Szimpatika – Kamaszokkal a nyári szünetben

A nyári szünet a hosszúsága miatt a legtöbb szülőben aggodalmat kelt, hiszen senki sem szeretné, hogy gyermeke egész nap az utcán „lógjon” a barátaival, de azt sem, hogy a számítógép előtt, behúzott függöny mellett töltse a mindennapjait.

Alapvetően fontos tudatosítani magunkban felnőttként, hogy kamasz gyermekünk fő fejlődési feladata ebben az életkorban a függetlenedés, leválás. Éppen ezért szükségesek számára a megtartó, egyértelmű keretek és határok, melyek mentén lázadhat, alakítgatja identitását. Serdülőnk viselkedésében és szükségleteiben egyszerre van jelen a gyermeki és felnőttes jelleg, önálló akar lenni és mégis egy pillanat alatt el tud bizonytalanodni.

A nyári szünet tudatos megtervezése ennek értelmében alapvető jelentőséggel bír: nem célravezető teljes mértékben ráhagyni a fiatalra a nyári programok kialakítását, de óvakodjunk gyermekünk idejének teljes betáblázásától is. Az idő strukturálása tehát fontos, de ezt lehetőleg közösen, gyermekünkkel együtt, vele megbeszélve tegyük. Kell, hogy érezze, érdekel minket a véleménye, hogy kompromisszumképesek vagyunk, figyelembe vesszük a nyaralások megtervezésekor az ő preferenciáit is.

A helyzetet tovább árnyalja a járványhelyzet: noha egyre több lehetősége van a fiataloknak a nyáron programokon részt venni, sok mindenben továbbra is korlátozva lesznek. Fokozottan vágynak a társaikkal való közös programokra, hiszen hónapokig szociális elszigeteltségben éltek, ugyanakkor még nem mozoghatnak olyan szabadon, mint annak előtte. Gyermekünket a járványügyi szabályok betartása mellett igyekezzünk elengedni a kortársai közé: tapasztalatok szerint jobb hangulati állapotban vannak és kevesebbet szoronganak, kiegyensúlyozottabbak azok a serdülők, akik több időt tudnak eltölteni kortársaikkal.

A nyár egészére érdemes egyfajta ütemtervet kialakítani, az egyes napokat napirendszerű keretbe ágyazni: itt is fontos, hogy ezt a serdülővel közösen alakítsuk ki. A számítógépezésnek, az okos eszközök használatának is legyen meg az ideje: célszerű óraszámban meghatározni az egy napra eső időmennyiséget. A lefekvési és felkelési időt is fontos hozzávetőlegesen konkretizálni, mint ahogy azt is, este hányra kell haza érni, mik a közös családi programok és feladatok.

Az idő strukturálása akkor is egy kamasz érdekét szolgálja, ha esetleg zúgolódik annak betartása kapcsán, hiszen egyedül még nem képes ezt a feladatot megoldani, ugyanakkor fontos, hogy a kamaszkor végére megtanulja, belsővé tegye azt a tudást, hogy hogyan kell a teendőket priorizálni, az időt beosztani.

A nyári szünetre érdemes összeírni azt is, hogy mik a kamaszunk céljai, miket szeretne megvalósítani. Ha nyaralni szeretne a barátaival, ennek formáját, időtartamát és azt, hogy szükséges-e felnőtt kísérete, ugyancsak közösen kell átbeszélni. A nyári munka vállalása szintén segíti a fiatalt az idő strukturálásának elsajátításában, illetve azáltal, hogy saját zsebpénzt keres, a hatékonyság érzése is növekszik benne, ami az önállósodáshoz vezető út egyik lépcsőfoka.

Sok szülőben nyáron felerősödik a rossz társaságba keveredéstől való félelem, az aggódás, hogy gyermeke alkoholizál vagy féktelenül bulizik, esetleg bajba kerül. A jó hír azonban, hogy egy stabil, őszinteségen alapuló szülő-gyermek kapcsolat jó táptalaj arra, hogy a fiatal meghallgassa és szem előtt tartsa szülei tanácsait. Ha viszont eleve konfliktusos a kapcsolatunk gyermekünkkel, nagyobb eséllyel találunk süket fülekre nála. Az autoriter szülői hozzáállás, a fenyegetés, büntetés, korlátozás nem célravezető, mert egy kamasznak arra van szüksége, hogy érezze: szülei meg akarják érteni az ő álláspontját és nyitottak arra, hogy kompromisszumokat kössenek vele.

Ennek legjobb módja, ha a lehetőségekhez képest sokat beszélgetünk gyermekünkkel, nyitunk felé, megtaláljuk azokat a kapcsolódási pontokat és alkalmakat, amikor nyitott a „dumálásra”. A beszélgetések által könnyebben lehet az eltérő véleményeket közelíteni, mint a viták, veszekedések alkalmával. Igyekezzünk megismerni gyermekünk barátait, invitálhatjuk őket otthonunkba, vagy kérjük meg a fiatalt, hogy meséljen róluk, mondja el, miket csinálnak egy-egy találkozó alkalmával. Egy kamasz az esetek döntő többségében nyitottan reagál arra, ha érdeklődéssel és elfogadással, megértéssel fordulunk felé, viszont a tiltások és szigor esetén általában „elmegy a falig”, dacol, provokál, elszigetelődik. A kompromisszumokon alapuló, nyitott kamasz-szülő kapcsolat kialakítása általában hosszú folyamat, de szülőként akkor sem szabad feladni a próbálkozást, ha kezdetben sok elutasítást kapunk gyermekünktől.

Végezetül pedig ne felejtsük el, hogy az a kamasz, aki órákon át az ágyán fekszik és „lustálkodik”, valójában komoly belső munkát folytat, hormonális és egyéb pszichés változásai mutatkoznak meg kifelé egyfajta álmodozásban, passzivitásban.

Amennyiben úgy érezzük, hogy az irányítás teljesen kicsúszott a kezünkből és a családon belül már nem sikerül konszenzusra jutni gyermekünkkel, érdemes felkeresni pszichológus szakembert, aki egyéni pszichés ellátás keretében vagy családterápia által tud segíteni az elakadásokban, hiszen a deviánssá válás hátterében gyakran a fejletlen szociális készségek, alacsony önértékelés, identitáskeresés problematikája áll.