Az ártalmatlan vulkánkitörésnek is vannak veszélyei

A Leedsi Egyetem és az Izlandi Egyetem közös kutatásában a 2014-15-ben zajlott Holuhraun-kitörés során a légkörbe jutott gázok hatását vizsgálták. Ez a kitörés nem kapott túl nagy médiafigyelmet, mivel egy csendes, lakatlan területen zajló lávaöntésről volt szó, amely nem okozott olyan felfordulást, mint néhány évvel korábban az Eyjafjallajökull légi közlekedést megbénító robbanásos kitörése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen veszélytelenek ezek a csendes kitörések: ilyenkor a vulkánból kiáramló gázok veszélyt jelentenek az élővilágra, lakosságra. E szempontból a legnagyobb közvetlen problémát a kén-dioxid jelenti, amely – különösen az arra érzékenyeknél – súlyos légzési problémákat okozhat. Izlandon a folyamatos mérések miatt mindig pontos figyelmeztetések is eljutnak a lakossághoz arról, hogy az aktuális időjárási viszonyok közepette hol maradjanak házon belül a veszélyeztetettek.

A Holuhraun-kitörés során a légkör alsó rétegébe került kénes gáztömeg a kitörés helyszínétől 250 km távolságban lévő fővárosba is eljutott, miközben a kén-dioxid gáz egy része szulfát aeroszollá alakult. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a légszennyezésben már szemcsének számít, és az ún. PM2,5 kategóriába tartozik. A PM2,5 azokat a levegőben lebegő szemcséket jelenti, amelyek átmérője maximum 2,5 mikrométeres, ide tartoznak pl. a különböző égéstermékek és a füstben lévő koromszemcsék is, és ezek igen könnyen jutnak el a tüdőbe, épp ebben rejlik fő veszélyük is.

A kutatócsoport vizsgálataiból az derült ki, hogy a Holuhraun-kitörésből származó kén-dioxiddal és a kénes aeroszolokkal találkozva az egyes településeken élők körében 25 százalékkal megnőtt a légzőszervi megbetegedések száma, illetve ötödével több asztma-ellenes gyógyszer fogyott. Az aeroszollá vált szennyeződések azonban nem biztos, hogy „fennakadnak” a vulkáni gázokat figyelő mérőhálózaton, hisz az a közvetlenül kiáramló gázt méri, az adatok viszont azt mutatják, hogy egy átalakult, a kitöréshez közvetlenül már nem köthető szennyező légtömeg is igencsak komoly problémát okozhat. A kutatók szerint ez akár amiatt is lehet, hogy a friss gázzal teli légtömeg mozgásának előrejelzése sikeres volt, és így a veszélyeztetetteket kevésbé érintette.

A helyzet különösen a hosszabb ideig tartó kitörések során válhat súlyosabbá, mint amilyen a fél évig tartó Holuhraun-kitörés is volt, illetve amilyen feltehetően jelenleg a szigetország délnyugati csücskében, a fővárostól alig 30 kilométerre lévő Fagradalsfjall-hegyeknél zajló, szintén békés kitörés is képvisel.

A kutatók a Holuhraun-kitörés idején az alsó légkörben egészen nagy távolságokba jutó, kén-dioxid tartalmú légtömegek útját elemezték, és pl. előfordult, hogy egy brit terület fölé jutó légtömegből áramlott vissza Izlandra az átalakult szennyeződés. Az így visszakerült, aeroszollá alakult légtömegben a kén-dioxid mennyisége már nem érte el az egészségügyi határértéket, ám ennek ellenére is jelentős probléma volt, amelyet eddig figyelmen kívül hagytak. A szulfát aeroszollal terhelt légtömeg hatására nagyobb mértékben nőtt a légúti betegségek száma, mint a friss, még kén-dioxidból álló gázszennyezés hatására. Az ilyen átalakult légtömeg ráadásul a kitörés helyétől nagyobb távolságban is jelentkezhet, így erre a veszélyforrásra is összehangoltan kell figyelniük egy-egy térség országainak.

A szulfát aeroszolok egészségügyi hatását eddig csak az emberi tevékenység (közlekedés, ipar) kibocsátásával kapcsolatban vizsgálták, ez pedig sokban eltér a vulkáni eredetűtől. A kutatók azt javasolják, hogy a hosszan tartó vulkáni gázkibocsátással járó helyeken külön figyeljék az aeroszollá átalakult légtömegek mozgását is.