanak létre, ami visszatükrözi a természeti formákat és folyamatokat.

Zsanett, aki a Balaton északi partján nőtt fel, gyerekkorát jórészt a természetben töltötte. Az akkor tett apró megfigyelések, a környezet ismétlődései, a ritmikák a mai napig meghatározzák munkáit. Textilszőnyegei, drapériái geometrikus voltuk ellenére az erdei tisztások, sziklafalak vagy fák kérgein pihenő mohaszőnyegek hangulatát hordozzák. A textil csak később került Zsanett érdeklődésének középpontjába, először a fémek érdekelték, zománc- és aranyművességet tanult, különleges ékszereket hozott létre, sőt fémműves szakon is diplomázott. De Ákos fia születésekor a puhább anyagok felé fordult, így fedezte fel magának a gyapjúfilcet, amelyből geometrikus alakzatokat készített, és ezeket a gomb és gomblyuk elvén fűzte egymásba tű és cérna segítsége nélkül. Munkái olykor kiemelkednek a térből, háromdimenzióssá válnak, máskor viszont megőrzik szőnyegszerű mivoltukat.

„Kimozdítottam a síkból ezeket a struktúrákat. Alapvető geometriai formákból adott egy elem vagy elemcsalád, amik az illesztési pontjuknál fogva kompatibilisek egymással. Nem igényelnek sem varrást, sem ragasztást, semmilyen külső technológia bevonását. Egyszerűen átfűzzük a gombot a gomblyukon, és bármilyen irányba terjeszthető a struktúra.Olyan, mint egy kirakós játék, ami térbeli is lehet.”

Zsanett rájött arra is, hogy a tervezés egy gondolkodásforma, egy látásmód. Nem az alapanyag számít, hanem a motiváció. Ugyanakkor maga a munkafolyamat nagyon játékos, egyrészt olyan, mintha egy nagy kirakós darabjait illesztené össze, ugyanakkor a monotonitása miatt könnyen meditatív állapotba kerülhet az alkotó.

A fiatal művész munkáinak másik különlegessége, hogy velük egy enteriőr akusztikai élményét előnyösen lehet befolyásolni, mivel a gyapjúfilc és a belőle alkotott formák tompítják, elnyelik a hangokat. Így hát elmondhatjuk, hogy ezek a darabok minden érzékszervünkre hatnak.

Kalácska Zsanett nem csak magányosan tudja elképzelni az alkotást: „Felfedeztem, hogy ez egy nagyon jó közösségi tevékenység is lehet, a kisfiam is besegített nekem több alkalommal. El tudom képzelni, hogy közösségi alkotások is születhetnek ezzel a módszerrel.”