Szimpatika – A pandák sem mindig bambuszon éltek

A pandák ugyan gyakorlatilag növényevők, a fogazatuk azonban eltér a növényevők fogazatától, hisz rendszertanilag medvék. Kínai és finn szakemberek derítették ki, hogy miként alkalmazkodott az óriáspanda állkapcsa és fogazata a bambuszdiétához, vagyis azt, hogy mi tette lehetővé ennek az ikonikus állatnak a különleges táplálkozását.

A panda emésztőrendszerének felépítése és annak mikrobái sem alkalmazkodtak a növényevéshez, és emellett a cellulóz emésztéséhez szükséges enzimek is hiányoznak a szervezetéből. Ezek a hiányzó adaptációk csak mélyítették a panda bambuszevésre való áttérése körüli vitákat.

A kutatók most 3D-szkennelés alapján végeztek vizsgálatokat a panda állkapcsán és fogazatán, és ennek segítségével igyekeztek felfedni azokat az evolúciós újításokat, amelyek a pandát hozzásegítették a bambuszevéshez.

A panda a bambuszhajtások külső, zöld rétegét fogaival lehántja, mivel e réteg egyrészt mérgező anyagokat tartalmaz, másrészt a fogakat gyorsan koptató kovaszemcsék vannak benne. Ehhez az állat az előzápfogait használja, amelyek alapvetően eltérnek a többi medvéétől. A panda előzápfogai és a zápfogai is jóval nagyobbak, mint pl. a jegesmedvéké, így alkalmasak arra, hogy összezúzzák a növényi rostokat, a hántoláshoz használt előzápfogai pedig kimondottan keskenyek.

A fel-le mozgáson túl képes oldalra is elmozdítani alsó állkapcsát a panda, ráadásul oly módon, hogy a hímek vetélkedéséhez szükséges szemfogak ezt nem akadályozzák, ám a felső, harmadik metszőfogaknak és az alsó szemfogaknak fontos szerep jut e mozdulatsorban. A barnamedvékkel vagy a jegesmedvékkel szemben a panda állkapcsa és koponyája közti ízület is eltérő fejlődési utat járt be, szélesebbé vált az ízület felszíne, ez tette lehetővé az oldalirányú mozgást.

Ez a mindenevőről növényevőre való átalakulás a pandákat az egyetlen nagy testű emlősállattá tette, amely már a pleisztocénban képes volt kihasználni az akkor elterjedő bambuszerdők adta szinte végtelen élelemforrást.