Szimpatika – Miért lényeges, hogy labdázzunk a gyerekekkel?

A szülők viszont sokszor nincsenek könnyű helyzetben, amikor sportolásra kell rávenniük a csemetéiket, mert a kánikulai napokat szívesebben töltik a gyerekek a tévé előtt vagy a mobiltelefonjuk társaságában. Pedig a rendszeres mozgás azért is rendkívül fontos már egészen kisgyermekkorban, mert a szervezet 12 éves korig megy át a legnagyobb fejlődésen.

Egy felmérés alapján a 3 év alatti gyerekek fele, a 4-6 évesek 90 százaléka, míg a 10 évnél idősebbek közül mindenki használ okostelefont vagy tabletet. A gyerkőcök többsége ráadásul órákig képes mesét nézni, számítógépen játszani vagy különféle videókat bámulni. És mire észbe kapnak már el is telt egy nap anélkül, hogy eleget mozogtak volna.
„A gyerekek szervezete 12 éves korig megy át a legnagyobb fejlődésen. A csontrendszerük folyamatosan növekszik, az ízületek, izmok pedig hihetetlen képlékenyek ebben az életszakaszban. Ezért is nagyon fontos, hogy a napi mozgást mindenképp iktassuk be a gyerekek életébe. Naponta minimum egy óra, közepes-intenzív testmozgás javallott számukra” – kezdi Varga Ádám gyógytestnevelő, a Mini Talent Sportegyesület elnöke. „Az egyesületünkben 5 és 9 év közötti gyerekekkel foglalkozunk. Edzéseinken kifejezetten a labdás ügyességfejlesztő játékokra fókuszálunk, mert azok nagymértékben képesek fejleszteni a kicsiket mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. A labdajátékok kiválóan alkalmasak a gondolkodás gyorsaságának fejlesztésére, koncentrációfejlesztő hatással bírnak, ugyanakkor fejlesztik az idegrendszeri funkciókat, a ritmus- és egyensúlyérzéket. Óriási szerepük van a szem-kéz koordináció fejlesztésében is, ami az írás elsajátításához szükséges” – sorolja Ádám. „Ezért javaslom minden szülőnek, hogy iktasson be minél több labdás ügyességfejlesztő játékot a gyerekek mindennapjaiba. Viszont amikor szülőként próbáljuk rávenni gyermekünket a játékra, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy a kicsik figyelme hamar elkalandozik, és nagyon gyorsan megunják a játékot. A változatosságra kell törekednünk, és sok esetben ehhez tényleg elég egyetlen labda.”

Jöjjön néhány labdajáték, amit garantáltan jól szórakoztatja a gyerekeket:

Cicázás: Talán ma már retronak tűnik, gyerekkorunkban biztosan játszottuk a cicázást, ami most is sok kellemes percet jelenthet a család számára. Két játékos egymástól néhány lépésnyire áll. Egy labdát dobálnak egymásnak. Kettőjük közé egy harmadik játékos, a cica áll, aki igyekszik a labdát megszerezni. Ha sikerül, akkor helyet cserél azzal a játékossal, aki utoljára dobta a labdát. A labdát felnyújtott karmagasság fölött nem szabad dobni, gurítani lehet. Ha messzire repül a labda, akkor a cica is utána futhat.

Labdagyűjtő: A játéktéren szétszórunk több labdát. Ezek lehetnek különbözőek is: kisebb-nagyobb gumilabda, teniszlabda, szivacslabda, focilabda. A gyerekek egy bizonyos helyről indulnak (tapsra vagy sípszóra), és minél több labdát próbálnak meg összegyűjteni a saját zsákjukba, vödrükbe, vagy csak egy megjelölt helyre. Az a győztes, aki a legtöbb labdát gyűjtötte. Ennél a játéknál érdemes arra figyelni, hogy ne legyen nagy életkori különbség a játékosok között!

Páros karikázós: A játékosok egymással szemben térdepelnek. Az egyik elé kislabdákat helyezünk el, a másik elé pedig három, különböző színű karikát. Ezután a labdát eldobó játékos mond egy színt (amikor már eldobta a labdát), a vele szemben álló játékosnak pedig a társa által meghatározott karikába kell beletennie a labdát.

Trükkök labdával: A labdajátékokat fel tudjuk dobni apró trükkökkel is, amelyeket ha sikerül a kisgyerekeknek teljesíteniük, óriási sikerélményként élik meg. Az ügyességi sorozatban elsőként arra kérjük meg a csemeténket, hogy dobja fel a labdát, tapsoljon egyet, majd kapja el a labdát. A következő feladat egy kissé nehezebb. A labda feldobása után guggolás következik. Ezt a gyakorlatot is tovább nehezítjük. A labda feldobása utána a test előtt, majd a hát mögött kell tapsolni, és csak ezt követően a labdát elkapni.