A mellrák nem a semmiből jön
2008. 03. 03.
A mell a nőiség és az anyaság szimbóluma: egyszerre van szexuális és esztétikai jelentése, ami olykor teljesen meghatározza a nő önértékelését. Napjaink drasztikus mellplasztikai műtétei jelzik, hogy sokaknak semmi sem drága, anyagi és egészségkockázati szempontból sem, ha az uralkodó divatnak megfelelő mellformát kaphatnak cserébe.
Ennek során persze elvész a mell eredeti és természetes jelentése és funkciója, hiszen a duzzadó, feszes mellek a termékenységet és az utód felnevelésének képességét jelezték. Ahogy az egyéni szexualitás szolgáltatássá vált, a vonzó külsőnek piaci értéke lett, a mell is árucikké vált, olyan értéknövelő tényezővé, amely megnöveli az egyén "eladhatóságát" a társadalmi szintéren.
A mell ugyanakkor az anyaság szimbóluma is, hiszen az újszülött első pozitív tapasztalata a világból a meleg és tápláló mell. Mivel az újszülött és fiatal csecsemő még nem képes a világot személyek és tárgyak rendezett halmazának észlelni, hanem csak testi és szervi benyomásai és foltlátása van, ezért a pszichológia azt gondolja, hogy a csecsemő számára sokáig a mell jelenti a biztonságérzetet és jólétet a világban, s csak később terjed át ez az érzés az anyára, mint személyre, amikor kb. 7-9 hónapos korban kialakul az úgynevezett személyállandóság, vagyis az a felismerés a baba lelkében, hogy neki egy és csakis egy mamája van.
Mindezekért a mell elvesztésétől való félelem rendkívül erős a nőkben, olyannyira erős, hogy ez a félelem okozza sokszor a legnagyobb bajt. Egy vizsgálatban mellrákos nőket kérdeztek meg arról, mennyi idő telt el az első gyanús jelek és az orvoshoz fordulás között. Az átlag várakozási idő hat hónap volt, de voltak olyanok, akik évek múlva fordultak csak orvoshoz, amikor már késő volt. Feltették azt a kérdést is, miért nem fordultak időben orvoshoz? A válasz általában az volt, hogy reménykedtek, hogy majd elmúlik. Sok nő fél észrevenni a mellében kialakult elváltozásokat, mert ez nagyfokú szorongást okoz, ezért kerülik az önvizsgálatot. Ha véletlen mégis találnak valamit, igyekeznek elfelejteni, s reménykedve gondolnak arra, talán rosszul tapintották, talán majd menstruáció után elmúlik. A szorongás így elkerülhető, de ennek olykor a mell elvesztése az ára.
Régi tapasztalat, hogy amitől félünk, azt nem széles ívben elkerülnünk kell, hanem közel mennünk hozzá, minél jobban megismernünk, mert a dolgok közelről nem olyan félelmetesek. Ha tudjuk, hogy a legtöbb csomó a mellben jóindulatú, ha tudjuk, hogy a mellrák nem a semmiből jön, és hogy az idejében felfedezett rosszindulatú daganat maradéktalanul eltávolítható, akkor sokkal inkább azon leszünk, hogy elejét vegyük a dolgoknak, mintsem hogy a szerencsére bízzuk sorsunkat.
A mell ugyanakkor az anyaság szimbóluma is, hiszen az újszülött első pozitív tapasztalata a világból a meleg és tápláló mell. Mivel az újszülött és fiatal csecsemő még nem képes a világot személyek és tárgyak rendezett halmazának észlelni, hanem csak testi és szervi benyomásai és foltlátása van, ezért a pszichológia azt gondolja, hogy a csecsemő számára sokáig a mell jelenti a biztonságérzetet és jólétet a világban, s csak később terjed át ez az érzés az anyára, mint személyre, amikor kb. 7-9 hónapos korban kialakul az úgynevezett személyállandóság, vagyis az a felismerés a baba lelkében, hogy neki egy és csakis egy mamája van.
Mindezekért a mell elvesztésétől való félelem rendkívül erős a nőkben, olyannyira erős, hogy ez a félelem okozza sokszor a legnagyobb bajt. Egy vizsgálatban mellrákos nőket kérdeztek meg arról, mennyi idő telt el az első gyanús jelek és az orvoshoz fordulás között. Az átlag várakozási idő hat hónap volt, de voltak olyanok, akik évek múlva fordultak csak orvoshoz, amikor már késő volt. Feltették azt a kérdést is, miért nem fordultak időben orvoshoz? A válasz általában az volt, hogy reménykedtek, hogy majd elmúlik. Sok nő fél észrevenni a mellében kialakult elváltozásokat, mert ez nagyfokú szorongást okoz, ezért kerülik az önvizsgálatot. Ha véletlen mégis találnak valamit, igyekeznek elfelejteni, s reménykedve gondolnak arra, talán rosszul tapintották, talán majd menstruáció után elmúlik. A szorongás így elkerülhető, de ennek olykor a mell elvesztése az ára.
Régi tapasztalat, hogy amitől félünk, azt nem széles ívben elkerülnünk kell, hanem közel mennünk hozzá, minél jobban megismernünk, mert a dolgok közelről nem olyan félelmetesek. Ha tudjuk, hogy a legtöbb csomó a mellben jóindulatú, ha tudjuk, hogy a mellrák nem a semmiből jön, és hogy az idejében felfedezett rosszindulatú daganat maradéktalanul eltávolítható, akkor sokkal inkább azon leszünk, hogy elejét vegyük a dolgoknak, mintsem hogy a szerencsére bízzuk sorsunkat.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- 4 tünet, amely halláskárosodást jelezhet
- Gyomként irtjuk, pedig igazi csodaszer ez a növény
- Tiltott gyümölcsök a tavaszi allergiaszezonban
- Így szabadulhatunk meg a haragtól
- A mini stroke 5 korai figyelmeztető jele
- A kutyák segítségével többet tudhatunk meg az öregedésről és az elmeműködésről
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!