Szimpatika – Virtuális bennszülöttek nyomában

Az okoseszközök, az internet és a televízió kitárja a világot a használói előtt, bárminek utána lehet olvasni a világhálón, belepillanthatunk távoli országok kultúrájába a tv-n keresztül, ami segíti a tájékozódást, tudásunk bővítését. Ezen lehetőségek beépítése, a digitális oktatás térhódítása ilyen szempontból sok előnyt jelent, szemben a hagyományos oktatási irányzatokkal.

Az okoseszközök használata mégis több negatív következménnyel jár, ráadásul az sem mindegy, mely életszakaszban kezdődik és válik meghatározóvá.

A gyermekek életében az első évek ún. szenzitív periódusként értelmezendők, amikor az alapvető agyi struktúrák megszilárdulnak. Ekkor stabilizálódnak a figyelem és koncentráció alappillérei, amik megalapozzák a későbbi kognitív funkciók fejlődésének útját.

A tapasztalatok szerint azok a gyerekek, akik kicsi korukban órákig ülnek a televízió előtt, a figyelem és koncentráció területén problémákkal fognak küzdeni a későbbiekben, könnyebben alakulhat ki valamilyen tanulási nehézség is.

Kisgyermekkorban nagyon fontos a társakhoz való kapcsolódás képessége, a velük folytatott interakciók, ami által fejlődik a kommunikáció, a szókincs és az empátia. Azon gyerekek esetében, akik a társaikkal való közös játék helyett a tévézést vagy számítógépezést preferálják, sérülhetnek a szociális interakciós készégek, visszahúzódóbbak, ügyetlenebbek lesznek szociális helyzetekben.

Az első életévekben tehát a gyermekek olyan érzékeny időszakban vannak, amikor nagyon fogékonyak a külső behatásokra, minden élményt, az őket körülvevő világot igyekeznek felfogni, befogadni. Ezért nagyon fontos, hogy milyen impulzusok érik őket. A közös játék, meseolvasás által a különböző érzékszerveken keresztül megélt élmények, a beszélgetések stb. segítenek az agyi fejlődésben. Ezzel szemben az okoseszközök inkább hátráltatnak, sőt olyan folyamatokat generálnak, amik a különféle impulzusokat egyszerre és nagyon gyorsan adják a gyerekeknek, ami azonnali ingerfeldolgozást igényel, ez pedig nem hat jól a kisgyerekek még plasztikusan alakítható agyi folyamataira.

Kutatási bizonyítékok szerint az agyban strukturális és funkcionális változások is kialakulnak a televízió és a számítógép hatására, ami a fentebb említett figyelemkoncentrációs nehézségek mellett hangulati és alvási problémákat is okozhatnak. Sérül az agy azon központja, ahol az élmények feldolgozása zajlik, illetve ami az empátiás készség, valamint az érzelmek kimutatásáért felelős.

Az agyi idegpályák kialakulásában rendkívül fontos a gyermekek szabad játéka és mozgása is, ha pedig a televízió vagy számítógép következtében jelentősen lecsökken ennek lehetősége, akkor könnyen lesz a kisgyermek agresszív, beszédhibás, összerendezetlen mozgású.

Az óvodáskorú gyermek még nem tud éles határt szabni a valóság és fantázia közt, ezért a kontroll nélküli televíziózás, a nem életkornak megfelelő tartalmak megtekintése komoly szorongást, félelmeket generálhat, ami hosszabb ideig is fennmaradhat, amennyiben nem segít a szülő ezek feldolgozásában.

A televízióban látott dolgokat a gyerekek sokszor szinte készen kapják, minden ott van előttük vizuálisan, nincs szükség kognitív erőfeszítésre a látottak értelmezéséhez. Nagyon fontos tehát, hogy a szülő szabályozza, hogy mit és mennyi ideig nézhessen egy gyermek, továbbá rendkívül lényeges, hogy a látottak megbeszélhetők legyenek, a szülők segítsenek a gyermeknek az élmények értelmezésében.

A tévében látott tartalmak jelentős része erőszakos, ami ugyancsak elgondolkodtató a gyermekekre gyakorolt hatás tekintetében. Sok elmélet szerint ezek növelik bennünk a frusztrációt és agressziót, bár van olyan megközelítés is, ami szerint ez által le lehet vezetni az agresszív impulzusokat. A legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a látottak mintául tudnak szolgálni és a modelltanulás elvén beépülnek a viselkedésbe, így valóban nem mindegy, mit és mikor néz egy gyerek.

Elgondolkodtató mindez az idősebb korosztály esetében is, amikor szexualitással kapcsolatos tartalmakat néznek a televízióban vagy a világhálón. Valóban nem mindegy, hogy ezen tartalmakkal a gyermek melyik életkorban találkozik. A hatás – ha magyarázat nélkül maradnak a látottak – szinte kiszámíthatatlan.

Fontos tehát megérteni, hogy szülőként nagy a felelősség a gyermekek fogékonysága és nyitottsága okán, hiszen nem mindegy, hogy mikor és mivel találkoznak, kivel és hogyan azonosulnak. A készen kapott mesék és történetek helyett az olvasott, vagy fejből mondott történetek aktiválják a fantáziavilágot, számos pozitív hatásukkal együtt segítik a kognitív és érzelmi fejlődést, a sikeres szocializációt. Az óvodásokhoz képest a kisiskolás gyermekek már a realisztikusabb meséket preferálják, serdülőkorban pedig a példaképek keresése válik meghatározóvá.