Hogyan működik a hallásunk?

A fülbe jutó hanghullámok ingerületként jutnak az agyba, ami számos információt nyer belőlük. A hallóközpont értelmezi, hogy az észlelt hanghatás beszéd, zene, zaj vagy a természetből származó egyéb hang. A levegőben terjedő hanghullámokat a fülkagyló betereli a hallójáratba, melyek megrezegtetik a dobhártyát. A rezgéseket a középfülben lévő három hallócsontocska (a hasonlóság miatt alakjukról elnevezett: kalapács, üllő és kengyel) veszi át és erősíti fel. Majd a belső fül bejáratánál lévő ovális ablakon keresztül a folyadékkal telített csigának adja tovább. A hanghullámok áthaladnak a csigát kitöltő folyadékon, és a frekvenciájuknak megfelelő helyen rezegtetik meg az alapmembránt és az azon található rezgésre érzékeny külső és belső szőrsejteket, így a magas és a mély hangok elkülönülnek.

Hogyan jut el a hang a tudatunkig?

Az ún. mechanoelektromos átalakítás során a szőrsejtek nyúlványainak mozgása speciális csatornákon ionvándorlást indít be, ami idegingerület-átvivő anyagok kibocsájtását okozza. A felszabadult „kémiai üzenőanyag” a specifikus receptorokhoz kötődve átadja az információt az érzékelő sejtek alapjához kapcsolódó hallóidegsejteknek, majd ezekből indul a hallás ingerülete a hallás agyi központjába.

Az érzékelt hangokból az agynak sokféle információt kell kinyernie: egyrészt, hogy ki vagy mi adja a hangot (a hang színe, magassága, hangereje és egyéb jellemzői alapján), másrészt pedig, hogy honnan, milyen irányból és távolságból érkezik a hang. Természetesen az agynak dekódolnia kell az adott jelrendszert – például ha beszédhangról van szó, különböző érzelmek kiváltásával is reagál rá.

Szelektív a hallásod?

A hallás folyamatában az agy képes az egyszerre beérkező hangok kuszaságából kiválasztani a fontosat, mintegy „ráhangolódva” arra, amire éppen a figyelem irányul. Például zajos környezetben, hangzavarban vagy egy buliban bizonyos mértékig képesek vagyunk kiszűrni a többi hangforrást a beszélgetőpartner javára. A különböző zajokat az agy csoportosítani képes frekvenciájuk, csengésük és forrásuk alapján. Úgy tűnhet, hogy eközben nem halljuk az összes többi beszélgetést, mégis azonnal felfigyelünk, ha valaki a nevünkön szólít. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a fül továbbra is jelzéseket küld az agy felé, és ha valami számunkra fontos hangzik el, például a nevünk, a többi hang elfojtására beiktatott szűrőt feloldja.

Hang az agyban

A hallás agyi folyamata a jelek hallókéregben (az agy halántéklebenyének egy mély barázdájában) való feldolgozásával kezdődik. Az ingerület innen két párhuzamos (a „mi” és a „hol”) útvonalon kerül az agyba, az alacsonyabb idegi központoktól a magasabbak felé haladva. Az összetett hallási ingerek (benne a kommunikációs hangok és a jelentésük) útvonala a halántéklebeny külső része mentén fut. A hangok lokalizációja, vagyis térbeli jellegzetességeinek feldolgozása a fali lebenyben, a halántéklebeny fölött történik.

A hang irányát (hogy szemből, hátulról vagy oldalról érkezik-e) a frekvenciamintázat, a hangerő és a két fülbe érkezés között eltelt idő alapján állapítja meg az agyunk, ugyanis más-más idegsejtek aktiválódnak aszerint, hogy melyik fülből érkezik előbb az impulzus.

Ezek a leggyakoribb fül-betegségek, amelyek hallásromláshoz vezethetnek

A hallásunkat sokféle betegség fenyegeti. A halláskárosodás két fő típusa a vezetéses és az idegi eredetű, de lehet kevert típusú is.

Vezetéses halláskárosodás kialakulhat a hangvezető rendszer sérülése miatt, vagy abban az esetben, ha fülzsír, ödéma, idegentest, genny, daganat zárja el a hallójáratot, ezáltal akadályozva a hanghullámok terjedését a belső fül irányába. A vezetéses hallásártalom hátterében állhat még megnagyobbodott orrmandula, a dobhártya perforációja, visszatérő, idült középfülgyulladás vagy az ún. otosclerozis (a hallócsontocska becsontosodása).

Idegi alapú halláskárosodásról akkor beszélünk, amikor a belső fülben elhelyezkedő „csiga”, vagy az abból kiinduló hallóideg károsodik. A hallásromlás gyakori oka a belső fülben lévő szőrsejtek fokozatos pusztulása, ami részben az idősödési folyamattal jár együtt. A hallóideg károsodását kiválthatja egyszeri intenzív, illetve tartós zajártalom, többfajta fertőző betegség (például kanyaró, mumpsz, bárányhimlő), cukorbetegség, magas vérnyomás, keringési zavar, oxigénhiány, bizonyos gyógyszerek, antibiotikumok, ritkán daganatos elváltozások is.

Az utóbbi évtizedekben hallásunk ki van szolgáltatva az egyre zajosabb környezetnek, amiben élünk. A minket körülvevő zaj, fülhallgatók, a fokozott hangerővel sugárzott reklámok a TV-ben, mozikban, a fokozott a zajterhelés a szórakozóhelyeken (buli, koncert), valamint a zajos közlekedés kihat a hallásunkra és az egyén érzékenységétől függően károsítja azt előbb-utóbb.

Tíz tanács, amellyel védhetjük hallásunkat:

1. Zajos munkahelyeken használjuk következetesen a hallásunkat védő munkavédelmi eszközöket!

2. Zajos környezetben vagy zajos otthoni tevékenység végzésekor is (pl. fűnyíró) használjunk hallásunkat védő füldugót.

3. Hangfalakon át jobb és biztonságosabb zenét hallgatni, mint fülhallgatóval.

4. Szakértők ajánlják a 60+60 szabály betartását: a maximális hangerő hatvan százalékán és naponta legfeljebb hatvan percig hallgassunk nagy hangerejű zenét!

5. A fültisztításnál, ha csak lehet, ne avatkozzunk bele a fül természetes öntisztuló folyamatába!

6. Kerüljük a fültisztító vattás pálcikák használatát, mert csak beljebb tolják a fülzsírt, eldugulhat tőlük a hallójárat!

7. A hallójáratok természetes tisztulását elősegíthetjük olajos fülspray-vel.

8. Hosszas vízben tartózkodás során érdemes füldugóval védeni a hallójáratokat! Az esetleg fülbe került vizet gyengéden itassuk fel, kímélve a hallójáratok fellazult, finom bőrét!

9. Fülproblémák vagy hallásromlás esetén mielőbb forduljunk szakorvoshoz. 50 év felett pedig javasolt időszakos hallásszűrés.

10. Ha szükségessé válik, mielőbb kezdjük használni a szakember által javasolt, az élethelyzetnek és a hallásigénynek megfelelő hallókészüléket!

A hallás az élet mindennapos csodája, ez az ember és környezete közti legfőbb kapocs. Ha nem kielégítő a hallásunk, sajnos a környezetünkkel csak korlátozott kommunikációra vagyunk képesek. Vigyázzunk egészségünkre, hogy megőrizhessük hallóképességünket.

Forrás: bhc.hu